Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-319
208 A nemzetgyűlés 319. ülése nem akkor, amikor a deficit már itt van, és a bajt! elháritani nem. lehet —, hogy azok az intézkedések megtörténjenek, amelyek megtörténhetnek anélkül, hogy az Operaház művészi színvonala lejjebb szállana. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a helyzet. Ez lehet egyesekre nézve fájdalmas és én fájlalom a legjobban, de kérdem, hogy az a körülmény, hogy az állami alkalmazottak békebeli fizetésük 40% -át kapják, az a körülmény, hogy az állami alkalmazottak tíz- , ezrei B-listára kerülnek, nem sérelmes-el (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Ez a magyar nemzetnek egy nagy szerencsétlensége, amelyből mindenkinek ki kell vennie a maga részét, sajnos, a művészetnek is. Mindent megtettem, amit ilyen körülmények között, ebben a tekintetben tenni lehetett és ha az akció keresztfülvitetik, garantálom, hogy a színházak művészi niyója számbaveihetően süllyedni semmi körülmények között nem fog. Ami azt a pénzügyminister úrhoz intézett kérdést illeti, hogy hajlandó-e ő az Operának kölcsönt rendelkezésére bocsátani, erre egyelőre én válaszolok t. képviselő ur, t. i. azzal, hogy én ilyen kölcsönt nem szándékozom kérni (Helyeslés a jobboldalon.), mert ha kölcsönt kérek, azt meg is kell fizetni. (Meskó Zoltán: Ez a szomorú a kölcsönnél!) Ha egyszerűen pénzre van szükségem, akkor becsületesen szubvencióemelést kérek, de olyan kölcsönt felvenni nem vagyok hajlandó, amelyről elejétől fogva tudom', hogy az Operaház nem fizetheti vissza, mert ha a konjunktúra javulni fog is, nagyon fogok örülni, ha a szubvenció számottevő emelése nélkül megtarthatjuk az Operát a művészi nivón. Azt hiszem, hogy ezzel minden tekintetben válaszoltam az interpellációra, és kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pakots József: T. Nemzetgyűlés! A minister ur válaszában óvatosan kerüli a kérdés lényegét. Egyáltalában úgy veszem észre,, hogy az operai válság dolgáJban két tényező felelős, az egyik a sajtó, a másik az interpelláló, mert ha a sajtó nem foglalkozott volna a kérdéssel és én nem hoztam volna a kérdést a nemzetgyűlés elé, akkor a minister ur felfogása szerint az egész egy annak rendje és módja szerint békésen elintézett ügy lenne. Az ügy fontossága azonban mégis megkívánja, hogy érjdemlegesebben foglalkozzam vele, nem azzal a könnyű gesztussal, amellyel sok exisztenciának végzetét irta moist elő a t. minister ur. Bocsásson meg nekem a t. minister ur, hogy kénytelen vagyok mai okfejtésének egyes hiányaira rámutatni. A sajtóközlemények már hetek. óta foglalkoznak az operaházi válság egyes fázisaival. E közleményekkel vitatkozott e pillanatban a minister ur. Az én konkrét kérdéseimre azonban nem adott választ. Az a körülmény, hogy a minister ur rezsimje alatt a protekció nem érvényesült a m, kir. Operaháznál, nem jelenti azt, hogy ott nincsenek protekciós egyének, akik tehertételei ennek az előkelő műintézetnek. Nem jelenti tehát azt sem, hogy a minister ürnak nenl lett volna alkalma adott és meg-felelő időpotntban tehermentesiteni az Operát e felesleges személyzettől abban az időben, amidőn szanálni kivánta az Opera következő esztendejét. Köztudomású dolog, hogy az Operának vannak olyan magánénekesei, akik két-háromszor éne:. évi Oktober hó 15-én, szerdán. kelnek egy esztendőben, sőt van olyan is, aki nem énekel, r csak megjelenik elsején és felveszi a fizetését, viszont vannak olyan magánénekesek, akik ötven-, hatvanszór, sőt nyolcvanszor is énekelnek egy esztendőben. Ez a hihetetlen aránytalanság bizonyítja azt, hogy ott nincs meghonosítva olyan rendszer, amely gazdaságosan használná ki a rendelkezésre álló művészi erőket. Ezért természetesen az Operaház igazgatósága is felelős, de a felelősség alól maga a minister ur sem vonhatja ki magát, annál kevésbé, mert múltkor megjelent egy hírlapi nyilatkozata, amelyben e válság kapcsán teljesen kivonta a felelősség alól a t. főigazgató urat, és száz percentes értékben a saját személyére nézve állapitotta meg a felelősséget Tisztelt minister ur, én beszéltem a takarékosság követelményéről egyrészt a személyi kérdésekkel, az u. n. protekciós személyekkel kapcsolatban, másrészt más vonatkozásban, de rögtön megállapítottam, és itt felhívom a t. Ház figyelmét arra, hogy a minister ur a takarékossági törekvésében most egy immorális és végzetes cselekedetet akar elkövettetni, azzal, hogy megkötött szerződések semmibevételével exisztenciákat máról holnapra akar kitenni az intézetből. (Felkiáltások a jobboldalon: Feltételes volt a szerződés!) Majd felelni fog a minister ur, hogy igaz-e, amit mondok. Tegnap egy újságban megjelent az a hír, ma már bizonyos módosításon ment keresztül, de a tény maga kétségtelenül fenforog, hogy a m. kir. Operaháznál elbocsátások lesznek, vagyis a válság kényszeritő hatása alatt bizonyos B-listára helyezések történnek. (Zaj a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Miért ne lehetne ott is!) Azt is olvastuk, hogy most már A-, B- és C-listák lesznek. Mellékes. Az a lényeges, hogy elbocsátanak olyan művészi tagokat, akikkel megkötötték a szerződést erre az esztendőre és akik azzal a biztos tudattal helyezkedtek el a maguk művészi munkakörében, hogy ezzel a kérdéssel többet foglalkozniuk nem kell, ők már el vannak látva, és a szerződésük egészen perfekt. Most, mikor jelentkezik a rossz gazdasági év és a konjunktúrának vége van, a minister urnák egy igen egyszerű, Kolumbus tojásaszerü ötlete támadt arra nézve, hogyan fogja fedezni a bevételek oldalán jelentkező deficitet, honnan tartalékoljon a várható hiány esetére, mert erre nincs fedezete sem az 1,150.000 aranykoronából, semazErnyey Károly által megállapított bevételi összegből, amely ma nem fog előállani az Opera látogatottságának hiánya miatt Nem lehet tehát az Operaház művészi nívóját fentartani és biztosítani, s ennélfogva a minister ur tartalékolni kivan bizonyos összeget — ugy hallottam, 250.000 aranykoronát.— lehet, hogy ez összegszerűen nem felel meg teljesen —, egyrészt a fizetések redukálása, másrészt a művészi személvzetből történő elbocsátások utján. (Helyeslés a jobboldalon.) Tisztelt uraim, helyes volna ez, ha megtette volna akkor, amikor a szezont előkészítette a szinház igazgatósága, amikor a szerződéseket megkötötték, de nem helyes a megkezdett szezonban, amikor az emberek szerződéssel a kezükben sétálnak. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nincs szerződés! — Br. Podmaniczky Endre; A tisztviselői szerzett jogok is ott vannak! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Annak a szerződésnek van egy pontja, amint ezt már tegnap megállapítóttam, amely azt mondja, hogy a szerződés érvényessége a minister ur jóváhagyásától függ. (Zaj és felkiáltások it
