Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-319
A, nemzetgyűlés 319. ülése 19%4. : évi október hó 15-én, szerdán. 205 1921-ben és 1922-ben, láneraverve' vittek a törvényszéktől az Alkotmány ííccán át a villamosig, aztán a Rókusig, onnan pedig ki a Gyűjtőfogházba'? Ezeket az eseteket egy pár bizottsági tag meg is emiitette annakidején, de maga a képviselőtestület egyetlen atrocitásra nézve sem talált egy szót sem. (Wolff Károly: Ez nem áll, mert vannak képviselőtestületi határozatok, amelyek ezt elitélték! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Wolff Károly: Kérem, ha azt kifogásolják, hogy nincs határozat, most az sem jó, ha van határozati! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem arról van szó! — Meskó Zoltán: Bocsánatot kérek, ha állítja, el kell hinni!) Uraim!, Arról van szó, hogy minden egyes modern város törekszik arra, hogy az idegenforgalmat valamiképen növelje s kétségtelen, hogy Budapest mintegy predesztinálva van arra, hogy fürdőváros legyen, ezért nem utolsó szempont, hogy az idegenek jól érezzék magukat benne: nem közömbös tehát a művelt külföld előtt, hogy Budapesten mi történik. Én meglehetősen sokat járok hivatásomnál fogva külföldön. Nem egyszer interpelláltak meg odakünn arra nézve, vájjon igazak-e azok a dolgok, amik Magyarországról a külföldi lapokban megjelennek. Én annak ellenére, hogy szociáldemokrata vagyok, annak ellenére, hogy önök szerint hazátlan bitang vagyok, kötelességemnek tartottam — ha nem is lehet elhallgatni a történteket —, legalább szépiteni azt, ami az utóbbi időkben történt, önök azonban nem tartották szükségesnek, hogy erre a magaslatra felemelkedjenek. S ha szükkörü, kotériás határozattal meg is emlékeztek ezekről a dolgokról, de maga a törvényhatósági bizottság soha, egyetlenegyszer sem bélyegezte meg azokat a gazságokat, amelyek Budapesten történtek. (Propper Sándor: Elől jártak az uszitásban! — Peyer Károly: Még a halottgyátázásban is elől jártak! — Za,j és ellenimondások a középen.) Az a.nagy család, amelyhez én is tartozom, a proletárok családja, nem valami jó szivvel nézi az önök működését, nem valami jó szemmel nézi, hogy önök keresztény és magyar álarc alatt milyen klikk-politikát csináltak, mert az a proletárizmus ma felvilágosult és nagvon jól tudja és jól érzi, hogy amíg itt a szabadkőműveseket üldözték, addig az ügyes szabadkőművesek a másik szabadkőmivességbe nagyon ügyesen át tudtak bújni. Mert kétségtelenül igazuk van önöknek, uraim, akkor, ha azt állítják, hogy Budapest törvényhatóságában a háború előtt a szabadkőmivesség nagy szerepet játszott; kétségtelenül igazuk van abban, amikor azt mondják, hogy a szabadkőmivesség, barátság és a páholyhozvaló tartozandóság révén, igen sok emberét tudta elhelyezni — magam is fül- és szemtanuja voltam nem egy ilyen ömlengésnek, amely tiszteletreméltó gentlemanek között, ilyen ügyekből előfordult. Én sohasem voltam szabadkőmives és mint szociáldemokrata mindig harcoltam a szabadkőmivesség ellen, mint ahogy mint szociáldemokrata minden titkos társulat ellen harcolok. Mert mi eszméinket nyíltan akarjuk hirdetni, mindenkinek fülehallatára akarjuk megmondani, mit és hogyan akarunk, ennélfogva mi természettől fogva sem vagyunk barátai a szabadkőmivességnek. Ha tehát megtámadnám a szabadkőmivességet, ehhez megvolna minden jogcím, de azt kérdem én, uraim, van-e önöknek jogcímük arra, hogy a szabadkőmivességet támadják? Nézzék meg azokat a kongregációkat (Petrovácz Gyula: Azok nem titkos társulatok!), amelyek állítólag a hitélet fejlesztésére alkottattak. Ezekben a kongregációkban, például az urak kongregációjában és egyéb kongregációkban ott találjuk a levitézlett régi szabadkőmiveseket, akik nagyon ügyesen át tudtak vanglizni arra az oldalra. Amit annakidején a szabadkőmivesek csináltak, amit annakidején a páholyokban előre megbeszélve, a főváros törvényhatósági bizottságában végrehajtottak, azt önök, uraim, a különböző kongregációkban ma is megteszik. (Ellentmondások a középen. — Meskó Zoltán: Tiszta hitbuzgalmi egyesületek! — Farkas István: Ugyan, ugyan! Kínában igen, de nem Pesten! -+ Mozgás és zaj a báloldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek! (Petrovácz Gyula: A kongregációk politikát nem csinálnak! — Meskó Zoltán: Hogy lehet ilyet mondani a kongregációkról! Tisztára vallási dolog. — Ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Halier István: Nekünk semmi szükségünk arra, hogy a kongregációkban politizáljunk!) Csendet kérek, képviselő urak! (Meskó Zoltán: Nagyon sok szegény munkásasszony és munkásember is tagja a kongregációknak!) Malasits képviselő úrral szemben, minthogy most mondja első beszédét, nem akarnám még a házszabályokat alkalmazni, kérnem kell azonban, hogy tekintettel arra, hogy fél kettőkor más tárgyra kell áttérnünk, szíveskedjék beszédét befejezni, Malasits jGéza: Rögtön befejezem. Uraim, aki megfigyelte, előadásomat, észrevehette abból, hogy egy szóval sem mondtam azt, hogy a kongregációk politizálnak. Egy elitélő szót, egy mondatot sem mondottam a kongregációkra, csak azt mondottam, hogy vannak kongregációk'— és ezt állítom és bizonyitani ; tudom —, amelyek a városi közéletben ma ugyanazt a szerepet töltik be, amelyet annakidején a Deák Ferene-páholy, az Unió-páholy és egyéb páholyok töltöttek be. (Petrovácz Gyula: Bizonyítsa !) Ha a titkos társulatok bűnösek voltak a régi rezsim idejében, ezek a társulatok, amelyek nem nyilvánosan szerepelnek, bűnösek a mai időben is. Tessék a dolgokat a teljes nyilvánosság előtt csinálni. Állítom, hogy a tanszemélyzet elbocsátásában egyik másik, a vallásos szellem ápolására alakult, gyülekezetnek igenis, nagy szerepe volt. (Petrovácz Gyula: Mese!) Rátérve magára a törvényjavaslatra, tekintettel arra, hogy az idő letelt, csak két rövid mondatot engedjenek elmondanom. Az első az: méltóztattak a törvénytervezet 13. §-ában megállapítani azokat a testületeket, amelyeknek kinevezett tagjai a városi képviselőtestületben résztvesznek. Itt hiányt fedeztem fel. Azt vallom, hogy a városok maguk kell. hogy válaszszák neesak képviselőtestületi tagjaikat, hanem autonóm utón a polgármestert s mindennemű funkcionáriusaikat, minden beavatkozás nélkül. Én tehát ezt az intézményt feleslegesnek tartom. De* ha még arra az álláspontra helyezkedem is, hogy ez valamilyen okból szükséges, akkor is azt kell mondanom, hogy hiányos a törvényjavaslat. Hiányos azért, mert hiányzik ebből a felsorolásból a Magyarországi Szakszervezeti Tanács. Képviselve van itt ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia, a Pázmány Péter magyar királyi Tudományegyetem, a Józsefműegyetem, képviselve van a Képzőművészeti Tanács, képviselve van a DunaTiszaközi Mezőgazdasági Kamara, a Közjegyzői Kamara, az Orvosi Kamara, az Ügyvédi Kamara, a Mérnöki Kamara. Látjuk te-
