Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-314

A nemzetgyűlés 314. ülése 1924. évi október hó 7-én, kedden.- 15 természetesen függő viszonyban vagyok. Lehetetlen helyzetbe kerülnék tehát, ha olyan ügyet tárgyal a törvényhatósági bizottság, amelyben felfogásom ellenkezik azéval, aki kinevezett. Minthogy kinevezett ember vagyok, nem mondhatom meg felfogásomat olyan szabadon, mint ha választás utján, a választók bizalmából kerültem volna arra a helyre. Ha itt a nemzetgyűlés tagjai nem csak választottak volnának, hanem volnának köztük olyanok is, akiket az államfő vagy a kormány kinevez, — mert hiszen inkább a kormány az, amely kinevez, az államfő csak hozzájárul a javaslathoz — milyen állapot volna itt! Hiszen a kitüntetés, ha szabad ugy mondanom, a kormánytól jut annak a férfiúnak, akit ilyen utón akarnak ebbe az állásba helyezni, hogy ott természetesen nem a kormány ellen, hanem a kormány mellett foglaljon állást. Ha ezeket igy látjuk, akkor egészen kétségtelen, hogy a kormány ezzel biztosítékot akar szerezni arra, hogy a maga életét, amennyire lehet, meghosszabbítsa. Nem akarom azt mondani, hogy megörökítse, mert Isten mentsen attól, hogy örökre itt legyen a nyakunkon. (Derültség a jobboldalon.) Ha arról van szó, hogy egy testületnek, a főváros közönségének autonómiát adjunk, hogy saját ügyeit, bajait maga intézze, hogy — amint Buday képviselő ur itt mondotta — kellő hozzáértéssel és ambícióval, szeretettel dolgozhassák, akkor ebből a javaslatból ki kell hagyni mindazokat a rendelkezéseket, amelyek ezt nem előmozdítják, hanem akadályozzák. Ebben a javaslatban, amelyet a belügyniinister ur előterjesztett, van egy 22. §, amely a nemzetgyűléstől nem kivan egyebet, mint azt, hogy helyeslően hagyja helyben azt, hogy a belügyminister ur a törvényhatóság mandátumának lejártakor ennek helyébe kormánybiztost hozott. Nem kivan egyebet a belügyminister ur, mint azt, hogy a nemzetgyűlés mondja ki, hogy azért a provizóriumért, amelyet a főváros törvényhatósági bizottságának mandátumának lejárta után életbeléptetett, minthogy az uj fővárosi törvény kellő időben nem készült el, kitünteti őt, hogy ilyen bölcsen és helyesen cselekedett. Azt hiszem, hogy ez több, mint amit egy törvényhozó testülettől kívánni lehet. A belügyminister ur indokolásában arról van szó, hogy a fővárosnál törvényenkivüli állapotot teremtett és most ő azt szentesitetni kivánja a nemzetgyűléssel, vagyis kimondatni azt, hogy rendben volt ennek a törvényenkivüli állapotnak a létrejötte (Meskó Zoltán: Mikor toloneoltatja ki Heim Jaeques-ot a belügyminister ur!), hiszen a kormánybiztos most már majdnem egy éve van ott, persze a kormány felfogása szerint azért, mert a nemzetgyűlés nem készitette el az uj fővárosi törvényt. (Meskó Zoltán: Mikor utasították ki Heim Jacques-ot és a többieket! Miért hosszabbítják meg állandóan a tartózkodási engedélyét! — Mozgás a jobboldalon.) A belügyminister ur abban a helyzetben volt, hogy idejében gondoskodhatott volna arról, hogy a nemzetgyűlés ezt a törvényt kellő időben elkészítse, hiszen mindenki tudta, aki ilyen kérdésekkel foglalkozik, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottság mandátuma a műit év végén le fog járni, mert az 1920. évi törvény csak 3 évre készült, és igy 1923 végén le kell járnia. De más dolgoknál is igy vagyunk. Az első nemzetgyűlés elé is, amely főképen arra választatott meg — a második is azért választatott meg, — hogy lerakjuk az alkotmány alapköveit, csak akkor került a választójogról szóló törvényjavaslat amikor a nemzetgyűlés mandátuma már lejárt s már a feloszlatás küszöbén állott. A törvényjavaslat tárgyalásával nem készülhettek el s igy rendelet alapján választottak. Most is ugy vagyunk. Már több mint két éve van szerencsénk együtt lenni s az általános választójog törvénybe iktatásáról még mindig nincs szó. Nem tudom, mikor jár le a mi mandátumunk ; majd megint a feloszlatás küszöbén fognak vele idejönni s akkor megint a nemzetgyűlés lesz hibás abban, hogy nem tudja kellő időben elkészíteni a törvényt s megint törvényenkivüli állapot lévén, a kormány rendelettel fog intézkedni, hogy mi történjék. Most is ugyanaz volt a helyzet. A kormány nem készült el a tervezetével, elkésve jött vele ide, minthogy azonban a. mandátumot nem lehetett meghosszabbítani... (Petrovácz Gyula: (Miért?) Mert csak három évre szólt és ez a három évi dicsőség épen elegendő volt a városházán. (Petrováez Gyula : Hát a vármegyéknél lehet !) Azt még meghosszabbítani sein lett volna épen nagyon kedves dolog, eltekintve attól, hogy egy veszedelmes precedens. A mandátum meghosszabbítása ilyen testületeknél indokolt volt a háború alatt. A háború kitörése olyan intézményeket és intézkedéseket tett szükségessé, amelyek a jövőre nézve precedenst nem alkothatnak. De ha az ok nem háború és nem forradalmak, akkor normális helyzetben — nem tudom, beszélhetünk-e már normális helyzetről, de ha igen, akkor azt kell mondanom, hogy ilyen időkben mandátum-meghosszabbitásról nem lehet sző, sem a nemzetgyűlésen, sem a városházán. (Farkas István : Legjobb volna a nemzetgyűlést is feloszlatni !) De hogy a belügyminister ur ezért a törvényellenes intézkedéseiért — ő maga nevezi törvényenkivüli intézkedésnek — kitüntetést vár, a nemzetgyűlés szankcióját várja, ahhoz sem a magam részéről, sem pártom nevében nem járulhatok hozzá. Ez is egy okkal több arra, hogy állást foglaljunk a törvényjavaslattal szemben. Ha tovább folytatom fejtegetéseimet, az egész javaslaton azt kell tapasztalnom, hogy ez nem az, amit mi s a főváros közönsége ettől a javaslattól vártunk volna, még pedig azért, mert hosszú szenvedések után, amikor a terhek oly súlyosak, hogy a főváros közönsége azokat csak nélkülözések árán tudja elviselni, végre elérkezett volna az idő, hogy a főváros törvényhatósági testületében mindazoknak, akiknek ehhez jussuk van, beleszólásuk is legyen. Ez a beleszólási jog azonban nincs meg akkor, amikor a választójognak oly korlátokat akarunk emelni, amelyek ma semmivel sem indokolhatók. Nemcsak a helybenlakásról, hanem sok más kérdésről is van szó. Ha — ugy mint ma — a főváros minden dolgozó polgára köteles kereseti és jövedelemadót fizetni, akkor milyen szempont szem előtt tartásával, milyen jogcímen lehet valakitől a választójogot elvonni ! Különösen az egyenesadókról beszélek, nem pedig azokról a súlyos terhekről, amelyekkel Budapest népe a fogyasztási adók révén van megterhelve, amely terhek nem egyenlő arányban, hanem nagyon igazságtalanul oszlanak meg; mindig azok járnak jól, akik kedvezőbb helyzetben vannak vagyonuknál vagy jövedelmüknél fogva, egyrészt a fogyasztási adó igazságtalan kulcsa miatt, másrészt pedig azért, mert a szegényebb nép nem tud ugy előre gondoskodni, mint a jobbmódu, úgyhogy a szegényebb nép, amelynek vállaira ezt a súlyt rakják, terhesebben kell hogy érezze ezeket a súlyokat, mint az, akinek vagyoni vagy jövedelmi viszonyai kedvezőbbek. Egészen más mértékkel mérnek akkor, amikor jogokat osztogatnak, mint akkor, amikor a kötelességeket osztogatják. Amikor a kötelességeket osztogatják, akkor megtalálják a tömegeket, akkor a nép zöme az, amely elsősorban szembeötlik; amikor adófizetésről vagy házbérről van