Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-317

A nemzetgyűlés 317. ülése 192Í, Gazember, ez nem igaz ! — Zsirkay János: Majd megmondom !) Elnök: Fábián Béla képviselő urat sértő kifejezéséért kénytelen vagyok rendreutasítani, Zsirkay János képviselő urat pedig másodszor figyelmeztetem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Drozdy Győző : Zselénszky galiciai volt, de Fábián nem !) Csendet kérek, képviselő urak. Csik József: Ezzel a felfogással szemben a mi pártunk felfogása az, hogy a mai házszabályok elég lehetőséget adnak az elnöknek arra nézve, hogy ezeknek a nem kívánatos viharoknak egyszersmindenkorra elejét vegye. (Zaj.) A házszabályok előirják az elnöknek azt, hogy milyen mértékben alkalmazza azokat. Meg vagyok győződve arról, hogy az elnök nem követ el házszabálysértést, ha a házszabályoknak ama pontjait, amelyek e túlkapások megfékezését célozzák, szigorúbban veszi, mint talán a múltban tette. Ismétlem tehát, hogy sem az első, sem a második szempont nem lehet alkalmas arra, hogy most a házszabály re vizió kérdését a kormányzópárt előrángassa és annak megvalósítása céljából harminchármas bizottságot létesítsen. Különösen nem tartom alkalmasnak erre épen a mai időszakot. Az előttem felszólalt Rupert t. képviselőtársam a házszabályok egyik szakaszát is idézte, amely határozottan kimondja, hogy ilyen reformokat a nemzetgyűlés csak az ülésszak végén hivatott véghezvinni. De ettől eltekintve, nagy poenális jellege van e 33-as bizottság előrángatásának. Nem kívánatos, hogy quasi példaképen álljon elő a kormányzópárt ilyen javaslattal, mert ezzel azt a kívánatos harmóniát, — amely minden egyes törvényjavaslat tárgyalásának egyik és

# legfőbb kelléke —, az ellenzék részéről nem fogja elérni. (Ulain Ferenc: Meg kell várni, mig Nagyatádi is átjön az ellenzékbe! — Zaj.) Én a magam részéi ről mindig büszke voltam arra, hogy a magyar képviselőházban a képviselők szólasszabadsáíra jobban biztosítva van, mint talán a többi európai államban a nemzetgyűlési képviselők szólásszabadsága. (Zaj. — Kuna P. András: A durvaság is ! — Lendvai István : Kuna bá* mennyit kiabál! — Elnök csenget.) Ha valamire, elsősorban erre a> szabadságra büszkék lehetünk és ezért nem szabad megnyirbálnunk ezt a szabadságot, hanem a nemzeti és történelmi hagyományok alapján a nemzetnek ezt a szabadságát továbbra is fenn kell tartani. (Folytonos zaj.) Nem célom az, hogy a nemzetgyűlés napirendiének tárgyalását felszólalásommal tovább húzzam. Kifejtettem azt az álláspontot, hogy én és pártom a házszabályreviziót nem tartjuk célszerűnek és időszerűnek. A házszabályreviziónál sokkal fontosabb problémák kell hogy ma a nemzetgyűlést foglalkoztassák. Itt van a munkanélküliség kérdése, itt van ezer és ezer szociális problémának megoldása. (Bat Hz Gyula : És az általános választójogról szóló törvény! — Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbal oldalon.) Itt van az általános választójog kérdése is (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.), általában a választói törvény megalkotása. (Ugy van! Ugy van! a szélsőb

n

loldalon.) Sokáig nem lehet fesntartani egy alkotmányos államban azt a jogi helyzetet, hogy annak az alkotmányos államnak nemzetgyűlése csupán rendelet alapján üljön össze és hozzon törvényeket. (Ugy van! Ugy vamlj A nagy szociális problémák megoldását a nemzet szeméin október hó 10-én, pénteken. 143 pontjából sokkal fontosabbnak tartom, mint a házszabályrevizió kérdését és épen azért pártom nevében kijelentem, hogy a 33-as bizottságban pártom nem fog részt venni. (Élénk helyeslés a balközépen, a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző: Pakots József ! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ha az ember a házszabályrevizió kérdésével foglalkozik, lehetetlenség arra nem gondolnia, hogy ezt az idegesség szülte, a kormányelnök ur idegessége a megromlott politikai helyzet miatt. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezt előre kellett látni a t, kormányelnök urnák, mert hiszen már a parlamenti szünet alatt mnden ballon d'essayt beleröpitették a köztudatba, azt, hogy házszabályrevizió lesz, hogy ez készül és a parlament őszszel foglalkozni fog vele. Mindenesetre ki akarták próbálni, hogy milyen az időjárás a parlamenti és közéleti felfogásban. Jöttek azonban a robbanó események (Lendvai István: Becsapott az istennyila !), becsapott a meglepetések sorozata és a kormányelnök ur hirtelen, idegesen hozzákapott ehhez a remédiumho^, a házszabályrevizióhoz. Az a felfogásom, hogy a legrosszabb eszközhöz nyúlt a t. ministerelnök ur, mert ha van kérdés, amelyben itt a parlamentben ellenállásra fog találni, akkor épen a házszabályrevizió kérdése az. Utalnunk kell arra, hog^ esztendő keserves tapasztalatai" arra kényszeritették a magyar közvéleményt, hogy a maga nemzeti képviselete útján próbáljon mindannak a keserűségnek és panasznak kifejezést adni, amelyet a nemzetgyűlésen kivül hatósági terrorral és társadalmi terrorral igyekez+ek elnémitani. A parlament volt az egyetlen hely, ahol szóvátétethettek mindazok az események, amelyek künn megbomlasztották a társadalmi egységet, amelyek meghurcolták a nemzeti becsületet és azt a paradoxont merem állítani : a régi házszabályok annyira jók, hogy azokat épen a konszolidáció érdekében meg kell tartani, hogy a nemzetgyűlésen letárgyalhatok legyenek mindazok a kényes kérdések, amelyeket a szigorított házszabályok mellett nem lehetne itt letárgyalni. (Mozgás a jobboldalon. — Propper Sándor: Miért kell viccelni? Menjünk haza! Miért játszunk itt alkotmányosdit? — Zaj a, jobboldalon.) Méltóztassék elképzelni, hogy egy szigorított házszabály mellett szóba kerülhettek volna-e itt a nemzetgyűlésen azok a rémséges terrorisztikus jelenségek, bombamerényletek és egyéb atrocitások? És méltóztassék elképzelni, hogyha nem került volna ide a dolog, vájjon eljutottun

1 volna-e a konszolidáció utján legalább addig a látszateredményig is, amelyig ma eljutottunk. Nem. Voltak itt olyan idők, amikor a kormányzati hatalomban lévők remegtek, ha ilyen kérdésekkel mentünk eléjük, amikor nem mertek foglalkozni ezekkel a kérdésekkel és amikor az ellenzék fanatikus csoportja vállalta mind^a veszedelmet és mindazt az ódiumot, amely ezeknek a kérdéseknek tárgyalásával jár. A t. kormánynak kényelmessé tettük a helyzetét ezekben a kérdésekben, mert mi foglalkoztunk ezekkel és ő rámutathatott arra, hogy nem tud ellenállni az ellenzék sürgetésének. Az a szituáció volt, mint a régi időkben, amikor a kormányzat Béccsel konfliktusba került, valamelv kényes kérdést magyar szempontból szeretett volna megoldani és teremtett mae*ának ellenzéket, amelyre hivatkozhassék, hogy Bécs ellen-