Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-317

144 A nemzetgyűlés 317. ülése 1924. állását megtörje. Majdnem ilyen ellenzékként jelentkeztünk mi (Meskó Zoltán: Minket nem a kormány teremtett! — Zaj. — Rassay Károly: A politikája teremtett!)« majdnem a kormány helyzetét könnyítettük meg, mert a kormány félt ezekhez a kérdésekhez hozzászólni. Nem abból az egyszerű okból, mintha ez bátorság vagy gyávaság kérdése lett volna nála, hanem azért, mert ugyanebben a mentalitásban élt, abban született és reá nézve sokkal nehezebb volt e kérdésekhez hozzányúlni, mint az ezektől távolálló, intakt embereknek. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezek után kérdezzük mi ellenzékiek, hogy egy házszabályrevizió kísérletével szemben előlegezhetjük-e a kormánynak azt a bizalmat, hogy leülünk vele tárgyalni egy tanácskozó asztalhoz a multak tapasztalatai után? Nem. Ilyen roppant keserves és nehéz időkben, aminők a maiak, ne méltóztassék kísérletezni házszabályrevizióval, vagy ha azt méltóztatik akarni, hogy a házszabályrevizió tárgyalásába az ellenzék belevonassék. tessék az általános, titkos választójogot ezzel összekötve idehozni a nemzetgyűlés elé. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Enélkül nincs revizió!) Ez becsületes dolog volna. Egyébként is itt az ideje, hogy a t. kormány az alkotmányjogi kérdéseket idehozza a Ház elé. A házszabály ma a legfontosabb alkotmányjogi biztositék, ezt a kezünkből kicsavarni nem engedjük, nem engedhetjük, az ellenzék tehát amikor mai, a kormány által szorongatott helyzetében ezt a felhivást kapja, a saját pozícióját gyengitené az alkotmányjogi kérdésekkel szemben, ha rámenne arra a hidra, amelyet a t. kormány most megnyitott előtte. Márpedig nekünk fontos erkölcsi s nemzeti értékek vannak a kezünkre bízva. Ez a szerencsétlen ellenzék a maga leghevesebb harcaiban is széttöredezve, sokszor a mai sajátos helyzet folytán egymás ellen is sorakozva, tehát megbomlott erővel, de annál nagyobb felelősség mellett, harcot folytat az ország nyomorúságának megszüntetésére, mindezen jogtalanságok és igazságtalanságok ellen. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a házszabályok 215. §-a c) pontjához tartani magát és a házszabályokhoz szólni. (Mozgás.) Pakots József: Pártomnak a házszabályrevizió elleni állásfoglalását indokolom ezzel, mert bizalmatlan vagyok és bizalmatlanok vagyunk e kérdésben, úgyhogy nem vagyunk hajlandók a házszab ályrevizi ót a nemzetgyűlés számára előkészíteni. A kormány nem mondhatja azt, hogy ez az ellenzék komoly kérdésekben, akkor, amikor kockázatos, az ország jövőjét érintő problémáV kerültek a nemzetgyűlés elé, nem volt eléggé kezelhető. Méltóztassék a szanálási törvényjavaslat vitájára gondolni. Pyrrhusi győzelmet aratott ez az ellenzék önmagának. Milyen keserves dolog volt. Ha igazságot akarnék szolgáltatni, akkor igazságot kellene szolgáltatnom egy csoportnak, amely akkor teljesen a szanálási törvényjavaslat ellen szögezte érveit. (Zaj. — Zsirkay János: Éljenek a fajvédők!) Meg kell állapitanom, hogy nyomorúságot okozott ebben^ az országban, az egész társadalmat nyomorítja a terhek tömegével, tönkretesznek exisztenciákat, az ipari, kereskedelmi és lateinertársadalom ma azt sem tudja, hogT mit hoz a jövendő. Ez a szanálási törvény volt próbája az évi október hó 10-én, péntekén, ellenzéki lojalitásnak, ellenzéki türelemnek, önmegtagadásnak. Ezekután most, amikor mi a házszabályrevizióval szemben elszánt küzdelmet folytatunk, nem állithatják rólunk, hogy ez tisztán ellenzékieskedésből történik. Azért teszszük ezt, mert most már látjuk, hogy az alkotmánybiztositékokról lemondani nem szabad, mert különben lemondunk a nemzet és az ország jövőjéről. (Igaz! Ugy van! bal/elől.) Elnök; Gömbös Gyula képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólani. jGömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés ! A párt nevében nekem is kötelességem a kérdésben állást foglalni és pedig azért, mert nem szeretném egy pillanatig sem abban a hitben hagyni a közvéleményt, hogy nekünk ebben a kérdésben nem volna meg a határozott állásfoglalásunk. Nemcsak a mi pártunk, hanem az ellenzéknek igen tekintélyes pártjai is azon a nézeten vannak, hogy a házszab ályrevizióra elvben szükség van. (Ugy van! balfelől.) Ez nekünk régi álláspontunk, mert nekünk sem lehet más célunk, mint ^ biztosítani a Ház tanácskozási rendjét, a Háznak — mondjuk modern kifejezéssel — termelő munkáját. (Helyeslés a jobboldalon.) De azon a nézeten vagyunk, hogy az a mód, amellyel ez a házszabályrevizió elénk terjesztetett, részünkről el nem fogadható és az az idő, amelyben előterjesztetett, abszolúte alkalmatlan, mert ugy fest a dolog, mintha a kormány oly témát akarna most beledobni a vitába, amellyel megmentheti a maga erősen megingott pozicióját. A politikai atmoszféra nem alkalmas arra, hogy ilyen komoly kérdésről tárgyaljunk és épen ezért a párt vezetőinek tanácskozása után javaslom, hogy halaszszuk el ezt a kérdést, s a kormány tegye megfontolás tárgyává különösen azt a lehetőséget, hogy a választójog reformja junktimba hozható-e a házszabályrevizióval. (Helyeslés balfelől.) Nem terjeszkedem ki a választójog mikéntjére; ez minden pártnak belső ügye, minden szónok mondja meg a maga nézetét, de barátaimmal együtt azon a nézeten vagyok, hogy a választójog kérdésének rendezése nélkül a házszábályreviziót a Ház elé hozni nem opportunus. (Igaz! Ugy van! balfelől. — Eckhardt Tibor: Frivolités. — Zaj.) Egy oktrojált házszab ályreviziónak nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai vonatkozásai is vannak, ennek következtében a kormánynak el kell kerülnie azt, hogy ebben a kérdésben az oktroj jegyében folyjék le a tárgyalás. A tárgyalás igy fog lefolyni akkor, ha a kormányelnök ur az általunk előterjesztett javaslatokat nem akceptálja. T. Nemzetgyűlés! Én a Ház elnökének személyével szemben a legnagyobb tisztelettel viseltettem mindig, de meg kell jegyeznem, hogy én is osztozom ama képviselőtársaim felfogásában, akik a Ház elnökének ténykedésében bizonyos tendenciát látnak. Lehet, sőt meg vagyok győződve róla, hogy a Ház elnöke jóhiszemüleg jár el, de reánk azt az impressziót teszi ez az eljárás, mintha ő is eszköze volna egy oly politikai rendszernek, amely magát megmenteni akarja és ezért mindenre képes. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Minthogy tehát mi nem magunkért vagyunk itt, minthogy nekünk kötelességünk a mából a jövőt kovácsolni, kérem á t. Nemzetgyűlést, hogy ne éljenek többségadta jogukkal akkor, amikor felesleges a magyar közéletbe ujabb gyuanyagot beledobni, mert .kijelentem a Ház szine előtt, hogy az ellenzéki értekezleten ma mindenki a házszabályrevizió