Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-319

A nemzetgyűlés 319. ütése 1924. hogy fejlődhessék a maga erejéből az ország javára. Budapest nemcsak a gyomor szerepét tölti be az ország életében, hanem az agyét is és az aranyat tojó tyúkét is. Nincsenek ebben a pillanatban adatok rendelkezésemre, de kétségtelen, hogy Budapest lakossága létszámát messze meghaladó arányban járul hozzá az állam szükségleteinek előteremtéséhez közvetett és közvetlen adók formájában. Ha tehát Budapestet sikerülne elsorvasztani, ez maga után vonná az ország elsorvadását is, és ha Budapest fejlődését elavult törvényekkel, fölösleges ministeri beavatkozásokkal és okvetetlenkedésekkel megakasztják, akkor megakasztják az ország fejlődésót is. Azt hiszem, erre bővebb bizonyiték nem kell. Ezért neA^ezem; én butának és gonosznak azt a törekvést, mely a bűnösnek nevezett Budapest és a jámbornak tartott vidék közé akar éket verni. Ismétlem, több levegő, több szabadság kell, hogy Budapest saját erejéből az ország javára fejlődhessék. Ez pedig csupán az 52 év előtt alkotott elavult törvény alapos megváltoztatásával lehetséges. A belügyminister ur javaslata ezzel szemben hoz egy részleges, csupán a fővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló törvényjavaslatot, (Esztergályos János: Vészjavaslat!) nem szól azonban semmit sem Budapest autonómiájának kiterjesztéséről, önállósításáról, nagykorúságának elmaradhatatlan elismeréséről. Amiről pedig szó van ebben a törvényjavaslatban, a törvényhatósági bizottság újjáalakításáról, ez is részben maradi, az 52 év előtti állapotoknál is rosszabb és azt a célt szolgálja, hogy az eddigi uralmat talán egynémely egyéni, személyi változtatással lényegileg továbbra is fentartsa. Én ezt állítom, mert az árnyalati különbségek az én szememben nem játszanak szerepet. Nekem nem túlságosan fontosak a személyi kérdések, nem döntő nekem, ha Bethlen István látszólag elválik Wolff Károlytól vagy Gömbös Gyulától; nekem nem fontos, hogy ezek az urak mást mondanak, de lényegileg ugyanazt cselekszik. Nekem nem döntő fontosságú a kanapé esete. Ha a kanapét Bethlen István gróf kidobja (Friedrich István: Az egyiket már kidobta! — Pakots József: Farkasbőrrel van letakarva az a kanapé! — Propper Sándor: És a kanapé még védekezik!), az rám nem bir hatással, még ha ezt a kanapét Wolff Károlynak hívják is. Nekem a rendszer a fontos, a rendszerben pedig nem látok változást és nem látok lényeges különbséget. Itt kell megemlékeznem arról, hogy nekem a vezetés kérdése sem túlságosan fontos. Erről meg kell emlékeznem azért, mert liberális oldalról ismételten hallottunk olyan kijelentéseket, melyek szerint a főváros polgárságának együtt kellene haladnia a szociáldemokrata munkássággal, de a polgárság a vezetést^ nem adhatja ki a kezéből, mert övé a többség, a dicsőség és a hatalom. Én ugyan még nem látom kialakultnak a többségnek ezt a táborát, mégis, készséggel kijelentem, hogy mi sem a fővárosban, sem az országos politikában nem törekszünk egyeduralomra. Készséggel kijelentem, hogy az úgynevezett vezetésről velünk lehet beszélni, annál is inkább, mert bennünket egyéni ambíciók nem fűtenek. (Propper Sándor: Nekünk nem kellenek hivatalok! — Egy hang jőbbfelől: Csak a vezetés! —- Rothenstein Mór: Még igazgatók sem akarunk lenni!) Mi eszmékért küzdünk és NAPLÓ XXVI. évi október hó 10-én, szerdán. 199 nem személyi érvényesülésért. Arra azonban mégis csak kiváncsiak vagyunk, mielőtt beszállnánk, hogy a hajó hova, milyen irányban készül, mert bizonytalan útra nem vagyunk hajlandók senkivel sem elindulni. Következőkép néhány kérésem van a liberális polgársághoz, illetőleg annak látható fejeihez és képviselőihez. Kérnünk kell őket — és ez nem először történik meg a mi részünkről —, hogy mindenekelőtt igyekezzenek maguk között rendet, tiszta helyzetet teremteni, mert ha ez sikerül, ha a maguk körében végre meg fognak egyezni abban a majdnem leküzdhetetlennek látszó problémában, hogy saját körükben ki vagy kik legyenek a vezetők, akkor azután velünk könnyű lesz a megállapodás. Méltóztassanak tehát végre megteremteni azt az egységes polgári frontot. Nem tartom ennek érdekében állónak, hogy Bethlen ministerelnök ur a Délivasuthoz címzett kocsmában szónokolt. (Mozgás.) Pardon, vendéglőben; nem kívántam ezzel a délivasuti vendéglőt lekicsinyíteni. Ezen nem azt az egységes frontot értem, amelyről a ministerelnök ur Londonban, Genfben, Parisban olyan szépen szónokolt, amelyet azonban az ország határát átlépve, cselekedeteivel a gyakorlati életben ismételten és határozottan megtagadott (Propper Sándor: Fregoli foroghat a sírjában!), hanem azt az igazi liberális frontot, amelyet a művelt Nyugaton a nálunk előrehaladottabb országokban a polgárság ennek tart. Itt van mindjárt ez a szerencsétlen törvényjavaslat, amelyet épen tárgyalunk. Talán most volna a legalkalmasabb megnyilatkozniuk a liberális és demokrata párt képviselőinek, hogy ebből ne csak mi, hanem a polgárság maga is megtudja, egyetértenek-e vezetői abban, hogy mi is az a liberális front? (Rothenstein Mór: Heinrich Ferenc már nyilatkozott! — Propper Sándor: Heinrich Ferenc olyan liberális, amilyen keresztény volt! — Roihenstein Mór: Azt mondta, hogy házszabályrevizió kell! — Propper Sándor: Kurzuslibe,ralizmus!) Ezáltal a haladni vágyó polgárság körében is tisztázódnék a hehezet, ezenkívül azonban azért is szükségesnek tartanám ezt a megnyilatkozást, magyarán mondva ezt a színvallást, mert — anélkül, hogy^ bárkit^ is érinteni vagy gyanúsítani kívánnék — mégis csak meg kell emlékeznem arról, hogy ennek a szerencsétlen törvényjavaslatnak beterjesztése előtt a belügyministeriumban zárt ajtók mögött (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) többszörös, hosszas, beható tanácskozások folytak, amelyeken liberális és demokrata urak^ is résztvettek. (Pakots József : ügynevezett liberális és demokrata urak!) ^ Érdekes tudni a mi részünkre, a liberális polgárság részére is, hogy ezeken a zárt ajtók mögötti tanácskozásokon az egyes urak milyen álláspontra helyezkedtek, az egyes uraknak mennyi ; részük van vagy nincs abban, hogy ez a törvényjavaslat ilyen formában került a nemzetgyűlés elét Én azt hiszem, a tiszta helyzet megteremtéséhez szükségesek volnának ezek a megnyilatkozások. (Propper Sándor: Politikai zsibvásáx. volt!) Én nem hiszem, hogy csuk az én kíváncsiságom jelentkezik itt; azt hiszem, a főváros polgársága is kíváncsi arra, hogy tulaj donképen kik az ő vezérei, kik azok, akiket a város polgársága követhet. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani azért, hogy reflektáljak az ismételten elhangzott szónoklatokra és ezzel kapcsolatban kijelent* sem azt, hogy amilyen készséggel együtt kivá30