Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-318

>A nemzetgyűlés 318. ülése 1924. évi október hó U-én, kedden. 183 megakadályozni, kötelességünk. (Zaj, — Hor­váth Zoltán: Semmiféle javaslattal nem jön­nek! — Ellentmondások a jobboldalon. — Esz­tergályos János: Ez nem nemes dolog! — Hor­váth Zoltán: A házszabályrevizió az a komoly dologi— Farkas István: Az egy komoly teme­tés. — Zaj.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Forgács Miklós jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Abban a ferde helyzetben vagyok, hogy voltaképen ki kell tolnom interpellációmat egy későbbi időre, e fontos napirendi kérdés miatt, melyet előttem szóló t. képviselőtársam komolytalannak bé­lyegzett meg. (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Reisinger képviselőtár­sam nem kért mást, minthogy a holnapi ülés napirendjére az égető munkanélküliség és a novemberi lakbéremelés felfüggesztésének kér­dését tűzze ki a Ház. Ha mélyen t. képviselőtár­sam e kérdések horderejével közelről ismerős volna, akkor nem mondotta volna komolyta­lannak ezt a felszólalást, mert tudná, hogy ezek a problémák ma ott dörömbölnek a napi keser­ves kérdések ajtaján. (Zaj a jobboldalon. — El­nök csenget. — Patacsi Dénes: Önök sohasem oldják meg!) Nemcsak a munkástáborban, hanem a kö­zéposztályban, a polgári társadalomban is ezer. és ezer munkanélküli van, aki nem tud elhe­lyezkedni gazdasági téren, nem tudják család­jukat ruházni, ai tél ijesztő hidege előtt állanak a legproblematikusabb érzéssel, azt sem tud­ják, hogy hogyan birkózzanak meg az élet leg­elemibb feltételeivel. Amikor egy nemzetgyű­lési képviselő ide áll a nemzetgyűlés elé és azt kéri, hogy ezekkel az égetően, keservesen és ré­mesen időszerű kérdésekkel foglalkozzék a nem­zetgyűlés, akkor törvényhozói kötelességéhez mért komoly, becsületes munkát teljesít és leg­alább is elvárjuk t. képviselőtársunktól, hogy ezt a kérdést ugyanúgy mérlegelje, mint ami­lyen mérlegelést kivan a kérdés komolyságai. (ügy van! a szélsőbaloldalon!) Utaltam arra, hogy nemcsak a munkástö­megekben, hanem a középosztály némán szen­vedő nagy rétegében is rettentő keserves tra­gédiákat okoz a munkanélküliség. Hiszen a munkanélküliségnek egyik hihetetlen tenyész­tője volt épen az a kormányintézkedés, amelyet B-listának nevezünk, amelynek folytán a köz­tisztviselőknek és egyéb tisztviselőknek ezrei és ezrei kerültek máról-holnapra az élet bizony­talanságába. A nemzetgyűlés és az egyes pár­tok is avval"a komoly mérlegeléssel és objekti­vitással kezelték ezt a kérdést, amelyet maga a kérdés nehéz időkben megkíván; sohasem igyekezett senki — az ellenzék padsoraiból sem — arra, hogy azt a szörnyű igazságtalan­ságot, amelyet az állam a maga tisztviselőivel szemben elkövetett, felhasználja az elkeseredés fokozására, pedig nagyon jó talaj lett volna. Ha önök belenéznek a kérdés mélyébe, nagyon jól láthatják, hogy mennyi elkeseredés van ma azok között, akiket B-listára helyeztek, sőt az államnak nehezen tengődő, sovány fizetésből élő tisztviselői között is. Ezeket a kérdéseket tehát, amelyek nagyon komolyak, tapintato­san kell kezelni. Nem szabad mindiárt a ko­molytalanság vádjával illetni a képviselőket, ha azt kivánják, hogy itt a nemzetgyűlés fog­lalkozzék behatóan ezekkel a kérdésekkel, ne pedig kint a fórumon foglalkozzanak vele, ahol egyéb elemek is beleszólhatnak a kérdés vita­tásába. Ezekkel a kérdésekkel — mondom — itt kell behatóan foglalkozni, {ügy vom! a szélső­baloldalon.) Reisinger képviselőtársam napirendi indít­ványát tehát pártom részéről is a legmelegeb­ben kell támogatnom. Igen fontosnak tartom a napirendi indít­vány ama másik konkrét tételét,- amely a lak­béremelés kérdésére vonatkozik. Hiszen itt van­november l-e. Ebben a gazdasági lezüllötí­ségben, gazdasági leromlásban, a gondok erde­jében a lakbérkérdés — amely a régi békeidő­ben is kimagasló probléma volt — ugy mered minden ember elé, mint egy teljesen megvivha­tatlan, hihetetlen nagy kérdés, amellyel nem' tud megküzdeni. Hiszen a napi élet legelemibb szükségleteit sem tudja fedezni, hogyan tudná tehát ezt a november 1-ei nagy tételt beállí­tani a maga számvetésébe! Annakidején, amikor a lakbérkérdés rende­letileg szabályoztatott, a népjóléti minister ur kijelentette, hogy a lakbéremelés tempóját ugy fogja szabályozni, hogy cLZ* cl lakásépítés kérdéséhez igazodjék, vagyis abban a mérték­ben, ahogy a lakások szaporodnak, ahogy az épitkezési program mind teljesebbé és telje­sebbé válik, fognak emelkedni a lakbérek is, mig — a lakásépitési program betetőződvén — a lakásfelszabaditás kérdése is aktuális lesz s ugyanakkor 50% aranyparitásig emelkedik a lakások és boltok bére. Ezekután azt kell kérdeznem, vájjon a népjóléti minister urnák ezen premisszáiból, amelyek a fokozatos lakbéremeléshez, majd 1926 májusában a lakásfelszabaditáshoz és az 50%-os aranyparitásos lakbérhez vezetnek, mi váltatott be? Semmi, mert azt a lakásépitési programmot, amelyet a t. kormány nekünk megígért, egyáltalában nem tudta beváltani. Minthogy tehát az előfeltételek hiányoznak, nem szabad a lakbéremelést sem életbeléptetni és nem szabad 1926-ban eljutni sem a lakásfel­szabaditáshoz, sem az 50%-os aranyparitásos lakbérhez. Már most íiegyelmeztetem a kor­mányt a saját felelősségére, hogy ez nagyon fontos kérdés, mert a lakáskérdéssel összefügg a gazdasági élet minden más kérdése is, s a drágulásnak az a hihetetlen folyamata, amelyre annakidején, amikor a drágasági bizottság a lakbér kérdésével foglalkozott, mi rámutattunk, ebbe kapcsolódik bele. A budapesti lakók kérdése tehát nem olyan kisjelentőségü kérdés. Méltóztassék elhinni, hogy ehhez kapcsolódik az élet minden gazda­sági jelensége is, a megélhetés kérdése, a drága­sági feltételek kialakulásának kérdése is. Tehát már most jóeleve kivánoni az ellenzék részé­ről megállapítani a kormány teljes felelőssé­gét, amikor még messze vagyunk 1926-tóL Megjósolhatjuk a multak tapasztalatai alapján, hogy egy hihetetlen gazdasági katasztrófa, a társadalom teljes megrendülése fog beállani, ha önök igy akarják végrehajtani a lakbér­kérdést s igy akarják — a lakásépitési programot be nem váltva — tönkretenni ennek a fővárosnak társadalmát és lakosságát. Ugyanez áll az egész ország városi . lakossá­gára, s egyáltalán az ország lakóira, akik most a lakbér kérdésével viaskodnak. Mindezen okoknál fogva tisztelettel arra kérem a Nemzetgyűlés, méltóztassék hozzá­járulni ahhoz — Reisinger t. képviselőtársam indítványát magáévá téve —, hogy a holnapi ülés napirendjére ezek a kérdések tűzessenek ki. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents