Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-319

A nemzetgyűlés B19. ülése 1924. évi október hó 15-én, szerdán. 217 akarjuk óvni és még olyan szomorú incidensek sem térítenek el ettől a felfogásunktól, amely szomorú, megrendítő, megdöbbentő incidenseknek tanúi voltunk. A t. ministerelnök ur persze Genfből értesült arról, hogy ez az Ítélet milyen hatással volt. Most a genfi impresszió alatt szabad folyást engedett érzelmeinek és elkeseredésének is, hogy itt azután előttünk felemiitette még azt az esetlegességet is, hogyha ilyen esetek ismétlődnének, akkor talán törvényhozásilag nyúl bele a dolgokba. Mi ezt nem kívánjuk, ez ellen tiltakozunk, mi teljesen független államhatalmi intézménynek akarjuk megtartani a bíróságot. Csak azt akarjuk, hogy ebben az országban tisztességes, becsületes atmoszféra uralkodjék, olyan atmoszféra, amely minden embert visszakényszerit oda, hogy a tisztességnek, becsületnek, erkölcsnek és igazságosságnak szabályai szerint cselekedjék. Ha majd ez a tiszta atmoszféra meglesz, ha itt minden a nemzet akaratától függ, ha itt majd birónak, kormányzónak, ministernek, mindenkinek a magyar nép akaratától kell félnie, hogyha rosszul cselekszik, jön érte a megtorlás; akkor majd nem kell félni efféle Ítélkezésektől, akkor majd a vizek visszatérnek a maguk medrébe. A nemzet élete forog kockán. Két kérdés van: a tisztelt kormány és az ő többsége önmagát akarja-e inkább megmenteni vagy a nemzeteti Ha erre a kérdésre helyesen felel, akkor csak az lehet a felelet, hogy a nemzetet lehet és szabad megmenteni, akár a saját érdekei feláldozásával is, és akkor végre ténnyé válik a Genfben hirdetett, de idehaza komolyan nemi vett demokrácia. Ezt az evolúciót akarom én előmozditani és azért a következő interpellációt intézem a t. ministerelnök úrhoz (olvassa): 1. „Hajlandó-e a történelmi kényszerűség szankciója mellett összeült és ezért teljesen törvényes, az 1849-iki nemzetgyűléssel jogfolytonosságban levő 1920. évi alkotmányozó nemzetgyűlés által törvényesített választójogot és választási rendet, amelyet önkényuralmi oktrojjal helyezett hatályon kívül, újra érvénybe léptetni, kihagyva belőle az ellenforradalmi boszszu rendelkezéseket? 2. Hajlandó-e a mai nemzetgyűlést haladéktalanul szétoszlatni és törvényes alapon tiszta választások biztosítása mellett uj nemzetgyűlést választatni? 3. Hajlandó-e a magyar nemzet és a magyar; polgárok szabadságjogait, nevezetesen a szólás-, egyesülési-, gyülekezési, sajtó- és tanszabadságot legalább is addig a mértékig visszaállítani, amily mértékben azt a nemzet és polgárai a Habsburgok alatt legutoljárta 1914-ben békeidőben élvezték? 4. Ha a törvény állja útját az in integrum restitutiónak, hajlandó-e e törvények hatályon kivül helyezése végett törvényhozási lépéseket kezdeményezni? 5. Hajlandó-e az államfői kérdés megoldása, megnyugtató szabályozása érdekében törvényhozási lépést kezdeményezni oly irányban, hogy az ideiglenes államfő hivataloskodása határidőhöz köttessék?" (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Ki a következő interpelláló? Forgács Miklós jegyző: Létay Ernő. Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy a ivallá'sr és közoktatásügyi minister úrhoz immár másodizben nincs szerencsém, hogy ezt az interpellációmat az ő jelenlétében mondhassam el. Tekintettel azonban a dolog sürgős voltára, bár el akartam halasztani interpellációmat, mert súlyt fektettem arra, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur interpellációm elmondásakor jelen legyen, ezt most még sem tehetem meg, amint az előadandókból is ki fog világosodni. Tisztelt Nemzetgyűlés! az 1920. évi XXXVI. te. és a földreformnovelláról (Dénes István: Úgynevezett földreformnovella.) igen, az úgynevezett földreformnovelláról szóló ez évben elfogadott törvény értelmében ebben az országban mindenki abban a hitben lehetne, hogy azokba a szűkös és igazán gyenge és vértelen keretekbe szorított földreformból mégis csak lesz valami ebben az országban. Azt gondolná az ember egy kis nadvsággal, hogy a kormány azon tagjai, akik épen nem a f öldmivelési tárcát képviselik, hanem a ministertanácson résztvesznek a törvényjavaslatok megbeszélésében, kidolgozásában és elfogadásában, szintén tudomást szereznek arról, hogy ebben az országban egy földreformpolitika folyik. Akik azonban ebben a véleményben vannak, gyökeresen csalatkoznak, ha az intézkedéseket látják. Különösképen észreveszem, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur nem hajlandó tudomásul venni, hogy ebben az országban földreformpolitika folyik. Én ugyan meggyőződtem arról, hogy az igen t. földmivelésügyi minister ur igen bölcsen tudja azt, hogy ma már a mi kulturális előhaladásunkat biztosítja ebben az országban egy hármas tagozásu középiskola is, de ugy Iáiszik, hogy a földmivelésügyi minister ur odafigyel a ministertanácsi üléseken, de a vallásos közoktatásügyi minister ur nem hódol annak a szolidaritásnak, amellyel a kormány tagijainak egymással szemben lenniök kell. A vallás- és közoktatásügyi minister ur egy legutóbbi intézkedésével hozzájárult ahhoz, hogy ebben az országban eddig kis haszonbérlők kezén levő földterületek elvétessenek és ezen földterületekből egy középhaszonbérlet alakittassék. Azt hiszem, nem kell különösképen bizonyítanom, hogy ez az intézkedés menynyiben áll ellentétben az országos földbirtokpolitikával. Azt hiszem, hogy azt, aki ebben az országban ilyet felelős állásban tesz, nemcsak kötelességünk felelősségre vonni, hanem ha az illető közjogi méltóságot tölt be, akkor igenis a felelősségrevonás utján rá kell kényszeritenünk arra, hogy állását is otthagyja. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) A mai birtokpolitikai hangulatban, eszmeáramlatban, amikor minden ember lelkülete forrong, amikor elégületlenséggel van telve a szociális közvélemény, amikor munkaalkalmakat nem tudunk teremteni az emibereknek, fokozott mértékben kötelességünk épen azoknak, akik felelős állásban kell hogy ennek az országnak sorsát intézzék, ügyelni arra, hogy az országban levő és egy hatalmas eszmekör által támogatott földbirtokpolitikával szembe ne helyezkedjenek. (Dénes István: Ugy látszik, a második Kovács Pubi fog ebből kisülni!) Bátor leszek előadni azt az esetet, amelynek kapcsán ezt a kérdést kénytelen vagyok ide hozni a nemzetgyűlés szine elé, mert beszédem további folyamán rá fogok térni arra, hogy kénytelen voltam ezt a kérdést a nemzetgyűlés szine elé hozni, mert hat hónap óta folyó, minden néven nevezendő kinlódásos vergődésem, hogy ezt a kérdést a hivatali szerveknél méltányosan, talán megegyezéssel is keresztül vigyem, hiábavaló volt, sőt épen a vallás- és köz•:&