Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, mindezekkel igazoltam azt, hogy amiket én mondottam, azok megfelelnek a valóságnak. De utalok még itt arra is, hogy Mosdóssy tanfelügyelő ugyancsak elismerte, hogy az iskolák túl vannak zsúfolva, Schöberl tanácsos is utalt erre és elismerte, hogy túlzsúfoltak az iskolák. Csak Schöberl tanácsos a következőképen védekezik a Budapesti Hirlap közlése szerint (olvassa) : „Kijelentette, hogy a falusi iskolákban sincs kevesebb tanuló egy osztályban s mégis szép eredményeket érnek el a tanulók." (Peidl Gyula: Ez méltó a keresztény kurzushoz! — Lendvai István: Erről Wolff ék mit tehetnek?) Nagyon jellemző egy tanácsosra, aki a kultiirkérdésekkel foglalkozik, hogy a székesfőváros iskoláit falusi iskolákkal hasonlítja össze és azt a következtetést vonja le, hogy itt sem lesznek nagyobb bajok, mint amilyenek falun vannak. Azt hiszem, ez nem helyes megállapítás. Erre azonban most nem akarok kitérni, csak le akarom itt szegezni azt a tényt, hogy nem én mondtam valótlant, és nem én tettem a nemzetgyűlésben olyan kijelentéseket, amelyek a valóságot nem fedik, hanem valószínűleg Petrovácz képviselő ur tévedett akkor, amikor állításomat kétségbe vonta. Elnök: Áttérünk a napirendre, amely szerint következik a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjászervezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 345, 485) folytatólagos tárgyalása. Szabó József képviselő urat illeti a szó! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! A keresztényszocialista párt nevében és megbízásából kívánok a napirenden lévő törvényjavaslathoz néhány megjegyzést fűzni. Azonkívül beszédemben foglalkozni kívánok a törvényjavaslat tárgyalása során elhangzott beszédekkel és észrevételekkel is. Ez a törvényjavaslat alkalmat adott azoknak a képviselő uraknak, akik eddig a vitában résztvettek arra, hogy a főváros általános politikáját bonckés alá vegyék és arról véleményüket, kritikájukat elmondják. A vita során főképen a szociáldemokrata

1 párt részéről Budapest városát Bécs városával is szembeállították és konkluzióképen kimutatták azt, hogy Budapesttel szemben Bécsben milyen jók a viszonyok, menyire előrehaladott ott aiz állapot és természetesen mindezt a szociáldemokrata párt javára igyekeztek elkönyvelni. T. Nemzetgyűlés! Tagadhatatlan, hogy az osztrák szociáldemokrata párt, illetőleg az osztrák szociáldemokraták a forradalom, illetőleg az összeomlás után és azóta is állandóan sokkal mérsékeltebb politikai magatartást tanúsítottak, mint a magyarországi szociáldemokraták. Tagadhatatlan, hogy ott a szociáldemokraták nem is tettek kísérletet a bolsevizmus, a diktatúra kikiáltására, illetőleg ha tettek, akkor az "olyan gyönge kísérlet volt, hogy azt könnyen el lehetett nyomni. Hogy azonban Ausztriában nem volt diktatúra, nem volt bolsevizmus, ez megközelítőleg sem az ottani szociáldemokrata párt mérsékelt politikájának eredménye, hanem egyedül annak tulajdonitható, hogy Ausztriában a szervezett szociáldemokrata párttal szemben egy másik hatalmas, erőteljes szervezettség állott, a keresztényszocialista pártnak erős szervezettsége. (Peidl Gyula: És volt egy kis demokrácia is!) A polgárság és a munkásság erőteljes szervezettségével szemben senki sem merte volna megkísérelni azt — mint itt Magyarországon —, hogy diktatórikus rendszerre térjenek át, hogy a diktatúrát kikiáltsák. Meggyőződésein

1

, hogyha« évi október hó 22-én, szerdán. 309 annak idején a háború előtt és a hábörü

1 alatt Magyarországon a keresztényszocialista szervezetek jobban kiépíthették volna szervezeteiket és ha a polgárságnak erősebb szervezete lett volna, akkor a szociáldemokrata párt itt is elkerülhette volna azt a szerencsétlen politikát és mi is elkerülhettük volna a bolsevizamiist, ami végeredményben a szociáldemokrata pártnak is, azt hiszem, csak kellemes volna. (Pakots József: Végre egyszer konciliáns! — Peidl Gyula: De csak félig! Nem beszél arról, hogy Ausztriában demokrácia volt már korábban! — Esztergályos János: Ez az első öt perc!) A szociáldemokrata képviselők igyekeztek kimutatni, hogy Bécs gazdálkodása, az osztrák főváros gazdasági politikája milyen előnyös és mennyire a polgárságnak, a dolgozó népnek a javára van. Hogy ott tényleg jobbak a viszonyok, mint Budapesten és hogy ott előrehaladottabb és kielégitőbb állapotok vannak, azt kétségbevoni nem mondom, hogy ostobaság, de olyasvalami volna. Én tehát meg sem kisérlem kétségbevonni ezt. Elismerem, hogy Bécsben az állapotok jobbak, ne méltóztassanak azonban azt hinni, hogy amit a szociáldemokrata párt ma Bécsben csinál, az a polgárságot is az egész vonalon kielégíti, és ne méltóztassanak azt hinni — mint ahogy egyik-másik képviselő űr mondotta —, hogy Ausztriában a szociáldemokrata párt politikája olyan nagyszerű valami, ami minden igényt kielégit. Mert mit csinálnak tulajdonképen az osztrák szociáldemokraták? (Peidl Gyula: Megadóztatják a nagytőkét!) Ügy van! Olyan adózási rendszert vezettek be, mely a szocialista gondolkozású ember előtt tagadhatatlanul szimpatikusnak látszik. Ne méltóztassanak azonban azt hinni, hogy ezért ezzel az adózási politikával a szociáldemokrata párt minden sebre irt talált és minden sebet tényleg be is tudott gyógyítani. Egyedül abban rejlik, legalább látszólagosan, a siker kulcsa, hogy ilyen adózási politikát vezettek be, amely azonban könnyen meg is bosszulhatja magát, mert esetleg az ellenkezőjét érhetik el vele annak, mint amit remélnek. Milyen ez az adózási politikai Nagyon sokféle. Például az egyik adózási politika maga a házbérjövedelm megadóztatása, a lakások, üzletek, bolthelyiségek és műhelyhelyiségek után fizetendő súlyos adózás. A szociáldemokrata párt a békebeli 4000 koronás lakbér után az eddigi 348.000 korona helyett 648.000 korona adót szed, az 5000 .koronás lakbér után az eddigi 498.000 korona helyett 1,248.000 koronát, 10.000 korona lakbérnél i,498.000 korona helyett már] %% millió koronát, 20.000 korona békebeli lakbérnél 3 millió, illetőleg egyes vonatkozásokban 4 millió helyett 23 millió korona adót szed és igy megy felfelé. (Peidl Gyula: Abból étritenek azután münkáslakásokat!) Rá fogok térni erre. Mondom igy megy felfelé: 100.000 koronás lakbérnél az eddigi 23 millió helyett 183 millió korona az adó. Tényleg ezt az összeget fordítják azután lakásépítkezésre. Igaz tehát, hogy előteremtik a lakásépitkezéshez szükséges összeget, építkezés is van, egy óriási veszély fenyeget azonban ennél az igen súlyos adózásnál, az t. i., hogy azt a mérsékletet, amely ma még Ausztriában van, fenyegeti veszéllyel és könnyen drágaságot involválhat ez a súlyos adózási rendszer. Mert hiszen miről van szó? Azok, akiket ezzel az adóval sújtanak, mind áthárítják ezeket az adókat a fogyasztó közönségre. (Peidl Gyula: Mégis olcsóbb Bécs, mint Pest!) 47*