Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-318

170 A nemzetgyűlés 318. ülése 1924. nak az állampolgároknak, akkor jogaiktól sem lehet őket megfosztani. Petrovácz képviselő ur nagybüszkén hivatkozott Budapest székesfőváros köztisztasági intézményeire. Nem tudom, szokta-e a képviselő ur reggel felé, amikor az iskolásgyermekek özönlenek az iskolák felé, látni azt, hogy az utcaseprők — nem tudpan, micsoda gonosz lélek intézkedése alapján — épen az iskolaépületek előtt a fel nem öntözött uccákat akkor söprik és akkor csinálják a nagy porfelhőket, amikor a gyermekek az iskolába sietnek. Ezek nsugyobbbrészt, talán igen nagy percentuális arányszámban, mégis csak keresztény gyermekek, jóllehet a zsidógyermekek tüdejébe sem akarom belevinni a tüdővész bacillusait, de mondom, jórészt keresztény gyermekek azok, akiket igy agyonnyomoritanak és akik igy kénytelenek az ucca porát belélegzeni. Pedig nem nagy dolog volna a söprést elvégeztetni vagy reggel hat órakor, vagy akkor, amikor a gyermekek már az iskolában vannak. (Petrovácz Gyula: Csakhogy a nyolcórai munkaidőt méltóztatik ezzel szemben prédikálni. — Kothenstein Mór: öntözni kellene! Nem öntöznek, amikor söpörnek!) Petrovácz képviselő ur; ki is mutatta itt Btatisztikai adatokkal és számokkal,^ milyen sok pénzt adott ki a keresztény községi párt, illetőleg az annak soraiból kikerülő községi tanács. De hogy hol van az eredmény és mit értek el azzal a sok pénzkiadással, arra nézve pár adatot ugyan felsorolt, de azok nem olyan adatok, amelyek kellő ellensúlyát volnának képesek szolgáltatni a sok pénzkiadásnak. Arra is büszkén hivatkozott az igen t. képviselő ur, hogy a főváros szolgálatában álló alkalmazottak bére elég jó relativ értelemben, sőt az általános bérviszonyokat meghaladóan van szabályozva. Itt hivatkozom tanukép Szabó József t. képviselőtársamra, aki, mint a keresztényszocialista városi alkalmazottak egyik vezetője, igazolni fogja, hogy minden bérjavitást maguk a keresztényszocialista munkások is csak sztrájkfenyegetéssel, csakis ilyen megmozdulással tudták elérni. (Szabó József: Erről maga a bizottság és a párt nem tehet, mert a párt mindig velünk volt. — Frühwirth Mátyás: Bécsben a közalkalmazottaknak sztrájkolniuk kellett, hogy fizetést kapjanak. — Petrovácz Gyula: A zsidó iskolák tanárai is sztrájkoltak! , — Frühwirth Mátyás: A hitoktatók sztrájkoltak Bécsben!) Szabó képviselő ur nem cáfol meg engem, csak azt mondja: erről a tanács tehet és nem a községtanács. (Patacsi Dénes: Ne akarjanak Szabó Jóskával egy gyékényen árulni. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Dehogy!) Nem árulunk vele egy gyékényen, csak megállapítom, hogy a munkásságnak még az a része is, amelyet ő vezet, csak sztrájkokkal és sztrájkfenyegetésekkel, erősebb fellépéssel tudott bérjavitásokat elérni. De hiszen ez természetes! A tőke és a munka közötti harcban ez nem csodálatos tünemény, nem csodálatos dolog. Én csak az ellen tiltakozom, hogy a képviselő ur ugy állítja be ezt, mintha a város egészen spontán, saját elhatározásából, a munkások iránti szeretetből állapitotta volna meg ezeket a magasabb béreket. A munkás csak ott kap magasabb béreket, ahol a szervezettsége erejével, Ököllel és harccal magának kiverekszi azokat, de ha arra várna az a munkástömeg, hogy a főváros, amely utóvégre szintén csak kapitalista munkaadó, saját elhatározásából ad magasabb béreket, akkor éhen halhatna. (Frühévi október hó 14-én, kedden. wirth Mátyás: Bécsben három napig nem volt világítás^ a szociáldemokrata uralom alatt! Azok miért sztrájkoltaki Miért nem adták meg nekik azonnal?) Elnök: Frühwirth képviselő urat kérem, ne méltóztassék párbeszédeket folytatni ! (Frühwirth Mátyás: Bécsben miért nem adták meg azonnal?) Ha Früh wirth képviselő ur nem veszi figyelembe az elnöki intelmet, kénytelen leszek rendreutasitani. Csendet kérek, képviselő urak; méltóztassanak csendben maradni! (Friedrich István: Bégen nem volt ilyen csend, mint most!) Pikler Emil: Petrovácz képviselő urnák nagy kifogása volt a plakátok ellen; különösen azt hangsúlyozta, hogy azok a pártok, amelyek nélkülözik az anyagi eszközöket arra, hogy a plakátokat kinyomathassák és kiragaszthassák (Lendvai István: Nyilván az egységespárt ez!), nagy hátrányba kerülnek az anyagi javakban dúslakodó pártokkal szemben. Nem tudom, milyen pártra alludált a képviselő ur, (Petrovácz Gyula: Csak elvileg, akadémikusán mondottam ezt!) de én beszédéből ugy vettem ki, hogy ő talán a szociáldemokrata pártot tartja annak, amely dúslakodik anyagi javakban (Zaj.) és amely leginkább van abban az anyagi helyzetben, hogy a plakátok ezreit kiragasztathassa. (Mozgás a baloldalon. — Szabó József: Láttuk Győrben! — Lendvai István: A legjövedelmezőbb dolog szociáldemokrata munkásvezérnek lenni! — Petrovácz Gyula: A Jakab-fillérek csurognak!) Nem akarom tagadni, hogy a szociáldemokrata pártnak vannak forrásai, de ezek tisztán a munkások áldozatkészségéből fakadnak. (Lendvai István: Elrabolt filléreiből ! — Szomjas Gusztáv: önkéntes adományaiból !) Igenis önkéntes adományok! — (Zaj és ellentmondások jobbfelől — Patacsi Bénes: Ismerjük azt a terrort ! — Zaj elnök csenget.) Nagyon kérem Szomjas képviselő társamat, most, amikor megint abban a helyzetben vagyunk, hogy házfeloszlatással fenyegetnek bennünket — amitől mi nem félünk —, menjen el egyszer egy ilyen szociáldemokrata választási pártirödába, ahol teljesen ismeretlen munkások, akiket senki sem hivott oda, rongyosan és éhezve bejönnek, hogy áldozatot hozzanak, mert proletáröntudatuk hajtja őket, de semmiféle presszió sincs. (Kuna P. András: Nem hagyják máskép dolgozni. — Zaj a szélsőbáloldálon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Malasits Géza: Nem trágya ez, András bácsi! Ne beszéljen! — Barthos Andor: És még maguk beszélnek demokráciáról? — Zaj. — Lendvai István: Nem, csak a grófoknál van demokrácia! — Klárik Ferenc: Tessék Kölcseyt idézni!) Pikler Emil: Semmiféle presszió nincs! (Kuna P. András: Ismerjük ezeket már nagyon régen!) A párt választási irodája — hiszen ez nem titok — a legutóbbi választás alkalmából kibocsátott /választási bélyegeket, amelyeket munkások megvettek, de ebben semmi preszszió nincs, mert aki akarja, vesz, aki nem akarja, nem vesz ilyen bélyegeket. (Lendvai István: Bethlen is zsidó pénzen választatott! Nem^ kell szégyelni!) Azt a számos munkást, aki éjjelen át őrizte az urnákat, szeretettel szinte becézgette őket, senki nem presszionálta oda. (Petrovácz Gyula: Ezer korona napidijért! Akkoriban! — Várnai Bániéi: Az mind mese ! — Klárik Ferenc: Maga nem ment volna el urnát őrizni annyiért. — Zaj középen és a szélsőbaloldalon.)