Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-317

A nemzetgyűlés 317. ülése 1924. évi október hő 10-én, pénteken, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyal : Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítás*. — As ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A kormány részéről jélen vannais : Rakovszky Iván, gr. Klebelsberg Kunó, Vass József. (Az ülés kezdődik d. u. 1 óra 25 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Petrovics György jegyző, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Csik József jegyző ur, a javaslatok ellen felszólaló­kat pedig Forgács Miklós jegyző ur. Bemutatom a Magyar Nemzeti Múzeum fő­igazgatóságának meghívóját, amellyel a nem­zetgyűlés tagjait a f. hó 11-én déli 12 órakor megnyitandó Kossuth emlékkiállításra meg­hívja. Tudomásul vétetik. Azon képviselő urak, akik az ünnepélyes megnyitáson részt óhajtanak venni, a belépő­jegyül szolgáló meghívót a nemzetgyűlés ház­nagyi hivatalában vehetik át. Bemutatom Csanád, Arad és Torontál vár­megyék közönségének feliratát a házszabály­revizió tárgyában. A felirat a házszabályok 242. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelen­téstétel végett kiadatik a kérvényi bizottság­nak. Napirend szerint következik a házszabályok előkészítésére kiküldendő 33 tagú bizottság tag­jainak megválasztása. (Zaj.) A névsort olvasni fogja Petrovics György jegyző ur, a távollevő­ket pedig jegyzi Forgács Miklós jegyző ur. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A házszabályokhoz kérek szót!) Elnök: A képviselő uraknak nincs mitől tartaniok. Tudomásom van arról, hogy a kép­viselő urak a házszabályokhoz kivannak szólni. Elnöki előterjesztésemet addig a pontig tettem meg, ameddig az a képviselő urakat nem aka­dályozza meg abban, hogy a házszabályokhoz hozzászóljanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Farkas István képviselő ur a házszabályok­hoz kivan szólni. A szó a képviselő urat meg­illeti. Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Az a kér­dés, hogy milyenek legyenek a házszabályok, egyik legfontosabb alkotmányos kérdés. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezt a kérdést olyan módon tűzette napirendre az elnökség ut­ján a kormány, amely ellenkezik azzal az alkot­NAPLÓ XXVI. j mányos felfogással, amellyel ilyen kérdéseket I el szoktak intézni s amely nem méltó e kérdés nagy jelentőségéhez. (Ugy van! Ugy van! bal­I felől.) A magyar nemzet alkotmányos történe­tében a házszabályok mindenkor igen nagy sze­repet játszottak és a házszabályok voltak a vé­delmezői annak az önkormányzati hatalomnak, annak az önrendelkezési jognak, amelyet min­den nép joggal vindikálhat önmagának. A par­lament történetéből látjuk, hogy a házszabály­lyal élni lehetett az elnyomó abszolutizmus ellen. Lehetett élni a házszabályok keretében az ellen a törekvés ellen, mely ugy a szociális tö­rekvéseket, mint a nemzeti aspirációkat el akarta nyomni. (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon.) Mi azt látjuk, hogy ezt a nagy szempontot, ezt a nagy nemzeti tradiciót a kormány most felrúgja és a házszabályokat egyszerűen módo­sítani akarja. Olyan házszabályokat akar al­kotni, amelyek a mostani deorganizált magyar­országi viszonyok között teljesen igazságtala­nok és jogtalanok. Egy, magát a magyar nép­pel azonosító kormány egyáltalában nem gon­dolhat arra, hogy házszabályrevizióval oldja meg azokat a nagy problémákat, amelyek előt­tünk fekszenek. Itt van a munkanélküliség kérdése. Itt van a gazdasági pangás, a lezüllése az egész ma­gyar gazdasági életnek. Amikor ilyen nagy kérdésekről van szó, akkor a kormány nem a nagy kérdésekkel jön elő és nem a nép baját akarja orvosolni, (Ugy van! Ugy van! a balol­dalon és a szélsőbaloldalon.) s a törvényhozás idejét nem arra akarja felhasználni, hogy a törvényhozás eredményes és a nép szempont­jából fontos javitó munkát végezzen. (Nemes Bertalan: Önök miatt nem jut szóhoz!) T. Nemzetgyűlés! Lehet akármilyen felfo­gású és akármilyen pártállásu valaki, de abban az egyben egyet kell értenie mindenkinek, hogy a házszabályokat a mostani viszonyok és kö­rülmények között ugy kell tekintenünk, mint amelyek egyedül nyújtanak biztosítékot arra, hogy itt a nép akarata szóhoz jusson és érvé­nyesülhessen. Ha a kormány nem ezt a szem­pontot veszi — mint ahogy nem ezt veszi — az ő baja. A kormányzásban van a hiba és nem a közállapotokban. (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon és a szélsőbaloldalon.) A kormány az oka annak, hogy a bajok ilyenek és hogy sok a panasz. Azt kérdezem, és felvetődik a gondo­20

Next

/
Thumbnails
Contents