Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-314

A nemzetgyűlés 314. ülése 1924. évi október hó 7-én, kedden. 1 minden természeti kincsüket és szépségüket hozzá­férhetővé tették. Ebben van a magyarázata annak, hogy Svájcban Európában páratlan magas munka­béreket fizetnek. Megállapítom azonban, hogy Németországban is többet fizetnek és hogy mind­azokban az államokban, amelyekben nyáron tanul­mány céljából körüljártam, mindenütt hasonlít­hatatlanul magasabb munkabért fizetnek. Itt a szomszédban is, természetesen Bécsben is. A megoldásra vonatkozóan nem mondhatok egyebet, minthogy ezt a kérdést egy üzem nem intézheti el. Ha a kormányzat nem tud ebben az országban olyan általános szituációt teremteni, amelyben jobb munkabérek, megfelelő életviszo­nyok érhetők el, (Ugy van ! Ugy van ! a bal­középen.) akkor egy üzem kivételesen ezt a kér­dést el nem intézheti. (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen és a bal- és szélsőbaloldalon. — Lendvai István : Azért támogasd ezt a kormányzatot l) Ha tehát a mélyen t. szociáldemokrata párt és annak egyik t. képviselője ilyen szemrehányá­sokat és ilyen invektivákat hoz elő és mindezek­ért a keresztény községi pártot teszi felelőssé, ezeknek a konkrét és ténybeli adatoknak felsoro­lása után méltóztassék megengedni, hogy kétség­bevonjam jóhiszeműségét. Nem hiszem, hogy bensejében a t. képviselő ur meg volna győződve arról, hogy ezeknek a községi üzemeknek vezeté­sében ilyen bűnök, hibák, mulasztások vannak, hanem kell, hogy megkeresse azokat az okokat, amelyekre bátor voltam rámutatni. A jóakaratról voltam bátor beszélni, a jó­hiszeműségről. Ezt a jóhiszeműséget az igen t liberális és demokrata lapoknál is kétségbevonom, mert amikor arról van szó, hogy a 95%-nyi ke­reszténységet valamiképen egymással szembeállít­sák, akkor kiméletlenek még a vallás tekinteté­ben is. Nem egy cikkben világosan látjuk azt a tendenciát, hogy a katolikusokat és protestánsokat szembeállítsák, hogy a keresztény társadalmat legitimisták és szabadkirályválasztók szerint ketté­osszák. Állandóan látjuk a tendenciát, hogy a falut a várossal szemben és a várost a falu ellen igyekezzenek heccelni. A városban a kisgazdát szidják, künn a falun pedig azt mondják, hogy mindenről a város tehet. (Lendvai István : A bel­ügyministert a biróság ellen !) Amikor ilyen ten­denciát nap-nap után látunk, akkor ne méltóz­tassanak csodálkozni, hogy mi ezekben az igen t. lapokban nem látjuk annak az ügynek szolgála­tát, amelyet látszat szerint szolgálni kivannak, mert hiszen nemzeti alapon állnak. Ennek a nemzetnek gerince azonban a keresz­tény társadalom. Ezeket nem lehet egymástól el­különíteni, ami keresztény, az egyszersmind nem­zeti, és nem tudom elképzelni, hogy azok a keresz­tény munkástestvéreink, akik a szociáldemokrata pártban vannak, bensejükben nem érzik azt, hogy ez az ország a keresztény magyarságé, hogy itt mindenki más jövevény, hogy a magyar vendég­szereteten múlik, hogy a jövevények itt nemcsak jól érezték magukat, hanem — egy kicsit erősen megmondom - fel is hiztak ebben az országban. (Mozgás a baloldalon.) Nem érdemli meg a keresz­tény társadalom, hogy ezért inegrójják, mert ennél a keresztény társadalomnál lojálisabb talán a földkerekségén nincs. Ha csak pár kilométerre Keletre megyünk és eljutunk Romániába, ott mél­tóztatnak látni, hogy kicsit másképen kezelik ezt a kérdést. Nem is tudok olyan kesztyűt mondani, amelyhez hasonló finomsággal mi, fehér terroris­ták ezt a kérdést kezeltük. Egészen más lett volna az elintézés csak kissé tőlünk keletre. De ne mél­tóztassék ezt a kérdést lezárt aktának tekinteni. Folytonosan gyülemlik az elégületlenség, fokozó­dik a feszültség, nemcsak annak a nyomornak következtében, amelyet valamennyien kénytelenek vagyunk szenvedni, hanem amiatt is, mert érez­zük, hogy tulaj donképen a nagy vagyoni eltoló­dás a legnagyobb oka annak, hogy itt a keresztény társadalom 90%-a koldus. Ahol az állam vagyonának túlnyomó nagy­részét az ország lakosságának 5%-a tartja kezé­ben, ott nem lehet arról szó ? hogy a többségnek más jusson, mint koldustarisznya és koldusbot. Ez a mi sorsunk. Ezt hivják különben röviden turáni átoknak. (Mozgás. — Lendvai István : Dehogy, ez a Bethlen-rezsim !) A turáni átok nem más, mint a nyomorúság, a szegén3"ség, mert csak a szegény ember marja egymást. Aki jómód­ban van, az azon töri a fejét, hogy ma este hova menjen mulatni. Méltóztassék ezt a kérdést ebben a világításban nézni és akkor majd méltóztatik megérteni, hogy ott messze Keleten, Oroszország­ban rettenetes módon gyülemlik a gyűlölet azok ellen, akik az egész országot dezolálták, tönkre­tették, koldussá tették, (Propper Sándor: Mint a kurzus Magyarországot !) holott természeti kin­csekben végtelenül gazdag. Méltóztassék tudomásul venni, hogy akik ma ezt az úgynevezett bolsevista, kommunista — nem habozom kimondani : zsidó — uralmat még fentartani kívánják, a maguk bőrének féltése miatt tartják fenn, mert már régen belátták, hogy ez a rendszer abszolúte lehetetlen s hogy ily módon államokat fentartani, bolsevista alapon abszolút képtelenség. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Buday Dezső: Méltóztassék tudomásul venni, hogy ezek az urak a leszámolástól való félelmük­ben ragaszkodnak még ugy-ahogy a formákhoz s hogy.ezek nem kerülik el a méltó büntetésüket, amely büntetés a gyilkosokat fogja érni azokért az áldozatokért, akik az orosz síkon némán fek­szenek. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Somogyi, Bacsó gyilkosaival mi lesz?) Ezért üt majd a leszámolás órája ; ne tessék azt hinni, hogy ez az akta le van zárva. Tessék tu­domásul venni, hogy a feszültség folyton nő, és ebben a kérdésben igenis, óriási európai konfla­gráeió fogja lezárni az aktákat. (Nagy zaj a bal­és a szélsőbaloldalon.) Az igen t. szociáldemokrata párt kifogás tár­gyává teszi, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok száma bizonyos kinevezések által növelte­tik. Én ezeket a kinevezéseket örömmel üdvöz­löm, mert a szellemi arisztokráciát látom bennük. Ha valaki becsüli a munkást, az becsülje elsősor­ban a szellemi munkást, mert a szellemi mun­kás munkája egy egész élet tapasztalatát igényli. A fizikai munkás, ha az Isten kegyelme egészsé­get ad neki, már 14 éves korában termelőképes, de a szellemi munkás rendesen egy egész fiatal­ság és egész férfikor árán lesz termékennyé. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én tehát helyes intézkedés­nek tartom azt, hogy a kormány a szellemi mun­kások felvételét kontemplálja. (Zaj balfelól.) Aki a közigazgatásban folytonosságot keres, annak törekednie kell bizonyos konzervativiz­musra. Én nem vagyok konzervatív, de szüksé­gesnek tartom és vallom, hogy törekedni kell bizonyos konzervativizmusra. Ezt a konzervati­vizmust szolgálja a kormány akkor, amikor a hivatalból kinevezett tagokat kivánja a törvény­hatósági bizottságokba beküldeni. A magam ré­széről a kormánynak ezt az intézkedését a leg­nagyobb örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Prop­per Sándor : Elhiszem !) Méltóztassék tudomásul venni, hogy a név­jegyzékek összeállítása tekintetében is olyan vádak hangzottak el, amelyeknek semmiféle konkrét alapja nincs. Ha a mélyen t. Farkas képviselő ur megnézte volna, hogy 47.000 kiha­gyásból 24.000 reklamáció érkezett be — az 1923.

Next

/
Thumbnails
Contents