Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

310 A nemzetgyűlés 323. ülése 1924, évi október hó 22-én, szerdán. Ugyancsak tetszetős adózási rendszer az i egyes autók után leadandó adó. A szociáldemokrata párt Bécsben, az osztrák fővárosban I bevezette minden autó után egy tekintélyes összeg leadását. Ennek következménye az, hogy amióta ezt az adózási nemet bevezették, 1350 autóval van kevesebb, 1350 autó tulajdonosa nem használja autóját. Tény, hogy 1350 autóval van kevesebb forgalomban azóta, mióta ezt az adózási nemet bevezették. Mi ennek a következménye? Az, hogy 1350 soffőr elvesztett« állását, tehát 1350 ember lett munkanélküli. Ennek a*z 1350 embernek a munkabérvesztesége 40 és fél milliárd korona egy évben. Ezzel kapcsolatban még 300 más munkás is elvesztette kenyerét, akik autójavításokkal és autókészitéssel foglalkoztak. Ezeknek a munkabérvesztesége egy évben 8 milliárd koronát tesz ki. Érdekes, hogy ez ellen a súlyos adózási rendszer ellen a munkáskamara emelte fel tiltakozó szavát, az a munkáskamara, amelynek háromötöd része szociáldemokrata tagokból áll. Tehát a munkáskamara szociáldemokrata tagjai emelték fel tiltakozó szavukat a szociáldemokraták adózási politikája ellen és követeltek enyhitest. Ilyen veszedelmes a hirdetési adó is, amely szintén visszafelé sülhet el. A rendszer t. i. az, hogy minden hirdetés után — akármilyen formában, akár újság, akár nyomtatvány utján jelenik is meg — a főváros 10—35% adót szed a hirdetési díjakból, tehát 10—35% összeget a főváros magának von le. Nemcsak a cégek és egyéb vállalatok hirdetéseit adóztatják meg, hanem megadóztatja a szociáldemokrata párt az állástkeresők apróhirdetéseit is és itt is 5%-ot von le. Ennek eredménye lett azután az, hogy ugy mint az előbb emiitett munkáskamara, ez esetben a szociáldemokrata munkások szakszervezete kérte a főváros vezetőségét, hogy ezt az adózási rendszert szüntesse be, mert ennek az adózási rendszernek eredményeképen a helyzet ma az, hogy a nyomdászipar a fővárosból a vidék felé gravitál, ami a fővárosban lakó munkásság kárára van. Tehát csak jellemzésképen hozom fel, hogy nem mind arany, ami fénylik és nem minden olyan tetszetős és végeredményben nem olyan eredményes, mint amilyen tetszetősnek igy magában látszik. Egészen helyeselném például magam is azt, ha a t. kormány például bevezetné a szinházadót. Ezt megszavaznám. (Peidl Gyula: Budapesten a villamost adóztatják meg!) Ott 50%-os adót fizetnek a szinházak és a mulatók. Ez 'egészen szimpatikusán látszik, de érdekes, hogy milyen visszahatása van. Egyik-másik szinház, azt hiszem, már be is zárt, több szinház pedig bezárással fenyeget és anélkül, hogy a színházigazgatók tennének valamit, maguk a munkások mennek ugyancsak a főváros szociáldemokrata vezetőségéhez és kérik, hogy ezen az adózási rendszeren is enyhítsenek, mert ők veszítik el ezáltal kenyerüket, a munkanélküliség fokozódik, végeredményben tehát a munkásoknak csak káruk van ebből a magas adózásból is. Ilyen a szálloda-adó is, amely szerint a Bécsben megszálló idegenekre 30%-nyi adót vetnék ki. Ennek következménye pedig az lett, hogy megcsappant.Bécsben az idegenforgalom. (Meskó Zoltán: Elbírják azt a 30%-ot!) Ezeket azért mondom el, mert a t. szociáldemokrata párt képviselői pl. kifogás tárgyává tették azt, hogy a fővárosnál és az államnál is luxusadók vannak bevezetve és egy képviselő ur —- ha jól tudom épen Propper Sándor képviselő ur — kifogásolta azt, hogy ha valamirevaló a vendéglő, akkor már luxusadót kell fizetni és hivatkozott arra, hogy vannak emberek,-pl. nyomdászok, akik éjjel mennek haza munkájukból és épen ezeket terhelik az ilyen súlyos adókkal. Bécsben a helyzet ugyanaz. Amit itten a szociáldemokrata képviselő urak kifogásolnak, az Bécsben sokkal fokozottabb mértékben van meg, mert egy valamirevaló, egy kicsit tisztább vendéglőben már luxusadót fizetnek és minden után, ami nem is luxus, hanem amiről azt lehet mondani, hogy életszükséglet, azután is luxusadót kell fizetni. Az ilyen adózásokból a fővárosnak nagy bevételei vannak és egész természetes, hogy ezekből a nagy bevételekből az épitkezés ott nagyobb eredménnyel folyik, mint nálunk. Az osztrák fővárost ezirányu ténykedésében maga az állam is súlyos milliókkal és milliárdokkal támogatja és segiti; nem kölcsönt, hanem pénzt bocsát rendelkezésükre és ezekkel a súlyos milliókkal hozzásegíti a fővárost ahhoz, hogy az építkezési akciót folytassa. Nálunk ezzel szemben a főváros a kormánytól kölcsönt nem tud kapni. Jellemző ebben a tekintetben az ügyosztály vezetőjének nyilatkozata, aki a következőket mondja (olvassa):^ „Az ügyosztály ügykörében felmerült problémák közül kétségtelenül a lakásínség kérdése a legsúlyosabb. Ezen a téren a főváros vezetősége kezdettől fogva mint legradikálisabb megoldást az építkezést tekintette egyedül célravezetőnek. Minthogy e terv megvalósítására a főváros nem rendelkezett kellő anyagi eszközökkel, nagyobb kölcsönt kivánt igénybe venni, hogy legalább négy-öt kislakásos bérházat tudjon építeni. A kölcsönt a háborút követő időkben a korona értékingadozása és a súlyos gazdasági helyzet miatt nem tudta megkapni és semmiféle pénzt nem tudott a főváros rendelkezésére bocsátani. Ezért a főváros a kormányhoz fordult segitségért. Az ez ügyben megindult hoszszadalmas tárgyalások nem vezettek eredményre, miért is az építkezési tervnek megvalósítását egyelőre függőben kellett hagyni. (Peidl Gyula: _És tovább támogatják a kormányt!) Bocsánatot kérek, méltóztatik látni, hogy én itt vagyok ezen az oldalon és nem támogatom a kormányt. (Peidl Gyula: De a főváros urai tovább támogatják a kormányt! -Meskó Zoltán: Nagyon helytelen!) Méltóztatnak ebből látni, hogy^ ez a kritika, amelyet az urak a fővárossal és a keresztény községi párttal szemben gyakorolnak, áthárul tulaj donképen magára a kormányra, mert ők nem tehettek róla, hogy nem építkezhettek, mert mint ez a nyilatkozat is bizonyítja, az ehhez szükséges tőkét nem voltak képesek előteremteni. De, t. Nemzetgyűlés, az osztrák fővárost szembeállítani Budapesttel egyébként sem nagyon indokolt és elfogadható, mert hiszen a bécsiek, azt mondhatjuk, boldogok, mivel a bécsi polgárságnak, a szociáldemokratáknak elődje ott egy Lueger, egy Weisskirchner voít, akik községi politikájukkal Bécs város jövőjét megalapozták s a szociáldemokraták tulajdonképen nem tettek egyebet, mint ezt a megkezdett jó szociálpolitikát folytatták és ma sem csinálnak egyebet, mint ebből a szociálpolitikából élnek. Ha ellenben felvetjük azt a kérdést, hogy kik voltak nálunk a keresztény községi párt elődei, kik kormányozták Budapest fővárost, mielőtt a keresztény községi párt vette át a kormányzást, akkor nem jutunk olyan kedvező eredményre, mrnt Bécsnél, ha-