Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-319
194 A nemzetgyűlés 319. ülése Í92L Ami az egységes polgári ffönt^ megteremtését illeti velünk, szociáldemokratákkal szemben, arra nézve azt kell kérdeznem: hogyan, miként kivánja a ministerelnök ur ezt az egységes polgári frontot megteremteni a. fővárosi törvényjavaslattal kapcsolatosan, amely előbbutóbb mégis csak választásra fogja vinni a dolgot? Ha szónoklatokkal ezt az egységes frontot meg lehet teremteni, akkor ám lehetséges, hogy ez valóra is válik. Ha azonban a polgárság — amit én feltételezek róla — a szónoklatok mellett megnézi a mindennapi gyakorlati életet, és meg kell néznie, mert érzi napról-napra, óráról-órára azt a politikát, amelyet a kormány itt folytat (Meskó Zoltán: Napról-napra más politikát folytat!), ha a polgárság érzi, látja és tudja, hogy ez az ötesztendős kurzusuralom az ipart és a kereskedelmet a pusztulás szélére juttatta s ha tudja, hogy a drágaság fokozásával a nép nagy tömegeit nyomorba döntötte, akkor azt kell kérdeznem, hogy ezzel az adózási rendszerrel, a bombák dobásával és a gyilkosok futni engedésével, a B-listával, internálótáborral és azzal a szegényes, vérszegény argumentációval, hogy az internálást az októberi kormány kezdte, lehet-e az egységes polgári frontot megteremteni! T. Nemzetgyűlés! Eltekintve attól, hogy ezt nem az októberi kormány kezdeményezte, hanem a háborús kormányok kezdeményezték (UQU van! a szélsőbaloldalon), amikor ezer és ezer magyar állampolgárt internáltak, kivontak a foglalkozásukból és nyomorúságos viszonyok között tartottak ... i Elnök: Másodszor vagyok kénytelen a kén- I viselő urat kérni, méltóztassék a tárgyhoz szólani. A képviselő ur nagy %eretü bevezetéssel már majdnem félórája beszél s még nem szólt a tárgyhoz. Kénytelen vagyok a képviselő urat másodszor figyelmeztetni a házszabályok érteiben ; amennyiben az elnöki figyelmeztetést nem méltóztatik figyelembe venni, /kénytelen volnék a képviselő úrtól a szót megvonni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Frühwirth öszszebeszélt tücsköt-bogarat a javaslattal kapcsolatban. — Rothenstein Mór: Mások is mindenről beszéltek, csak a törvényjavaslatról nem.) Csendet kérek! (Klárik Ferenc: Csend, az van !) Peidl Gyula: E mellett az az internálás, amelynek mártirja volt az a három ur, Szterényi báró, Hazai báró és Mikes püspök, valóságos üdülés volt ahhoz képest, amit a mai kormányzat Zalaegerszegen fentart, ugy, hogy a kettő nem hasonlitható össze. Az Eskütt-üggyel a korcs földreformmal kívánják létrehozni az egységes frontot ? Mindezek oly gyakorlati kérdések, hogy azt kell mondanunk : ha a kormány nem tud más, ezzel ellentétes gyakorlati politikát folytatni, akkor nekünk épen annyira nincs okunk tartani a velünk szemben létrehozandó egységes polgári fronttól, mint ahogy nincs okunk tartani a szociáldemokrácia ellen való olyan küzdelemtől, amely nem tud egyebet produkálni szociális téren, mint a nagyoBb darab kenyeret követelők részére börtönt és szuronyt. T. Nemzetgyűlés ! Ugyanaz a tendencia, amely megnyilvánul a kormány egész politikai rendszerében, nyilvánul meg a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban is. Mielőtt azonban magára a törvényjavaslatra rátérnék, foglalkoznom kell a közigazgatási bizottsága jelentésének egy passzusával. Ez a következőket mondja: (olvassa): „Az 1923. év második felében felmeévi október hó 15-én, szerdán. rült parlamenti 'viszonyok azonban útját állották annak, hogy a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakulásáról szóló törvény 1923. évi december hó 31-éig megalkottassék, ennek következtében • a székesfőváros közigaz« gátasában 1924. évi január hó 1-ével ujabb törvényen kivüli állapot állott be, amennyiben a törvényhatóság és a ' közigazgatási bizottság működése megszűnt". (Petrovácz Gyula: Az utóbbi rész tévedés, mert a közigazgatási bizottság most is működik!) Nekem fel kell vetnem a kérdést ezzel a motiválással szemben, amely nyilvánvalóan azt célozza, hogy a kormányt mentesítse a felelősségtől a fővárosi ex-lexért és ezt a felelősséget átháritsa az ellenzékre, hogy vájjon micsoda parlamenti viszonyok merültek fel 1923 második felében? Amigr errenézve megfelelő magyarázatot nem találok, addig kénytelen vagyok azt mondani, hogy a közigazgatási bizottság itt falzumot követett el, egyedül abból a célból, hogy a kormányt mentesítse és az ellenzéket tegye felelőssé. (Propper Sándor: Nem az első eset!) Én nem merném állítani, hogy a közigazgatási bizottság itt a fogadatlan prókátor szerepére vállalkozott, annyira nyilvánvaló a kormány érdekeinek szolgálata, hogy ezt a „fogadatlan"-jelzőt nem merném alkalmazni. Ezzel szemben azonban két tényt le kell szögeznem. Az egyifé tény az, Kögy az ellen, zék kellő időben ismételten sürgette a fővárosi törvényjavaslat beterjesztését. Erre belügyministertől ismételten Ígéretet is kapott, de ez az igéret nem tartatott be, illetve csak elkésve tartatott be. A másik tény, amit le kell szögeznem az, hogy a nemzetgyűlés eddig kezesbárányként működött (Meskó Zoltán: Ez ieraz!), a kormánynak minden javaslatát legtöbbnyire határidőre szállította. (Meskó Zoltán: Ez is igaz !) Ilyen tények mellett a közigazgatási bizottság nem állithatja jogosan, hogy a kormány nem felelős az ex-lexért, hanem a felelősség- az ellenzéket terheli, 'mert a valóság az, hogy a kormány nem tudja, vagy nem akarja a nemzetgyűlést rendszeresen foglalkoztatna. (Meskó Zoltán: Nem akarja !) Ennek köA r etkez+ében minden javaslatával állandóan elkésve áll elő és akkor azt kivánja, hogy az ellenzék az egységespárt mintájára gyorstalpaló munkát végezzen és Fejbólintó Jánosként hozzájáruljon vita és kritika nélkül az előterjesztett javaslatokhoz. De azonkívül, hogy a közigazgatási bizottság az én véleményem szerint falzumot követett el, azt hiszem, hogy az országnak se tesz jó szolgálatot, ha a kormányt mentesíteni igyekszik a felelősség alól, mert ennek az országnak épen az a legnagyobb szerencsétlensége, hogy senki semmiért nem felel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És én itt most nem arra gondolok, hogy öt esztendőn keresztül itten az úgynevezett felelőtlen elemek ^ garázdálkodtak és rettegésben tartották az országot, hanem arra a felelőtlenségre gondolok, amellyel a kormány intézi az ügyeket. Hiszen a ministerelnök ur a nagy előrelátással balassagyarmati beszédében már megtagadta a felelősséget minden irányban a múltra és jövendőre nézve egyaránt, amikor ott többek között azt mondotta, hogy a kormány nem felelhet azokért a faîte accomplitkért. amelyeket mások teremtettek (Propoer Sándor: Csak folytassa és fokozza), nem felelhet a, bíróságok tévedéseiért, nem felelhet az előző kormányok mulasztásaiért, a korona leromlásáért, a pénzügyi és gazdasági anarchiáért. Ugy tudom, hogy az Erzsébetvárosi kör elleni merénylet és a csongrádi bombamerénylet nem egy előző kormány idejében következett be,
