Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-319

216 A nemzetgyűlés 319. ülése 1924. évi október hó 15-én, szerdán. mutatott, ő kommunista izü, sőt nemcsak kommunista izü, hanem lényegében tartalmilag is kommunista törvényjavaslatok gyártásával foglalkozott. Azt látjuk a keresztényeknél valamennyien, ezeknél az úgynevezett kurzuskeresztényeknél, hogy ezek mind csak nap tár keresztények, naptárhősök, mind a naptárbecsületnek az embere, mind a naptárbecsületnek a hőse, mert mindig aszerint cselekszenek, amint a naptár mutat. Ma ugy mutat a naptár, hogy Bethlen István rezsimjét kell támogatniok. Egy nemzetet azonban, különösen ilyen súlyos viszonyok között vergődő nemzetet, nem ilyen naptári jellemek vannak hivatva megmenteni, hanem a tényleg, igazában megingathatatlan jellemek, azok, akik nem tagadják meg magukat az idők változásai szerint. Ha a nemzet akarata lesz itt az ur, ha a nemzet többségére lesz bizva, hogy a hatalmat itt kik gyakorolják, akkor majd e tekintetben is megváltozik minden, mert a nemzet egészséges ítélete, a nemzet Ítélőszéke majd megmondja mindenkiről, hogy milyen fajsúlyú. Majd az létrehoz itt egy olyan egészséges közszellemet amely egészséges közszellemben azután valóban a nemzet közérdeke, a nemzet becsülete és az egyesek becsülete lesz .a kormányzat tengelye. Amig az a szabályozható becsület lesz itt uralkodó erkölcs, amelyet hallunk hirdetni a ministerelnök ur részéről is, addig nem lehet a bajokon segíteni. Mert azzal a becsülettel, amely megengedi azt, hogy egy nemzetet oktrojált rendelettel elnyomjanak, hogy egy nemzettől elvegyék a

r polgárjogokat, hogy megfosszák polgárait a szabadságjogoktól, sőt az emberi jogoktól is, nem lehet nemzeteket megmenteni, nemzeteket fentartani. Ez jó lehet egy-egy ilyen rezsim házi használatára, de ez nem az általános erkölcstan szabályai szerint való becsület. Pedig nekünk erre van szükségünk, mert nem az dönti el, hogy valami becsületes .dolog-e, hogy a t. többség és a kormányunk mit tart becsületnek, hanem az, hogy valóban mi a becsület. Ezt a kérdést azután bizzuk rá az erre hivatott fórumra, a nemzetre és majd az a nemzet azután igazságot tesz. Mi akkor, amikor hirdetjük a nemzet akaratának jogát, tulajdonképen nem is kérünk sokat. Mert mit követelünk mi ? Nem követelünk még ujitást, még reformot sem. Igen szerények vagyunk. Mi csak visszaköveteljük azokat a jogokat, amelyek" ezt a nemzetet egy időben már megillették, amelyeket ez a nemzet már egyidőben gyakorolt és visszaköveteljük azokat a jogokat, amelyeket e nemzetnek: a polgárai is egyszer már gyakoroltak. Visszaköveteljük mindenekelőtt az első alkotmányozó nemzetgyűlés r által _ törvényesített választójogot, azt a választójogot, amelynek alapján az első nemzetgyűlés összejött, amely nemzetgyűlés megválasztotta az államfőt és nyeregbe segítette azt a kormányrendszert, amely ma itt van. Ezt a választási rendet követeljük vissza, mert ezt tartjuk érvényesnek, egyszerűen ezt a nemzetgyűlést tartjuk jogfolytonosságban levőnek a régi magyar alkotmánnyal, azzal az igazi alkotmányossággal, amely 1849-ben az orosz fegyverek beavatkozása folytán megszakadt, de amely 1849-es nemzetgyűlésnek jogfolytonossági utódja az az 1920. évi első nemzetgyűlés, amelyet a történelem kényszerűsége szankcionált s amelyet a történelem kényszerűsége feljogositott arra, hogy valóban alkotmányozó nemzetgyűlés legyen. Ez volt ennek az országnak utolsó törvényes képviselete, mert hiszen nagyon természetes, hogy egy oktrojált rendelet alapján összeült nemzetgyűlést mi nem tartunk olyan fórumnak, amely a jogfolytonosságra hivatkozhat. Kérjük tehát visszaállitani az 1920. évi alkotmányozó nemzetgyűlés által törvényesített választójogot, amelyet visszaadni a kormány

7 nak erkölcsi és becsületbeli kötelessége is, mert súlyos erkölcsi törvényeket sértett meg a kormány, amikor azt a rendeletet félretette és sértett meg az a parlament is, amelynek egy része ezt helyeselte, mert hiszen annak a kormánynak, amely az 1920. évi választásokból nőtt ki, nem lett volna szabad visszaélnie azzal a bizalommal, amelyet széles néprétegek biztak rá, azáltal, hogy a neki adott jogot, lehetőséget és hatalmat felhasználja arra, hogy azoknak a széles rétegeknek jogait elvegye. Ezenkívül, minthogy a szabadságjogok kiszélesítése tekintetében elismerem egy kormánynak a jogát, mert hiszen in melius szabad esetleg a törvények ellen is cselekedni nehéz időkben, ha az a nép javára válik, ha az a jogokat szélesiti, természetesen hozzájárulnék ahhoz, hogy a kormánynak akár rendeleti, akár törvényhozási utón azt a választójogot szélesebbé tegye azzal, hogy kihagyja belőle az ellenforradalmi boszurendelkezéseket, mert annak a törvénynek ezek a rendelkezései valóban beleütköznek az erkölcstelenségbe is. Ha tehát egy törvényből ezeket az erkölcsiség ellen vétő rendelkezéseket kihagyják, erre megkaphatja és meg is fogja kapni minden kormány az utólagos felmentvényt. Ezenkivül már csak azokat a szabadságjogokat kérjük vissza, amelyeknek részesei voltunk a Habsburgok uralkodása idején. Nem szomorú, megszégyenitő és megdöbbentő helyzet-e az, hogy ma, amikor a magyar nemzet a maga akaratának ura lehetne, visszasírja, viszszakivánja azt a jogrendet, amelynek részesei voltunk a Habsburgház idején. Szerények vagyunk. A Habsburgok jogrendjét, jogegyenlőségi rendjét, az akkori szólásszabadságot, gyülekezési, egyesülési és sajtószabadságot, akkori igazságszolgáltatási szabadságunkat, az esküdtszéket kérjük — követeljük vissza a kormánytól. (Nagy Vince: Habsburgok nélkül!) Habsburgok nélkül természetesen. A Habsburgokat csak azért ©miitettem fel, mert naa már a történelem is megállapitj t. kormány is szankcionálta a detronizációval azt a felfogást, hogy a Habsburg-rendszer önkényuralmi rendszer volt. Annál nagyobb szégyene most a kormánynak, hogy ennél az önkényuralmi rendszernél is, amely századokig tiport rajtunk és végre tönkretett bennünket, nagyobb önkényuralmi rendszert vezetett be országunk kormányzatába. Ezek után csak arról ejtek néhány szót, hogy, ha majd az igazi demokrácia, vagyis a nemzeti akarat érvényesülése megvalósul, akkor megvalósul olyan közszellem, olyan atmoszféra, amely azután egyéb szabadságjogi garanciánkat is biztositja, mint pl. az igazságszolgáltatás. Mert mi az igazságszolgáltatást is garanciának tartjuk

r és fenn akarjuk tartani abban a függetlenségében és szabadságában, amely ez eddig is volt. Mi nem értünk egyet a ministerelnök .úrral, hogyha ilyen aggasztó ítéletek keletkeznek, mint pl. a szolnoki is, akkor esetleg törvényhozási beavatkozással nyúljunk bele az igazságszolgáltatásba. Ezt mLnem helyeseinők. Mi a független bíróságot alkotmánygaranciának tartjuk ép ennélfogva meg