Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-319

À nemzetgyűlés 319. ülése 1924. évi október hó 15-én, szerdán. 211 Iának megmaradását. (Folytonos zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Peyer Károly: Nincs szükség egy faluban hat jegyzőre, ahol azelőtt csak egy volt!) Kérem Peyer képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Esztergályos János: Hatvanhét államtitkár van! — Dénes István közbeszól.) Dénes képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Dénes István: Nincsenek népiskolák sehol az Alföldön! — Horváth Zoltán: Kisgazdák kellenek, nem népiskolák!) Pakots József: A takarékosságnak még sok egyéb módja volna; olyan sok külön módot ajánlhatnék a minister ur figyelmébe, amelyek közül ha csak egyet is megszivlelne, már ez is egy jobb szellem tükörképét tárná elénk. Hogyan van az, hogy van egy minister, aki sógorát kinevezi az összes állami internátusok igazgatójává... (B. Podmaniczky Endre: Ez már nem tartozik ide, ez személyeskedés, semmi más! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Pakots József: ...amikor az állam mai pénzügyi helyzete a minister ur számára azt az imperatívuszt teszi kötelezővé, hogy akkor, amikor B-listára kerülnek szegény protekciótlan emberek tömegei, ne épen a saját közvetlen környezetéből helyezzen állásba egyébként bárminő érdemes urat. Önfeláldozóknak kell lenniök azoknak, akik fenn ülnek magas pozicióban, az ormokon, a fórumok tetején ; azok mutassanak jó példát ennek a szegény, szerencsétlen nemzetnek. Ne haragudjék és ne vegye zokon a t. minister ur — akivel szemben mindig lojális voltam —, hogy ezen a kulturkérdésen keresztül még más bűnökre is rámutatok. Rá akarok mutatni arra a rendszerre, amely lehetetlenné teszi, hogy itt komolyan lehessen kulturális építményeket emelni, amely a leépitést — hogy ezzel a szerencsétlen magyartalan szóval fejezzem ki magam — épen ott kezdi, ezt a ma mindenkit agyonütő uj gondolatot, a leépitést ott akarja leginkább érvényesíteni, ahol nem volna szabad, a kultúra terén. T. minister ur, az ön felelőssége történelmi felelősség, nem egyszerű átmeneti incidentális felelősség. Aki a magyar kultúra evolucionális vonalát nézi, megáll nagy momentumoknál és Trefortra és Eötvösre szokott hivatkozni, az nem tehet ilyesmit. Ha akad olyan a kultuszministerek sorozatában, aki nem teszi meg a kötelességét, a történelemben ép ugy fog megitéltetni, mint az a dozse, akinek szobra fekete lepellel van letakarva a velencei dozse-palotában, hirdetve, ^ hogy nem szolgálta a velencei köztársaság érdekét. Önnek, kultuszminister ur, aki a kultúrának kifinomodott lelkű képviselője, aki tudósember, mérlegelnie kell azt a naiv áhítatot, amely még megvan az emberekben a magyar kultúra eszményei iránt; önnek tudnia kell, hogy mi keserves lélekkel nézzük a magyar kultúra züllését, amely végigvezet a tudományon, irodalmon és művészeten keresztül. Hová zsugorodott össze ez az ország a szerencsétlen háború és a forradalmak után, amelyek előtt olyan hatalmas lendülő ivben haladt felfelé, hogy eljusson a nyugati nemzetek irodalmi és művészeti Parnasszusára! Önnek nagy feladatai vannak, t. minister ur! Az az Operaház egyik pillére a magyar kultúrának s felhivom önt, minister ur, saját kulturális becsülete érdekében, ne engedje elpusztulni sem az Operát, sem azokat az exisztenciákat, akik hozzáfűzték a maguk sorsát. Nem fogadom el a minister ur, válaszát. (Helyeslés bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kultuszminister ur kivan szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Zaj balfelől. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Aki a képviselő ur beszédét végighallgatta, azt gondolhatná, hogy köztünk a fenforgó kérdésben alapvető nézeteltérés van a követendők tekintetében, pedig ő ugyanazt mondja, amit én csináltam. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Zaj balfelöl.) Ez tárgyi kérdés, ebben nincs politikai izgalom, hallgassuk meg egymást nyugodtan. Mit mondott ő velem szemben'? Azt mondta, hogy nem ugyan az én rezsimem alatt — mert azt ő is koncedálta, hogy én senkit sem protezsáltam —, de korábban mások protekciója folytán felgyülemlett az Operánál a tehetségtelenebb, de befolyásos egyéneknek egy egész sora, akik azután elbocsátandók lesznek. Miiyen ptasitást adtam én Wlassics főigazgató urnakl Én Wlassics főigazgató urnák azt az utasítást adtam, hogy a kiváló képességek kímélésével és igen jó, de mégis csak másod-harmadrangu erők elbocsájtásával csinálják meg az Operánál a redukciót. Az adott helyzetben mást csinálni nem is lehetne. (Ugy van! jobbfelől.) Ilyen rendszer mellett az Opera válságáról egyáltalában szó sem lehet. Amennyiben itt a válságnak mégis valami látszata van, azt csak bizonyos sajtóközlemények és részben az olyan felszólalások kelthetik fel, mint amilyen az igen t. képviselő uré. (Br. Podmaniczky Endre: Reklám!) De Opera-válság abszolúte nincsen. Ami már most a másik szempontot, a pénzügyi szempontot illeti, egyébbel nem lehet a kiadásokat csökkenteni, mint a személyzet csökkentésével. (Peyer Károly: A bevételek fokozásával!) Az Opera kiváló oszlopait elbocsátani természetesen nem lehet, de a túlnagy személyzetet bizonyos fokig redukálni kell. Egyebet csinálni nem lehet. Ami a szerződések jóváhagyását illeti, minden állami szerződés a minister jóváhagyásával kötteitk meg, hiszen különben nem lehetne szó ministeri felelősségről. Ha a főigazgató végleges szerződéseket köthetne, az én jóváhagyásom nélkül, akkor ezekért tulajdonképen a főigazgató lenne felelős. (Pakots József: Tavasszal kellett volna jóváhagyni a szerződéseket!) Erre is válaszolok. Ezek a szerződési tárgyalások régen elkezdődtek, de épen mert nem voltunk abban a helyzetben, hogy mindenkinek az igényeit ki tudtuk volna elégíteni, a szerződések megkötése és az egész akció sajnos, elhúzódott. Minthogy pedig egyenként nem hagyhatom jóvá a szerződéseket, hanem csak az egészét, mintegy komplexumot, amikor már át tudom tekinteni azoknak pénzügyi horderejét, igy került elém ez a dolog és akkor kellett arra nézve állást foglalnom. Ha egy szerződés megköttetik azzal a kikötéssel, hogy akkor válik hatályossá, ha jóváhagyom, akkor természetes, hogy am ig jóvá nem hagytam, a szerződés nem érdemleges szerződés. Az igen t. képviselő ur 250.000 aranykoronás redukcióról beszélt. Erről szó sincs, mert — mint mondottam — 120.000 koronás redukciót vettem kilátásba és azonkívül leszállítottam a helyárakat, amelyeket kezdettől fogva magasaknak találtam. (Zaj.) Hiszen nemcsak az állami színházaknak, de a magánszínházaknak látogatottsága is azért csappant meg, mert a korábbi konjunktúrát szem előtt tartva túlságosan felemelték a helyárakat. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Szociális