Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-317

A nemzetgyűlés 317. ülése 192i. évi október hó 10-én, pénteken. 157. mivel világok választanak el tőle. Én tudom és megértem, hogy akármilyen aljas rágalommal illet is, ő csak saját faji tendenciáit szolgálja. Én ezt tőle, mivel szemben állok vele, egész természetesnek veszem. Fel kell azonban lázadnom és tiltakoznom kell az ellen, hogy amikor ennek a merényletnek a tettesei nem derittettek ki, amikor Piroskáékat, Bölönyiéket a legembertelenebb kinzásokkal gyötörték és üldözték és mégis a magyar független biróság erkölcsi ereje és bátorsága szabaddá tette őket, akkor Eckhardt Tibort és Zsirkav Jánost pellengérre állítsa. Nem siettem a felszólalással, hiába irta az ő leibzsurnálja, a> minden betűjében tendenciózusan hazug Világ, hogy Eckhardt Tibor és Zsirkay János elmulasztották az alkalmat, hogy védekezzenek, mert azt mondja a francia, hogy aki védekezik, az vádolja önmagát. Nekem nincs szükségem védekezésre, mert nem vádolhatom magam, mert abban a cselekményben semmi, még a legkisebb szemernyi részem sincs és nem is lehet. Le kell szögeznem Fábián képviselő ur támadásaival szemben, hogy igenis, mi készülünk, mi szervezkedünk, mi le fogunk számolni a zsidósággal, akár tetszik neki, akár nem. De nem pogrom alakjában, mert sokkal nagyobb vétke van a zsidóságnak (Pikler Emil: Fogja be a száját! Nézze meg az ember! Hogy mer igy beszélni? — Zaj a szélsőbaloldalon.) a magyarsággal szemben, semhogy megérdemelné azt, hogy rögtön végezzünk vele. Igenis, neki meg kell látnia a magyar összefogásnak, a magyar feltámadásnak nagy dicsőséges napját. (Élénk tapp a, balközépen.) Mi közgazdaságilag akarjuk talpraállitani ezt a rabszolgaságba jutott nemzetet és akár összefognak velünk a nagy hatalmas urak az egész fronton, akár eltipornak, de jönnek utánunk százan és ezren (Ugy van! \a balközépen!), akik a Piroskáknak, Kókai Jánosoknak fogják megszerezni ezt a nyomorúságba taszított nemzetet. Ezt vegye tudomásul a képviselő ur és ha olyan merész volna, hogy tovább is vádol bennünket., hát csak orditson, csinálja a maga játékait. Kijelentem, hogy önnek, a mi mozgalmunkban óriási lendítő ereje van. (Ugy van! Ugty van! a baloldalon és a balközépen. Felkiáltások a jobboldalon: Ebben igaza van!) Ön egymagában egész antiszemitagyár, ön egymagában arcával és megjelenésével képes volna az Ébredő Magyarságot még százszoros erejűvé tenni, mert Csongrádon a csongrádi zsidókon keresztül hallottam, hogy a mi ellenségeink nem a Piroskák, a Bölönyiek, a Kókai Jánosok, ezek a becsületes magyar kisgazdák, hanem a Fábiánok, akik egyéni érdekből, a könyökemberek tolakodásával, arcbőrük vastagsága miatt nem látva . . . Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy az elnöki székből már ismételten rendreutasitásban részesült. Most utoljára figyelmeztetem a képviselő urat. Ha izgalma el fogja ragadni és a házszabályok keretén túlteszi magát, kénytelen leszek a legszigorúbb intézkedéseket tenni a képviselő ur ellen. Ezért a kifejezésért pedig ezúttal ismételten rendreutasítom a képviselő urat! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon és a balközépen. — Ulain Ferenc közbeszól.) — Ulain képviselő urat kénytelén vagyok rendreutasitani. — Zaj.) Zsirkay János: Hogy a kiérdemesült és megrozsdásodott Weissfeld tata helyébe ő ülhessen be vezérnek, annak a Weissfeldnek a helyére, aki ebben a teremben gazemberezte le a magyar bíróságot! (Fábián Béla: Nem igaz!) ezért odadobják egy kisebbségnek minden érdemét. Ha mi elszunnyadnánk is, jönnek a maguk Ízléstelen, nem válogatós harci eszközeikkel és felpiszkálnák és tömörülésre kényszerítenek a magyarságot. (Zsilinszky Endre: Fábián a legjobb fajvédő propagandista! — Eckhardt Tibor: Ha lesz pénzünk, adunk neki!) Felszólalásom végére értem. A napokban az ÉMÉ-ben iratok között kutattam és kerestem néhány adatot,, amelyekre szükségem van egy másik ügyben. Néhány nyugtát találtam, amelyen felvettek bizonyos összegeket a magyar Ébredés körül kifejtett propagandamunkáért. Kérdezem a képviselő urat, mondja meg nekem nyiltan, itt a nemzetgyűlés előtt, nem kapott ön pénzeket soha az ÉME-től propagandáért? (Élénk derültség. — Fábián Béla: Ön a Kévétől!) Mert ez alá a nyugta alá egy F. betű volt irva, s én meg voltam győződve arról, hogy ez csak Fábián-Feuerniann lehet, aki olyan szadista vággyal, hihetetlen vérszívó vámpír-hévvel toborozza az Ébredőket. Köszönöm, Feuermann, csak igy tovább előre. (Zajos derültség és taps.) Elnök: Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesitése. (Fábián Béla szólásra jelentkezve: Oh, pardon!) Milyen címen kivan a képviselő ur szólani? Fábián Béla: Személyes megtániadtatás címén. A felvetett kérdésre akarom megadni a választ. Egy kis megtámadtatás mégis volt (Zaj.) Elnök: A képviselő urnák nincs joga választ adni. Egyébként méltóztassék komolyságát megőrizni. Az elnöki kérdésre komoly feleletet kérek! (Helyeslés jobbfelől.) Fábián Béla: Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: A képviselő ur ezen a címen felszólalhat. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Én ugyan nem ismerem a párbajnak azt a formáját, hogy az ember először lő, azután elszalad, mikor a másik szintén lőni akar, épen azért nagyon sajnálom, hogy az előttem szólott t. képviselő urak innen, a teremből eltávoztak, holott a képviselő urak közül Zsirkay képviselő urnák a most elmondottak után válaszolni nem tartanám ízlésesnek. Én csak azt akarom mondani, hogy a képviselő ur egy alkalommal, ezelőtt két esztendővel, amikor azt a bizonyos szegedi direktóriumi levelet — amely most a biróság előtt áll — felolvastam, akkor a képviselő ur megjelent Benedek Jánosnál, az én pártelnökömnél és arra kérte, hogy legyen szives, hasson énrám, hogy én vele itt, a Házban ne foglalkozzam. Ezt én Benedeknek megigértem, továbbra is megtartom ezt az igéretemet. A képviselő úrral, akinek egy ügye van a kir. bíróságnál, amelyre nézve bizonyos dolgokat a biróság előtt óhajtők bizonyítani, nem foglalkozom. Ellenben méltóztassék megengedni, hogy legelsősorban foglalkozzam Wolff Károly képviselő úrral. A képviselő úrra nézve én itt bizonyos dolgokat állitottaím. Azzal, hogy a képviselő ur itt hangos nyilatkozatokat _ tesz, ezek az állitások* elintézve nem lesznek. Ön biróember, képviselő Ur» ennélfogva tudnia kell, hogy ha valaki vádol, a másiknak védekeznie kell. (Wolff Károly: Ön vádol!) Tehát az én vádjaimnak és az ön védelmének kell, hogy legyén egy igazságos bírája. Én nem is az én, hanem az ön környezetéből választottam meg a bizottságot, kérem jöjjön ez elé a hármas bizottság elé, ott nem lesznek frázisok, " hanem ott tanuk ' lesznek. .2*