Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-314

lu À nemzetgyűlés S14, illése 192 szó, és minden ilyen természetű dolognál meg tudják találni azokat, akik e tekintetben latba jönnek, de nem akarják megtalálni ezeket a tömegeket akkor, amikor a jogokat osztogatják. Ott, ahol kötelességeket rónak ki a lakosságra, a jogok osztogatásánál sem szabad mostohán bánni azokkal, akik legelsősorban az országnak, ebben az esetben a fővárosnak oszlopai. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy végtére az idő nem áll meg egy helyen, hanem továbbhalad, az országon túl, nem törődik azzal, hogy az uralkodó osztály itt miképen vélekedik — mondjuk — valamely törvényjavaslatról. (Zaj a balközéven.) Kérem, legalább itt ne zavarjanak! (Derültség halfelöl.) Azt hiszem, hogy nem elégítheti ki a népet az a helyzet, amikor a kormányférfiak külföldön járván, elvtársaink előtt, akik ott szóbaállnak velünk, referálnak, és biztosítják őket afelől, hogy Magyarország most már a legjobb utón van, a demokratikus irányzatot, ugy ahogy, már szeretik is és meg is csinálják. A szavak egyedül nem hatnak, pláne ha azok külföldön hangzanak el és nem hatnak itt az országban, de a főváros lakossága körében sem, amelynek egy része nyomorog, a másik része pedig gúzsba van kötve. Hallottuk ma is egy mentelmi sérelem bejeleutése alkalmával, hogy a demokrácia ebben a városban és ennek környékén milyen. Én nem is jelentettem be az én mentelmi sérelmemet. Vasárnap ugyanis magam is akartam a környéken beszélni, de nem engedtek szólani, mert azt mondták, nincs jogom beszélni. Ha beszélni akarok, menjek a nemzetgyűlésbe, ott beszélhetek, de Budafokon beszélni lehetetlenség. Mondom, nem is engedtek szólani. Az nem is nagy szerencsétlenség, ha valakit beszélni nem engednek, de akkor ne mondják, hogy ebben az országban demokrácia van. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Erről van szó. Ha én csak azt mondhatom el ebben az országban, ami a kormány felfogásának kedves, az nem gyülekezési szabadság. Az a demokrácia, ha én elmondhatok mindent anélkül, hogy abból valamilyen baj keletkezhetne. Hamburgban voltain nemrég, (Lendvai István : Ilyen messziről jött

9

!) ott igazi demokráciát láttam. Hamburgban teljes autonómia van, a hamburgi szenátusnak megvan a teljes önkormányzata. Amikor a város polgármestere a nemzetközi szociáldemokrata kongresszus tagjait fogadta, s amikor nem a városházán, hanem más helyen nagygyűlést tartottunk, sehol sem lehetett látni rendőrséget és aranygalléros tisztviselőket karddal, pedig ott ezrekremenő tömeg jelent meg a gyűlésen. A gyűlés olyan csendben folyt le, hogy öröme volt benne mindenkinek. Akkor azonban, amikor Baján értekezletre kellett mennem, azon az értekezleten több volt a rendőr és az aranygalléros tisztviselő, mint a résztvevők száma. Miért van ez igy ! (Meskó Zoltán : Kevés volt az érdeklődő ! — Propjper Sándor: Sok a pénzük!) Azt sem lehet megérteni, miért volt szükség arra, hogy a kormány a demokrácia nagyobb dicsőségére a szeptember 28-iki gyűlés alkalmával az egész fővárosi rendőrséget készenlétben tartsa és a Marseillaise eléneklése miatt attakot rendezzen 1 (Peidl Gyula : Alátámasztani Genfet !) Hamburgban a munkásság a Marseillaise-t nem is énekelte, mert a ki külföldön ezt a dalt énekli, az ott nem számit szociáldemokratának, mert az nemzeti csatadal, francia nemzet himnusza. Budapesten pedig, amikor ezt a himnuszt éneklik, emiatt közbelép az egész rendőrség. Hamburgban a rendőrség nem is mutatkozott volna ilyen alkalommal, olyan csendben múlt volna el a nap, hogy mindenkinek öröme telt volna benne. Akkor azonban, amikor a Vilmos császár. évi oldóber hó 7-én, kedden. utón, Körúton és a Rákóczi-uton látják a hármasával cirkáló biciklista rendőröket, a gyalogos és lovasrendőröket, az a járókelő polgár figyelmes lesz. Nem is tudta, hogy gyűlés van. Érdeklődik, hogy mi ez, mi van ma Budapesten, (Peidl Gyula : Rendőrök felvonulása !) talán ki fog törni a forradalom ? A felvilágosítás után tudja csak meg, hogy a város valamelyik kültelkén a munkások gyűlést tartottak, hogy azért kellett ilyen nagy felkészültséggel kivonulni, hátha a Marseillaise-t éneklik. (Vanczák János: József főherceg elé kivonultatták diszben a rendőrséget és az iskolásgyermekeket ! — Drozdy Győző : Megint lesz néhány uj főherceg ! — Lendvai István : Hát az Erger-Bergert miért nem szabad énekelni 1 — Saly Endre : Szabad azt, ha jól esik, énekelje ! — Peidl Gyula : Fiaim csak énekeljetek ! — Horváth Zoltán : Irredenta daL!) Amikor én arról panaszkodom Lendvai t. képviselőtársam, hogy a Marseillaise éneklése miatt Budapest utcáin vér folyt, nem emeltem kifogást az ellen, hogy az Erger-Bergert is énekeljék. (Peidí Gyula : Ha az Ízlésük megengedi, csak énekeljék !) Én miattam csak énekeljék azt is, mert én attól a nótától sem ijedek meg. Ha egy kormány, amelynek a hatalom a kezében van, fél egy dal eléneklésétől, akkor én azt mondom, hogy ennek a kormánynak nincs hatalom a kezében, mert különben nem félne egy ártatlan daltól. (Propper Sándor : Fél a saját árnyékától ! — Meskó Zoltán : Ennek a kormánynak még árnyéka sincs ! — Propper Sándor: Pedig árnyékkormány !) Nagyon sokat kellene beszélni ennél a javaslatnál a névjegyzékek összeállításáról, és a választási geometriáról is, mert ha a választójog általános és titkos is, de ennek beosztása, geometriája olyan matematikai alapokra van fektetve, hogy ugy osztják be és ugy alakítják .a választókerületeket, amint az a kormánynak legjobban megfelel. Ezzel illuzóriussá lehet tenni a legszebb választójogot is. A választói névjegyzékek összeállítása és a választói kerületek beosztása talán legfontosabb részét képezi egy választójogi törvénynek. Igaz, az hirlik most, hogy a kormány állítólag elhatározta magát arra, (Propper Sándor: Az egy link hír és nem hirlik !) hogy azt a választói névjegyzéket, amelyet a volt városi rezsim állított össze, ujabb névjegyzékkel fogja pótolni, mert maga is ugy érzi, hogy az nem egészen igazságosan állíttatott össze. Hogy ez mennyiben igaz, azt csak akkor tudnám megmondani, ha a belügvminister ur volna szíves közölni a t. Nemzetgyűléssel, hogy meg van-e a kormányban a jóindulat arra, hogy az általa is sérelmesnek minősített választói névjegyzék ujabb névjegyzékkel pótoltassék. Sajnos, nem* igen hiszek ebben, amire bizonyíték az a felszólalás is, amelyet az imént hallottunk Buday képviselő úrtól. Ö, mint keresztény ellenzéki, meg van elégedve a javaslattal, amely szerinte minimuma annak, amit a kormány nyújthat és amelyhez a keresztény párt nevében még hozzájárulhat. Mindig azt halljuk, hogy a Wolff-párt és a kormány között bizonyos differenciák vanak és ezek miatt mind a két fél várakozó álláspontra helyezkedik, az egyik várja a másik támogatását. Máskülönben nem tudnám megérteni, hogy a kormány egyrészt olyan férfit állit kormánybiztosként a város élére, aki Wolffék szemében nem a legkedvesebb személyiség, másrészt szívesen nézi, hogy egy Wolf párti nemzetgyűlési képviselő a fővárosi törvényjavaslat elfogadását a legmesszebbmenőleg támogatja. Ezek mind olyan okok. amelyek jagos gyanúra adnak okot, annak ellenére, hogy mindenkinek el kell ismernie, hogy a nagy politikában a szükségszerűségeket is figye • lembe kell venni, amint ezt a kormány elnöke és