Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-319

212 À nemzetgyűlés 319. ülése 1924. évi október hó 15-én, szerdán. szempontoknak is tekintetbe kell itt jönniök, mert hiszen az állami szinházaknak kell- a legolcsóbbaknak lenniök, ez világos. Az állam azért adja részben a szubvenciót, hogy olcsóbb helyárakkal a szinház látogatását széles néprétegek részére lehetővé tegye. De leszállítom a helyárakat azért is, mert meg vagyok róla győződve, hogy ezzel bizonyos fokig a szinházak jövedelmezőségét is emelem. (Helyeslés a jobboldalon.) Amit az igen t. képviselő ur a ministeri autókról mondott, az — azt hiszem — nem ide tartozik. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem komoly! — Pakots József: De komoly!) Biztositóm az igen t. képviiselő urat, hogyha külföldi emberek idejönnek és megtudják, hogy a magyar ministerek 800 koronáért, tehát körülbelül annyiért, amennyit korábban egy osztálytanácsos kapott, szolgálják a hazát, ezt nem akarják elhinni. Mi ezt nem azért mondjuk, hogy ezzel hivalkodjunk... (Farkas István: Sztrájkoljanak a ministerek! — B. Podmaniczky Endre: Nincsenek benne a szakszervezetben! — Peyer Károly: Talán csinálnánk egyet! — Propper Sándor: Meg kell csinálni a ministerek szakszervezetét! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Méltóztassanak tisztába jönni azzal, hogy mi nemcsak egymással enyelgünk, hanem az ország is itt van, hallgatja ezeket a tárgyalásokat, és ezek elég komoly dolgok. Azt akarom mondani, hogyha idegen emberek idejönnek és hallják, hogy a ministerek minő anyagi dijazás mellett dolgoznak, nem akarják azt elhinni. (Rotheinstein Mór: Szegény ministerek!) Ismétlem, nem hivalkodásból mondjuk ezt, csak azért, mert a t. képviselő urak efféle dolgokat is hánytorgatnak. Ezek egészen minimális jellegű dolgok és azt hiszem, valamennyien elég szerények vagyunk ahhoz, hogy ebben a tekintetben azután nekünk szemrehányást tenni nem lehet. Ne méltóztassék mellékvágányra terelni a dolgot, hanem térjünk vissza a dolgok lényegéhez, amely abban áll, hogy nekem is, miután meg-kaptam a pénzügyminister úrtól azt az összeget, amelyet alapos megfontolás után és az Opera művészi nivójának megőrzése végett szakemberek szükségesnek tartották, kötelességem volt a pénzügyminister úrral szemben ügyelni arra, hogy a félszezón után ne kelljen azzal jönnöm, hogy ujabb összegekre van szükségem, mert azok a bevételek, amelyeket kalkuláltunk, nem folytak be és viszont megtakarításokat sem tettünk. Ha ezt nem tettem volna meg, súlyosan vétettem volna az ellen a szolidaritás ellen, amellyel a kabinet tagjai egymással szemben tartoznak. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kultuszminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a minister ur válaszát tudomásul vette. Következnek az interpellációk. Ki az első interpelláló 1 Forgács Miklós jegyző: Hegymegi-Kiss Pál ! Elnök: A képviselő ur nincs itt, interpellációja töröltetik. Ki a következő interpelláló 1 Forgács Miklós jegyző: Rupert Rezső! (Nagy zaj) f Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak vagy helyeiket elfoglalni, vagy az üléstermet elhagyni. (Derültség. — B. Podmaniczky Endre: Inkább elhagyom a termet! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Isten vele! András bácsi is megy? Isten vele, András! — Szijj Bálint: Szeretnék ugy-e, ha kimenne! — Kuna P. András: Azért is ittmaradok! — Derültség!) Csendet kérek! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Az alkotmányosságról, arról a kérdésről óhajtók beszélni, amelyről az igen t. többség ugy látszik nem igen szeret hallani. Bizonyltja ezt azzal is, hogy távozik, valahányszor, ilyen kényes kérdésekről van szó. Arról a kérdésről akarok beszélni, amelynek megoldatlanságában látom a mai súlyos helyzet minden titkát, s amelynek helyes megoldásában látom viszont azt, hogy bajainkból, — mihelyt alkotmányos kormányzás lesz Magyarországon — igen könnyen, hamar kiépülünk. Mert hiszen addig, amig alkotmányosság nem lesz — és pedig alkotmányosság a valódi értelemben, hogy a nemzet akarata szabjon törvényeket, hogy a kormányzat minden megmozdulásában a nemzet akaratától függjön és féljen, amit röviden demokráciának neveznek —, addig, t. nemzetgyűlés, hiába beszélünk, hiába hánytorgatunk fel panaszokat, hiába sikoltunk kétségbeesetteri, itt segíteni semmin sem lehet. (ügy van ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Addig az olyan szép, hasznos beszédek is, mint az igen tisztelt előttem szólott Pakots József képviselőtársamé is volt, a pusztába kiáltók szavai lesznek, hiába hangzanak el, mert egyrészről rossz indulattal, másrészről meg nem értéssel, intelligencia hiányával fogadják azokat. Tény az, hogy a magyar; nemzet kulturfölényét, szinvonalat igenis, az eféle intézmények szabják meg, mint pl. az Operaház. Hiszen valahányszor külföldre megyünk, ha az első nap nem is, de a második nap mindig az illető ország fővárosának Operaházába látogatunk el, és azután ott alkotjuk meg magunknak a fogalmat, hogy micsoda nemzet az, s micsoda kulturfokon áll. Mert hiszen t Nemzetgyűlés, azok az idegenek, akik itt átfutnak, angol, francia, amerikai, vagy más ilyen hatalmasságok fiai, nem is idézhetnek itt annyit, hogy mindent megismerjenek, megismerjék, hogy micsoda nagyszerű hatalmas nép ez a jelleménél fogva, hanem megnézik intézményeinket, mint aminő az Operaház, megnézik, hogy miféle műveltségi fokon van nálunk a zene és mikor megnézik Belgrádban, megnézik Bukarestben s megnézik másutt is és összehasonlítást tesznek, egy pillanat alatt a javunkra dől el a kérdés, hogy mégis csak mi vagyunk itt a kulturnáció, mégis csak mi vagyunk azok, akikkel szemben a világnak lenne érdeke, hogy más nemzetekkel szemben megvédelmezzen. T. Nemzetgyűlés ! Hiába beszélünk mi itt ilyen fontos kérdésekről, hiába beszélünk például a földreformról is, hiába jön az én kisgazda képviselőtársaim ministere, a kisgazdatársadalom exponense, hogy a földreformot nem lehet megcsinálni, hogy neki konfliktusai vannak a ministertanáccsal és a többi ministertár

r saival, hogy ő olyan helyzetben van, hogy nem tud megnyugtató választ adni egy interpellációra olyan kérdésekben, amelyeknek elintézése tőle függ, addig hiába beszélünk, amig itt nem magának a nemzetnek akarata lesz üírá ebben az országban. Hiába panaszkodunk, amiatt a rémuralom miatt, amely ma itt dühöng felet-