Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-318
182 A nemzetgyűlés 318. Mese 1924. évi október hó 14-én, kedden. baloldalon: Különítmény!) Nem különítmény. A helyzet ma az. hogy ha előfordul olyan eset, hogy ha a lakáshivatal ki akar lakoltatni olyan embert, akinek módja volna arra, hogy szállodába menjen, az nem bérelhet magának lakást átmenetileg- szállodában sem 1 , mert a • szállókat az állami intézmények tartják megszállva. Ebből egész világosan látjuk, hogy a kormánynak eszeágában sincs az, hogy a lakásnyomoruságon segítsen, pedig ezzel nemcsak a " nyomasztó, kétségbeejtő lakáskérdést oldaná meg, hanem olyan munkaalkalmat is teremtene, amely komolyan számba jönne. Csak nem méltóztatik azt gondolni, hogy az a sokat emlegetett tatarozás komoly lépés a munkanélküliség eltüntetése terén*? Annak a néhány budapesti háznak bemázolása, külső kipingálása, egy-két cirádának javítgatása nem komoly ló pés a munkanélküliség megoldására. Elnök: Figyelmeztetem a kénviselő urat, hogy a Ház előző határozata értelmében már fél három órakor át kellett volna térnünk Pakots József sürgős interpellációjára. Nagyon kérem a t. képviselő urat, méltóztassék ehhez szabni beszédét. (Fábián Béla: Nincs itt Kle' belsberg minister ur.) Reisinger Ferenc: A magam részéről figyelembe veszem az elnök ur figyelmeztetését, de mi ezt a kérdést olyan mélyrehatónak, a munkástömegeket olyan súlyosan érintőnek tartjuk, hogy azt kell kérnem, méltóztassék a Ház előbbi határozata ellenére is legalább hallgatólagosan hozzájárulni ahhoz, hogy erre a kérdésre vonatkozó indítványomat néhány mondatban még röviden megindokolhassam. ígérem, hogy nem fogok túlsókéig beszélni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Abban az általános nyomorúságban, amely ma Magyarországon van, nem utolsó helyen áll a szanálással kapcsolatosan előállott gazdasági krízisben a kisiparosság nyomorult helyzete. Ebben a nemzetgyűlésben fog-adtuk el a kisipari hitelről szóló törvényiavnsla+ot, az A +a e>7. törvénnyé lett, már körülbelül fél éve, a 22 milliárdot a nemzetgyűlés megszavazta és most cirka fél év múlva mégis ott tartunk, hogy az illetékes ministerium még mindig spekulál a bonitás kérdésen és a kisiparosok azt a csekély összeget sem tudták megkapni, amely már kicsisége következtében sem alkalmas a kisipar felsegitésére. Nincs minden városban fiókja az OKH-nak, nincsenek mindenütt termelő-szövetkezetek, ellenben kismarosok ilyen helypken is tömegesen vannak. Van olyan eset is. hogy a kisiparosok át akarják hidalni a bonitás kérdését és bankot alakítottak maguknak, remélve, hogy a bank utján meg fogják kapni a reájuk eső részt és méltányos kamatláb mellett termelési hitelhez jutnak. Ez sem megy azonban. Több helyen érdeklődtem az érdekelteknél és azoknak az a véleményük, hogy ennek az ügynek elintézését politikai sakkhuzásként tartogatják, mert választást remélnek. Ezért nem intézik el a kisipari hitel kérdését még olyan helyeken sem, ahol erre egyébként mód és alkalom kínálkozik. Nagyon érdekes, hogy nekem kell szóvátennem ebben a Házban a mezőgazdasági hitel kérdését is, mert hiszen... Elnök: A képviselő ur egy általános politikaivitakeretébe illő fejtegetésbe bocsátkozik. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a napirendi indítványhoz méltóztatik szólni. (Batitz Gyula: Eckhardt pont két óráig beszélt a napirendhez! — Esztergályos János: Hja, az Eckhardt. — Derültség.) Reisinger Ferenc: Egy mondattal már be is fejezem mondanivalómat, csak azt akarom még kijelenteni, hogy a mezőgazdasági hitel is olyasvalami, aminek a gyakorlatban «ok haszna nincs. Minthogy bennünket, munkáspártot az is érdekel, hogy a mezőgazdasági termelést fellen ditik-e, vagy nem, okunk van e kérdéshez szólni akkor, amikor általános nyomorúságról van szó. A kormány ad néhány percentes olcsó hitelt a bankok utján a mezőgazdasági termelés céljaira, a bankok azonban olyan baksist, kezelési dijat, vagy nem tudom micsodát sóznak rá az olcsó mezőgazdasági hitelre, hogy végeredményben csak 35—40%-os, vagy még ennél is magasabb kamatú pénz áll a termelők rendelkezésére. Ebből termelni épugy nem lehet, mint a hogy nem lehet termelni az iparban kosztpénz mellett, mert a termelés az iparban is hosszabb időt igényel. Még kevésbé lehet ennek a 35—40%-os hitelnek hasznát venni^ a mezőgazdaságban, ahol a legtöbb esetben egész év kell ahhoz» hogy ezt a pénzt a termelő megforgathassa. Elnök: Még egyszer figyelmeztetem a képviselő urat, hogy méltóztassék beszédében a Ház határozatához alkalmazkodni. Lehetetlen, hogy mindenre kiterjedő nagy vitát folytassunk a napirend megállapításánál. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Eckhardt !) Az a precedens, amelyre az Eekhardt-esetben méltóztatnak hivatkozni, nem felel meg annak, ami most történik, mert Eckhardt t. képviselő ur az orosz szerződés dolgában szólalt fel (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Az már régen volt, majdnem egy hete !) az egy tárgy volt. De ha mi a kormányzati politika minden ágáról generális vitát akarunk kezdeni, minden ülés végén, méltóztassék elgondolni, hogy hová jutunk. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Horváti Zo'^án: A nyomorúság is egy tárgy !) A képviselő ur már több mint félóráig nyugodtan beszélhetett anélkül, hogy ennek bármily akadálya lett volna. Azt hiszem, hogy ennyi idő alatt mindenki megindokolhatja a maga indítványát. (ügy van ! a jobboldalon.) Reisinger Ferenc: Én mondanivalómat lényegében befejeztem és csak azért emlékeztem meg erről az utóbb felemlített két kérdésről is, mert ezek megoldásának hiánya naigyrészben elősegíti azt, hogy ebben az országban a nyomorúság napról-napra és fokról-fokra nő. Nagyon fontosnak tartottam tehát, hogy ez itt elmondassék. * Ezért tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, hogy az elnöki javaslattal szemben méltóztassék a holnapi ülés napirendjére kitűzni a munkanélküliség 1 és a novemberi lakbér felemelés kérdését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Nemes Bertalan! Nemes Bertalan: T. Nemzetgyűlés! Amióta 7-ike óta együtt vagyunk, a kormány, az elnöke ség, a többség egyetlen egy indítvánnyal, még napirendi indítvánnyal sem jöhet ide, a nélkül, hogv obstrukciószerü elleninditványra ne adna alkalmat a túloldal részéről. (Zaj és ellentmondások a bal- és szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Borzasztó!) Ennek további lehetőségét a mai napra a magam részéről korlátozni akarom, amikor kijelentem, hogy az elnök ur napirendi indítványához járulok hozzá. (Helyeslés a jobboldalon. Azt a komolytalanságot ÍBatitz Gyula: Amelyet önök elkövetnek!), amelyet ebben az eljárásukban az ország lát, magunk részéről
