Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-316

A nemzetgyűlés 316. ülése 1924. évi október hó9-én, csütörtökön. 117 beket viselni

1 és ne legyen kénytelen magát a külföldnek eladni, eladni végre annak a szovjetrendszernek, amely ellen elsősorban a mi nagyvagyonu osztályainknak van kifogása. Mikor a hazaíiatlanságnak ilyen dühöngését látjuk, akkor nekünk ezerszeres kötelességünk életünk feláldozásával is vállalkoznunk a harcra, hogy kivívjuk végre azt, hogy a nemzet akarata teremtsen itt rendet. Nem mehet ez tovább igy, ahogyan vagyunk. Hiába van az, hogy a kormány minden módot és eszközt megtalál arra, hogy a külföldet is maga mellé és ellenünk, a magyar nemzet akarata ellen csoportositsa. Mert minek nevezzem másnak, mint a magyar nemzet akarata letörésének, hogy idehozták a nyakunkra William Good-ot és Mr. Kahnt, akik azután hazamenvén, azt hirdették saját országaik közvéleménye előtt, hogy Magyarországon nem lehet szó demokratikus fejlődésről, nem lehet szó arról, hogy a nemzetakarat kezébe tegyék le az ország irányítását, mert a magyar nép — amint ők mondották — nem érett még meg erre a fejlődésre. Ez a magyar kormány sugalmazása volt. Nem értem, hogyan lehet azt a borzasztó arcpirító arculcsapást, amelyet ezek az idehozott ügynökök véghezvittek — akiket a kormány jól megfizetett, mert kezére jártak abban, hogy az országot hogyan lehessen a külföldnek eladni, hogy a külföld azután viszont tartsa ezt az uralmi rendszert —, eltűrni. Nem tudom megérteni, hogyan lehet eltűrni, hogy idejöjjenek idegen senkik, megfizetett emberek, akik azután odakint könyvekben, előadásokban és sajtóban hirdessék; a magyar nép még nem érett meg arra a politikai fejlődésre, hogy a teljes demokrácia az övé legyen. Beszélnek nemzetgyalázásról s más effélékről, s akkor a kormány ilyen emberekkel, általa sugalmazott olyan cikkeket helyeztet el a külföldi sajtóban, amelyeknél a nemzet becsületét mélyebben semmi sem sértheti. A nemzet csak maga tehet itt igazságot, Sajnos, mi, az úgynevezett demokratikus elemek, akiket megvádolnak azzal, hogy mi mindig kifelé nézünk, kénytelenek vagyunk erre az álláspontra helyezkedni, mert mi Európától, az európai áramlatoktól egyelőre semmit a világon nem várhatunk. Ez a nyugati demokrácia MacDonaldnak és Herri'otnak hazája. Igaz, hogy nem ezek a politikusok vették meg ezt az országot, hanem a bankárok, mert hiszen ott is azok az urak. Ezek Bethlen Istvánnal megcsinálták a maguk egyezségüket, ezek megkapták Bethlentől a nagy előnyöket Magyarország rovására, megkapták szomszédaink is a sok politikai és gazdasági előnyt; ezeknek nincs semmi okuk arra, hogy az ő üzletfeleik, a Bethlen-kormány, vagy a Bethlen-féle uralmi rendszer ellen bármit tegyenek, hogy nekünk segítségünkre jöjjenek. Nekünk tényleg a magunk akaratából kell itt életre kelnünk, rendet teremtenünk és a hazát megmentenünk, sőt még a demokráciát is kivivnunk. _ Annak az úgynevezett Nyugatnak is, amely Bethlen Istvánnal azt az üzletet kötötte, jobb lesz majd, ha Magyarország a teljes demokratikus átalakuláson átment! Mert mit akar Európának két hatalmas nagy vezériérf ia, MacDonald és Herriot? Ezek, amiként látjuk, s amiként minden tény ük és kijelentésük bizonyítja, nem akarnak tulaj donképen mást, mint Európa világrészből Európa-országot teremteni, azt az Európa-országot, amely úgyszólván egy az érdekekben, kultúrában és mindenbén, mert most már maguk is látják, hogy a Trianonban, Saint-Germaitaben és egyebütt véghezvitt parcellázás Európa különféle részeit, különféle népeit még élesebb ellentétbe állítja, mint amilyen ellentétben azelőtt voltak, mikor Európa minden népe állig fegyverben volt. Azt akarják, hogy lebontsák gyakorlatilag az egyes országok között fennálló határokat, megszüntessék a politikai és militarista határokat, a közlekedésnek, átlépésnek, kultúrának az akadályait; azt akarják, hogy ha már az egyes néprétegeket arra kárhoztatták igazságtalanul, hogy a fojtogató határok között éljenek ezek a népek, elfeledtessék velük azt az igazságtalanságot annak biztosításával, hogy ez a határ azonban nem sokat jelent, mert ha akarsz, mozoghatsz szabadon Európában, ha akarod kultúrádat kivinni, kiviheted, egész Európában gazdasági javaidat kicserélheted, szabadon mozoghatsz, vallásodat, nyelvedet senki sem bántja. Mert maguk is látják, hogy hova vezetett Európa felparcellázása, létre akarnak hozni gyakorlati korrektivümokkal egy egységes, gazdasági érdekben és biztonsági berendezésben egységes Európát, mert az ilyen Európa lenne természetesen nekik is legnagyobb biztonságuk. Érthető, ha a győző népek is erre az álláspontra helyezkednek, mert hiszen azt az állapotot, hogy a világot átalakítsák börtönné, amelynek lakói fele rab, másik fele börtönőr, ezt a feszültséget fentartani nem lehet, ez; még a, győző népeket is tönkre teszi, mert hiszen egy ilyen állapot teljesen lehetetlenné teszi a világgazdálkodásnak helyes folytatását. Most, amikor erre a tudatra felébredtek a győző népek, nekünk, akiknek okunk van börtönünkből kiszabadulnunk, meg van minden jogunk és kötelességünk arra, hogy igyekezzünk ebben az Európa-országban elhelyezkedni. Vegyünk példát a hatalmas francia néptől. A francia nép győzött, s ha akarná, ha jobb belátásra nem tért volna, folytathatná azt a rendszert, amelyet mi ludendorffizmusnak nevezünk, s a militarista nacionalizmusban kidühönghetné magát; módja van hozzá, mert győzött, fegyverek vannak a kezében es olyan rettenetes hatalom. amellyel, ha akarja, eljuthatna két nap alatt akár Budapestig, akár tovább is. Mit tett a francia nép? Példátlan a történelemben: a maga pillanatnyilag helyesnek látszó érdekeivel és mélységesen beléje mérgezett érzelmeivel szemben a belátás, a békülés útjára tért és a militarista Ludendorff-ok helyett, Clemencaeu, Poincaré és a többiek helyett beküldötte a Darlamentbe Herriot többségét, azt a többséget, amely nyiltan hirdeti és szükségesnek tartja a legyőzött népekkel való testvéri kibékülést is. Itt méltóztatnak meglátni a nemzetmentő demokrácia nagy művét, mert ha Franciaországban is olyan oktrojált választójógi rendelet alapján választottak volna, mint ahosry nálunk választanak, ahol tulajdonképen a választójognak és a választhatóságnak az alapja az, hogy ki tartozik a ludendorffizmushoz és ki nem tartozik oda, akkor Franciaország ma ils gőgös militarista állam lenne és nem Európa-ország után epedne, hanem a torkunkra tenné a lábát és ott tartaná, mig megfulladunk. Nem lehet, t. Nemzetgyűlés, azt a hatalmas, imponáló tényt. hogy a francia nép arra szavazott, hogy ki kell vonni a csapatokat német területről — mert hiszen ez volt Herriot álláspontja —, lebecsülni, amikor azt látjuk, hogy egy győző, akinek a világtörténelem tanúsága szerint megvan az a joga. hogv igazságtalan legyen — és az is szokott lenni, mert a hatalom roánjorában és gőg-