Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-314

A nemzetgyűlés 314. mese 1924. évi október hó 7-én, kedden. 11 ban Budapest székesfőváros villamosközlekedésének dolgát. Szóvá kell tennem ezt. már esak azért is, mert nincs Európában egyetlen főváros, melyben olyan rosszak volnának a villamosközlekedési viszonyok, mint Budapesten. Nincs egyetlen egy főváros Európában, amelyben olyan aránytalan és helytelen beosztású volna a villamosközlekedés, mint Budapesten. (Zsilinszky Endre : És azelőtt nem volt semmi baj 1 Régen sokkal rosszabak voltak a viszonyok, pedig akkor még nem volt keresztény kézben a villamos.) Nem mondom, ezek régi hibák, de mégis rá kell mutatnom, hogy pl. az Újpesten és környékén lakó munkásoknak, akik Erzsébetfalván vagy Csepelen dolgoznak, két órás utat kell megtenniök, hogy munkahelyükre juthassanak, előbb be kell jönniök az egyik oldalon a fővárosba és azután ki kell menniök a város másik részén és csak igy, kétórai ut után tudnak munkahelyükre jutni. Ehhez a lehetetlen állapothoz hasonlót egyetlen egy európai állam fővárosa sem mutathat fel, kizárólag csak Budapest. Azért van ez csak Pesten igy, mert itt mindig az a politika járta, hogy villamossíneket csak ott fektettek le, villamosközlekedést csak ott rendeztek be, ahol remélték, hogy az kifizetődő, rentábilis lesz, de sohasem törődtek azzal, vájjon a főváros közönségének szükége van-e arra, hogy azon az útvonalon villamosközlekedés legyen. Ha törődtek volna ezzel, ma nem lenne olyan lehetetlenül aránytalan és rossz beosztású a villamosközlekedés, mint aminő. Csak megemlítem, hogy semmi nehézség nem volna abban, ha pl. a Hungária-köruton Újpestről kiindulva egy villamos sinpárt fektetnének le egészen Erzsébetfalváig. Ez esetben nem kellene a munkásoknak előbb Budapestre jönniök, hogy munkahelyüket elérhessék s ez nagyban meg is rövidítené, sokkal olcsóbbá is tenné az utazást, amellett, hogy kevesebb fáradságába is kerülne annak a szegény munkásembernek. A főváros polgárságának érdekében állana tehát, ha ezt és más hasonló könnyítéseket megcsinálnának. Én elismerem, t. Nemzetgyűlés, hogy nemcsak az úgynevezett keresztény uralom alatt keletkeztek ezek a hibák. Elismerem, hogy régi időből datálódnak, hogy már a békeidőben is megvoltak, de mi már akkor is rámutattunk azokra a visszásságokra, amelyek a villamosközlekedés mizériáiból előállottak. Az azonban, hogy ez már a múltban is igy volt kizárólag annak tudható be, hogy Budapest főváros törvényhatóságát nem az általános, egyenlő és titkos választójog alapján hívták egybe, hanem egyrészt virilizrnus alapján, másrészt a gutgesinnt polgárság közreműködésével állította össze, illetőleg választtatta meg az a bizonyos klikk, amely, mint tudjuk, Budapestet teljes egészében markában tartotta. A budapesti villamosközlekedéssel kapcsolat: ban rá kell mutatnom arra, hogy egyes sínpárok annyira túl vannak terhelve kocsikkal, hogy ennek következtében a forgalom lebonyolítása valósággal lehetetlenné válik. A Rákóczi-uton pl. alig lehet közlekedni. Amíg villamossal végig ér az ember a Rákóczi-uton, azalattlkörülbelül gyalog is megteheti ezt az utat, annyira túl van zsúfolva kocsikkal ez az útvonal. Az úgynevezett keresztény és nemzeti uralomnak tehát mindenekelőtt ezeket az állapotokat kellett volna megjavítani, s ezen a téren kell nekünk is eredményre vezető intézkedéseket tennünk, mert csak igy beszélhetünk majd komolyan arról, hogy Budapest székesfőváros is a többi európai államok fővárosainak színvonalára emelkedhetik. Előttem szólott igen t. képviselőtársam kifogásolta még, hogy mi a villamosközlekedés tarifáját drágáljuk; azt mondotta, hogy a villamosjegyek ára nemcsak Budapesten drága, hanem Bécs kivételével az összes többi európai államok fővárosaiban még drágább. Ennek kapcsán rámutatott Buday t. képviselőtársam arra is, hogy a magas tarifa oka az, mert a külföldi kölcsönt azoknak kell megfizetniük, akik villamoson utaznak. Ezt mi is tudjuk. (Peidï Gyula: Ez is jellemző a magyar politikára!) Tudjuk azonban azt is, hogy nemcsak a külföldi kölcsönt, hanem a temérdek villamos-szabadjegy árát is a villamoson utazó közönség kénytelen megfizetni. Az ébredővezérek kedvezményes és egészen szabadjegyeit az utazóközönség fizeti meg és azért olyan drága Budapesten a villamosjegy, mert rengeteg a potyautasok száma és azoknak kell azt megfizetniök, akik a villamoson utaznak. (Pakots József: Azok majd rájuk fognak szavazni, de senki más! Csak a potya jegy esek!) Nem volt arra soha példa Budapesten a békeidőben, hogy a közalkalmazottak mérsékelt villamosjegyet kaptak volna. Ezt helytelennek tartom. Azt mondom, adjon az állam és a város a maga alkalmazottjainak tisztességes fizetést, ne alamizsnát és akinek tisztességes fizetése van, fizesse meg épugy a villamosjegy árát, mint bármely más utas. Nem látom be, miért kelljen Horvát János vasmunkásnak megfizetni azt, hogy Kerecsényi Kiss István nem tudom melyik minisztériumban van_ alkalmazásban. Mindenki fizesse meg a saját jegyét, és ha nem lesz az a sok potyajegyes és félárujegyes, Budapesten a villamosközlekedés ép olyan olcsó lesz. mint Bécsben. Az előttem szólott igen t. képviselőtársam rámutatott arra is, hogy nem állott perben soha senkivel, egyetlen munkásával sem. Ez nem fedi egészen a valóságot, ha szabad ezt a kifejezést használnom. Nem fedi azért, mert tudtommal perben vannak a pestszentlőrinci helyiérdekű vasútnak mintegy 80 alkalmazottjával. Elbocsátottak innen egész csomó embert, minden felmondás nélkül. Nyolc nappal vagy két héttel korábban, mintsem letelt volna a három esztendejük, elbocsátották őket, nehogy nyugdíjra igényük legyen. Ezenkívül megcsinálták az alkalmazottakkal azt, hogy a szerződésben biztosított ruhát elvonták tőlük. A szerződés ugyanis biztosítja a szentlőrinei helyiérdekű vasút alkalmazottainak, hogy évenként egy vagy két rend ruhát kapnak, minden két évben egy köpenyt, és ez _ minden további nélkül az övék marad. Ez a joguk megvolt a békeidőben, megvolt a háború alatt is és most az u. n. keresztény- és nemzeti uralom elvonta ezt tőlük. Uj ruhát csak abban az esetben voltak hajlandók adni, ha a régit visszaadják. Ebben az ügyben a törvényszéken már három-négy tárgyalás is volt és az illető igazgató urat egy-két alkalommal meg is büntették, mert nem volt hajlandó a bírósági tárgyaláson megjelenni. Az igazgatóság ezt a pert az első fórumon el is vesztette. Nem fedi tehát a valóságot, mintha nem állana perben. Az u. n. keresztény- és nemzeti uralom nem a zsidókkal, hanem a keresztény magyar munkásokkal áll perben, a keresztény magyar munkásokat dobja ki minden további nélkül. Nem lehet ezt egy gesztussal elintézni. (Propper Sándor : A zsidókkal boltokat csinálnak!) Furcsa, hogy azoknak az uraknak nagyrésze, akik felállnak és a kereszténységet védik itt a nemzetgyűlésen és máshol is, (Lendvai István: Aki Bethlent védi, az nem a kereszténységet védi!) a zsidókkal összeállva, üzleteket köt és bonyolit le. (Kiss Menyhért : A kapitalizmus szent nevében!) Még csak néhány dologra akarok rámutatni. Ha a fővárosi uralommal kapcsolatban megnézzük azt a rendszert, amely a fővárosban