Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-318
>A nemzetgyűlés 318. ülése 1924. évi október hó U-én, kedden. 183 megakadályozni, kötelességünk. (Zaj, — Horváth Zoltán: Semmiféle javaslattal nem jönnek! — Ellentmondások a jobboldalon. — Esztergályos János: Ez nem nemes dolog! — Horváth Zoltán: A házszabályrevizió az a komoly dologi— Farkas István: Az egy komoly temetés. — Zaj.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Forgács Miklós jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Abban a ferde helyzetben vagyok, hogy voltaképen ki kell tolnom interpellációmat egy későbbi időre, e fontos napirendi kérdés miatt, melyet előttem szóló t. képviselőtársam komolytalannak bélyegzett meg. (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Reisinger képviselőtársam nem kért mást, minthogy a holnapi ülés napirendjére az égető munkanélküliség és a novemberi lakbéremelés felfüggesztésének kérdését tűzze ki a Ház. Ha mélyen t. képviselőtársam e kérdések horderejével közelről ismerős volna, akkor nem mondotta volna komolytalannak ezt a felszólalást, mert tudná, hogy ezek a problémák ma ott dörömbölnek a napi keserves kérdések ajtaján. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Patacsi Dénes: Önök sohasem oldják meg!) Nemcsak a munkástáborban, hanem a középosztályban, a polgári társadalomban is ezer. és ezer munkanélküli van, aki nem tud elhelyezkedni gazdasági téren, nem tudják családjukat ruházni, ai tél ijesztő hidege előtt állanak a legproblematikusabb érzéssel, azt sem tudják, hogy hogyan birkózzanak meg az élet legelemibb feltételeivel. Amikor egy nemzetgyűlési képviselő ide áll a nemzetgyűlés elé és azt kéri, hogy ezekkel az égetően, keservesen és rémesen időszerű kérdésekkel foglalkozzék a nemzetgyűlés, akkor törvényhozói kötelességéhez mért komoly, becsületes munkát teljesít és legalább is elvárjuk t. képviselőtársunktól, hogy ezt a kérdést ugyanúgy mérlegelje, mint amilyen mérlegelést kivan a kérdés komolyságai. (ügy van! a szélsőbaloldalon!) Utaltam arra, hogy nemcsak a munkástömegekben, hanem a középosztály némán szenvedő nagy rétegében is rettentő keserves tragédiákat okoz a munkanélküliség. Hiszen a munkanélküliségnek egyik hihetetlen tenyésztője volt épen az a kormányintézkedés, amelyet B-listának nevezünk, amelynek folytán a köztisztviselőknek és egyéb tisztviselőknek ezrei és ezrei kerültek máról-holnapra az élet bizonytalanságába. A nemzetgyűlés és az egyes pártok is avval"a komoly mérlegeléssel és objektivitással kezelték ezt a kérdést, amelyet maga a kérdés nehéz időkben megkíván; sohasem igyekezett senki — az ellenzék padsoraiból sem — arra, hogy azt a szörnyű igazságtalanságot, amelyet az állam a maga tisztviselőivel szemben elkövetett, felhasználja az elkeseredés fokozására, pedig nagyon jó talaj lett volna. Ha önök belenéznek a kérdés mélyébe, nagyon jól láthatják, hogy mennyi elkeseredés van ma azok között, akiket B-listára helyeztek, sőt az államnak nehezen tengődő, sovány fizetésből élő tisztviselői között is. Ezeket a kérdéseket tehát, amelyek nagyon komolyak, tapintatosan kell kezelni. Nem szabad mindiárt a komolytalanság vádjával illetni a képviselőket, ha azt kivánják, hogy itt a nemzetgyűlés foglalkozzék behatóan ezekkel a kérdésekkel, ne pedig kint a fórumon foglalkozzanak vele, ahol egyéb elemek is beleszólhatnak a kérdés vitatásába. Ezekkel a kérdésekkel — mondom — itt kell behatóan foglalkozni, {ügy vom! a szélsőbaloldalon.) Reisinger képviselőtársam napirendi indítványát tehát pártom részéről is a legmelegebben kell támogatnom. Igen fontosnak tartom a napirendi indítvány ama másik konkrét tételét,- amely a lakbéremelés kérdésére vonatkozik. Hiszen itt vannovember l-e. Ebben a gazdasági lezüllötíségben, gazdasági leromlásban, a gondok erdejében a lakbérkérdés — amely a régi békeidőben is kimagasló probléma volt — ugy mered minden ember elé, mint egy teljesen megvivhatatlan, hihetetlen nagy kérdés, amellyel nem' tud megküzdeni. Hiszen a napi élet legelemibb szükségleteit sem tudja fedezni, hogyan tudná tehát ezt a november 1-ei nagy tételt beállítani a maga számvetésébe! Annakidején, amikor a lakbérkérdés rendeletileg szabályoztatott, a népjóléti minister ur kijelentette, hogy a lakbéremelés tempóját ugy fogja szabályozni, hogy cLZ* cl lakásépítés kérdéséhez igazodjék, vagyis abban a mértékben, ahogy a lakások szaporodnak, ahogy az épitkezési program mind teljesebbé és teljesebbé válik, fognak emelkedni a lakbérek is, mig — a lakásépitési program betetőződvén — a lakásfelszabaditás kérdése is aktuális lesz s ugyanakkor 50% aranyparitásig emelkedik a lakások és boltok bére. Ezekután azt kell kérdeznem, vájjon a népjóléti minister urnák ezen premisszáiból, amelyek a fokozatos lakbéremeléshez, majd 1926 májusában a lakásfelszabaditáshoz és az 50%-os aranyparitásos lakbérhez vezetnek, mi váltatott be? Semmi, mert azt a lakásépitési programmot, amelyet a t. kormány nekünk megígért, egyáltalában nem tudta beváltani. Minthogy tehát az előfeltételek hiányoznak, nem szabad a lakbéremelést sem életbeléptetni és nem szabad 1926-ban eljutni sem a lakásfelszabaditáshoz, sem az 50%-os aranyparitásos lakbérhez. Már most íiegyelmeztetem a kormányt a saját felelősségére, hogy ez nagyon fontos kérdés, mert a lakáskérdéssel összefügg a gazdasági élet minden más kérdése is, s a drágulásnak az a hihetetlen folyamata, amelyre annakidején, amikor a drágasági bizottság a lakbér kérdésével foglalkozott, mi rámutattunk, ebbe kapcsolódik bele. A budapesti lakók kérdése tehát nem olyan kisjelentőségü kérdés. Méltóztassék elhinni, hogy ehhez kapcsolódik az élet minden gazdasági jelensége is, a megélhetés kérdése, a drágasági feltételek kialakulásának kérdése is. Tehát már most jóeleve kivánoni az ellenzék részéről megállapítani a kormány teljes felelősségét, amikor még messze vagyunk 1926-tóL Megjósolhatjuk a multak tapasztalatai alapján, hogy egy hihetetlen gazdasági katasztrófa, a társadalom teljes megrendülése fog beállani, ha önök igy akarják végrehajtani a lakbérkérdést s igy akarják — a lakásépitési programot be nem váltva — tönkretenni ennek a fővárosnak társadalmát és lakosságát. Ugyanez áll az egész ország városi . lakosságára, s egyáltalán az ország lakóira, akik most a lakbér kérdésével viaskodnak. Mindezen okoknál fogva tisztelettel arra kérem a Nemzetgyűlés, méltóztassék hozzájárulni ahhoz — Reisinger t. képviselőtársam indítványát magáévá téve —, hogy a holnapi ülés napirendjére ezek a kérdések tűzessenek ki. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)
