Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-319
A nemzetgyűlés 319. ülése 1924. hogy a minister ur engem félrevezet, mert először az ember nem is gyanakodhatik arra, hogy felelős állásban levő egyénnek oly kijelentése, hogy a birtokpolitika szellemével ellentétes intézkedésre nem lesz kapható s ebben az irányban engem megnyugtatni igyekszik — nem áll helyt és ezzel az intézkedésével merőben ellentétes intézkedést fog tenni akkor, amikor döntésre kerül a sor. T. Nemzetgyűlés ! Azóta hónapról-hónapra megujitottam a t. minister ur előtt a figyelmeztetésemet. Hónapról-hónapra, hétről-hétre, sőt volt olyan hét is, amelynek minden napján figyelmeztettem a vallás- és közoktatásügyi minister urat, hogy ilyen irányban tegyen intézkedést — bármifélét, de tegyen intézkedést —, merit nekem, igenis, fontos célom a hazai többtermelés elősegítése, bár elismerem, hogy a t. minister urnák megtett intézkedéseivel ez semmi körülmények között sem lehet célja. A minister urnák szóló figyelmeztetéseim tehát hatástalanok maradtak. A minister ur egyik főtisztviselője, akit a velem való tárgyalásra kijelölt, szintén állandóan halogatta a kérdést. Ugy látszik, a vallás- és közoktatásügyi ministeriumban ilyen halogató szellem kapott lábra, amit nemcsak én állapitok meg, hanem megállapítanak épen az önök oldalán ülő t. képviselőtársaim, akik a folyosón és trotoáron, mikor velem találkoznak, épen olyan heves hangokat hallatnak a t. küituszminister úrral szemben, mint amilyen heves hangokat vagyok kénytelen és jogosult én hangoztatni vele szemben. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nagyon tisztelem és becsülöm a t. túloldal merev ragaszkodását a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz, de nem találom indokoltnak, hogy mikor önök el vannak keseredve egy ember lehetetlen, parla sapientiáról tanúskodó intézkedései miatt, mégis a hátamögött ülnek és állandó támogatásban részesitik. Amint emiitettem, hat hónap óta folyton megújított közbenjárásom teljesen eredménytelen maradt. Hogy félre vagyok vezetve, azt már ez évi augusztus és szeptember hónapban láttam, bár, őszintén szólva, utólag minden naivság nélkül kell konstatálnom, hogy szupponáltam, hogy ebben a kérdésben félre leszek vezetve, tekintettel arra, hogy ismerem a küituszminister urnák ez irányú parlamenti szokását. (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon. — Nagy Vince: Szép kis bizonyítványt kap! — Rupert Rezső: Ugy látszik, egy második pubi fog ebből kibújni.) Nem tudom ebben a pillanatban, hogy tulajdonképen történt-e döntés vagy nem. Ez évi október elején arról értesültem, hogy a végleges döntés megtörtént, de amikor kutatásokat folytattam, hogy végre kezembe kapjam az erre vonatkozó haszonbérleti szerződéseket, akkor ugy az Altruista Banknál, mint a vallás- és közoktatásügyi ministeriumnál csak egy provizórikus szerződés állott rendelkezésre, amelyet nekem talán meg sem akartak mutatni, legalább nem nagy kedvet láttam részükről arra, hogy nekem megmutatni szerették volna, igy tehát — beismerem — ez irányban az adataim pontatlanok. Végleges döntés azonban talán még ebben a pillanatban sincs. (Perlaki György: Holnap kezdik parcellázni!) Igen, tudom, holnap fog kezdődni az egyik birtokrész parcellázása, — errie utal Perlaki képviselőtársam —, talán négy hét múlva fel is lesz mérve és át is lesz adva a kisembereknek. Négy hét múlva november 15-ike lesz ; ha akkor még jó évi október hó 15-én, szerdán. 219 idő lesz, esetleg kimehetnek valamit dolgozni, de nagyon valószínű, hogy november 15-én mégsem az lesz a helyzet, hogy az egész területet akként kezelhessék mezőgazdaságilag, hogy azt okszerüleg felszánthassák és be is vethessék ebben az esztendőben. A mostani helyzet az, hogy ma október 15-ét irunk és a földek parlagon hevernek, a föld még egy ekét sem látott, senki sem tudja, hogy melyik az ő birtokterülete, senki sem tudhatja, hogy vájjon hol szánt és kinek szánt, ennélfogva nem szánt senki, ugy, hogy — amint előrelátható volt — teljes termelési bizonytalanság áll fenn ezen az 1500 katasztrális holdon. Nagyon vigyázzunk, nehogy ez valami úton-módon a pénzügyi főbiztos ur tudomására kerüljön, mert ha ezt megtudja, feltétlenül kifogásolni fogja, hogy Magyarország ilyen gazdálkodási rendszert enged meg magának a ministeri felelősség örve alatt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Dénes István: Ez a magyar többtermelési politika ! Fájdalom, több helyen igy van az országban.) Nem tudom, milyen indokok vezetik a t. minister urat, hogy a döntést ennyire elhúzni engedte. A t. minister űr egy alkalommal azt emiitette előttem, hogy ő ezen a dolgon nem segíthet, mert ő is csak egy szerény tagja annak a bizottságnak, amely a püspökség javait intézi. Ugy látszik, a t. minister ur elfeledkezik arrpl, hogy ő nemcsak annak a bizottságnak tagja, hanem mint felelős m. kir. minister, aki a vallás- és közoktatásügyi ministerium élén áll, felügyeleti jogot is gyakorol a püspökségi javak felett. A minister ur azzal érvelt előttem, hogy ő is csak egyik szerény tagja a bizottságnak és az a bizottság, amely a birtokbaadás felett határozott, őt, szegény ministert, aki a birtokpolitikát akarta támogatni, leszavazta. Ez a bizottság áll egy ministeri főtisztviselőből és a püspökségnek két érdekképviseleti tagjából, akik bizony egy szegény minister akaratát Magyarországon nem sokra tekintik. Voltam bátor személyesen is elmondani a t. minister urnák ebbeli véleményemet, tehát jogot formálhatok arra, hogy a nyilvánosság előtt is ugyanazt .mondjam, amit a minister urnák mondtam négyszem között, hogy: de bizony, én nem tudok elképzelni olyan magyar ministert, akit bizonyos kérdésben, pláne politikai kérdésben a saját maga ministeriumában működő bizottság leszavazzon. Olyan naiv minister, aki erre kapható, szerintem mindenre való, csak épen ministernek nem. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A ministeri felelősség mégis az összkormány politikáját kell, hogy elősegítse, brztositsa, s az összkormány politikájában azok a t. bizottsági tagok, akik lehetnek igen tiszteletreméltó szakférfiak, de nem hivatottak arra, hogy országos politikát irányítsanak, szakkérdésekben adhatnak tanácsot, de semmi körülmények között nem hozhatják a ministert abba a kinos helyzetbe, hogy többségi A^otummal a saját ministeriumában akarata ellen döntsenek. (Zaj balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! A t. minister ur a végleges döntésre nézve nem tett előttem nyilatkozatokat. Magánúton értesültem, hogy a döntés oly természetű — mint ahogy előre is sejthető volt, ebből az elhúzó és nemcsak engem, hanem az ottani kisemberek érdekeltségét félrevezetni igyekvő tendeciából — hogy abból a birtokból, amelynek megmaradt része — mint említettem — cca 1500 katasztrális holdat tesz ki, 700 katasztrális holdat, vagyis az úgynevezett
