Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-314

6 á nemzetgyűlés 314. ülése 1924. évi október hó 7-én, kedden. díjakat leszállítani. Tessék előbb a módot adni a vasútnak arra, hogy megfelelő kölcsönhöz jusson. Méltóztassék tudomásul venni, hogy ez a vasút olyan teherrel fut, aminőre az egész világon nincs példa. Például külföldi kölcsönök címén a bruttó jövedelemnek 10%-át leadja, ami összes bevételeinek 11-ed részét teszi és ez évenkint 50 milliárd. Ezenkívül ott van a közszolgálati alkalmazottak, a heti kártyások, a tűzoltók, jótékonysági intézetek, rokkantak serege, a sajtó, (Saly Endre : Egy csomó igazgató !) amely kedvezményes ellenértéke is több milliárdot tesz ki. Ilyenmódon könnyen meg lehet állapitani az összeget, hogy a budapesti székesfővárosi közlekedési rt. kezelésében levő villamosvasút évi 130 milliárd idegen teherrel fut. (Rassay Károly : Ez sem szociális intézmény ?) Meg vagyok győződve róla, hogy aki fáradságot vesz magának ahhoz, hogy adatokat megtudjon, és illetékes helyre fordul, az adatokat meg is fogja kapni. fSaly Endre : Illy László kerül sokba ! — Zaj a szélsöbaloldalon.Yi Elnök: Csendet kérek! Buday Dezső: Nemcsak a székesfővárosi villamossal vagyunk így, hanem a vizmüre vonatkozólag is erős kritikát gyakoroltak. Tessék tudomásul venni, hogy a vízszolgáltatás tekintetében nem kisebb tekintély, mint maga Kajlinger Mihály, az európai hirü vizimérnök jelentette ki és adatokkal nem egyszer beigazolta előttünk, hogy Budapesten minden teremtett lélekre naponként 220 liter viz jut. Döbbenetes szám ez, amikor az ember kutatja, hogyan lehetséges mégis, hogy éjjel nincs viz és az utcákat nem lehet öntözni. Méltóztassék csak keresni az okokat és majd méltóztatnak megtalálni, miért van ez. Nem habozom megállapitani azért, mert Budapest közönsége a közvagyonnal szemben nem viseltetik szeretettel és gondossággal, kímélettel. Tessék figyelembe venni, a vizet hogyan pocsékolják, prédálják és eltűrik hónapokig, évekig, hogy a vízcsapok folynak. Kajlinger megállapította, hogy a vízpazarlás 90%-ában a házi vezetékek rosszaságán múlott. Nyomáspróbákkal, amelyeknél egy alkalommal magam is jelen voltam, igazolta, hogy az utcai vezetékek abszolúte tökéletesen zárnak és ott á viz elpazarlása kizárt dolog. Bebizonyult azonban, hogy a házi vezetékeknek százezreiben folyik el a víz. Az így eredő hiány természetesen akkor jelentkezik, amikor éjjeli vízszolgáltatást kellene adni. Ha ebből a szempontból méltóztatnak a kérdést megbírálni, ne a vízvezeték igazgatóságát támadjuk, hanem Budapest székesfőváros közönségét illessük szemrehányással, illetve azokat, akik nem kimélik a vizet, már pedig azt kímélni kellene, mert ma ez közvagyont jelent. Méltóztassék megnézni, mi történik a parkokkal. Ezek teljesen elpusztulnak, mert nincs elegendő rendőrünk és őrünk, hogy ezt a néhány parkunkat becsületesen megvédelmezhessük és fentarthassuk ; a mi közönségünknek nincs érzéke a közvagyon iránt, tessék egyszer megnézni a Hüvösvölgyet vagy a Zugligetet ünnepnap után, miképen alakítják át szemétdombbá, az egyébként gyönyörű szép természeti kincset ; lelketlenül bánnak vele. Pedig milyen kevés gondossággal lehetne a szatyorba visszatenni az eldobott papirosokat és ételhulladékokat és hazavinni. Nem kellene ezeknek összeszedésével oly óriási munkát szerezni, ami neküuk sok száz millió korona költséget jelent. Erre az eljárásra a lelkiismeretlenség szó volna a legerősebb. De lelkiísmeretlenséget ott is meg kell állapitani, amikor arról van szó, hogy a viteldíjakat a villamosvasúton meg kell fizetni. Méltóztassék tudomásul venni, hogy a villamosvasút igazgatósága a rendőrséggel összefogva sem képes elérni ezen a téren azt, amit egy ilyen villamosvasút kezelésében a külföldön mindenütt elértek. Igen jól öltözött urak és hölgyek bizony kitérnek a villamosvasúti jegy megváltása elől. Szinte bevárják, hogy a kalauz megfő vállukat: tessék megváltani a jegyet. Ezt nem ismerik külföldön. (Rassay Károly: Ez igaz!) Bécsben a kalauz csak végigmegy a kocsin: Alles Fahrschein, bitte? — ezzel elintézte a kötelességét és ha másodszor is végig megy és talál valakit, aki nem váltotta meg a jegyét, az ötszörös árat tartozik fizetni. Nálunk azonban ez nincs meg. Tapasztaljuk, mindnyájan megállapíthatjuk, hogy így van, hogy nem fizet, csak az, aki valahogy kényszerhelyzetbe kerül. Mi ezt a kérdést megfigyelés tárgyává tetük. Nyolcvan megfigyelő posztot állítottunk fel, és így megállapítottuk, hogy e körülmény folytán a Budapest székesfővárosi villamosvasutnak naponta minimálisan 100 millió a kára. Ez azonban a minimális becslés. Volt olyan kalkuláció is, amely 196 millióról szólt. (Saly Endre : De ez a kár érte az előtt is ! — Propper Sándor: Járassanak elég kocsit!) Ez olyan kár, amelyről nem tehet az igazgatóság. Az igazgatóság mindent elkövet a vasút érdekében, de ha a közönség nem érzi azt, hogy a villamosvasút köztulajdon, hogy mindnyájunknak kötelessége szeretettel foglalkozni vele (Propper Sándor: A dupla taksát szeretettel megfizetni!), mindnyájunknak kötelessége olyan közszellemet megteremteni, amelyben az ilyen hibák eltűnnek, akkor nem fog bekövetkezni az, hogy a villamos vasúti társaság ne szenvedjen naponta százmilliós kárt e mulasztások következtében. (Propper Sándor : A dupla taksának mennyi a haszna '?) Méltóztassék elmenni a pénzügyi osztályba, ott mindenesetre megértésre méltóztatik találni, mert olyan urak ülnek ott, kik önnek bizalmas felvilágosítást fognak adni. Még azt volnék bátor felemlíteni, amit Farkas István t. képviselőtársunk is szóbahozott, hogy a villamosvasút nagyon rosszul fizeti alkalmazottait. Ez a kérdés nem birálható el külföldi viszonylatban. Ha igazságosak akarunk lenni, akkor belföldi viszonylatban kell ezt elbírálnunk. Erre vonatkozóan kijelentem, állom és bizonyítom, hogy a Budapest székesfővárosnál alkalmazott összes tisztviselők és szakmunkások jobban vannak fizetve, mint akármely magánvállalatnál és mint akármely közüzemnél. Méltóztassék tudomásul venni, hogy én ezt állom és bizonyítom. Nagyon messzire vinne, ba konkrét adatokat sorolnék fel e tekintben. Természetesen meg kell állapitani ~ de ez nemcsak a székesfővárosi villamosvasútnál áll fenn, hanem az összes magyarországi viszonyokra, — hogy a mi testvéreink általában sokkal rosszabb munkabér mellett kénytelenek küzködni, mint külföldön. Hogy csak egyetlenegy példát mondjak, például Svájcban a Weggithal-művek szemléje alkalmával rendkívül kiváló direktor előadását hallgattam meg, aki előadása folyamán pl. azt is konstatálta, hogy Svájcban egy közönséges segédmunkásnak a napi jövedelme 18 svájci frank. Egy negyedmillió. Méltóztassanak ezt figyelembe venni. Ha az ember kutatja, hogy lehet az, hogy ez Svájcban sikerül, mikor annak az országnak csak */» része termékeny, V« része terméketlen kopár hegy és szikla, akkor Isten különös kegyelméhez fogunk jutni, ahhoz, hogy a svájciak a természet által adott összes vízi erőket gyönyörűen felhasználják, összes energiájukat vizi erő produkálja, ugy, hogy összes vasutaik vontatása, ma már a teherszállítás is, (Zsirkay János : Itt zsidókartellek kezében van a szén !) villamosmozdonyok utján történik, és hogy ma már Svájcban az ehhez szükséges energiát csakis vizi erő termeli. Emellett