Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-316
118 A nemzetgyűlés 316. ülése 1924. jében megmérgezve a netm&etek nem szokták I észrevenni, hogy tulajdonképen mi veszélyes I reájuk — amikor azt látjuk, hogy a francia nép észrevette ezt és jobb útra tért, akkor nekünk is segédkezet kell éhez nyújtanunk, már pedig ahoz a műhöz, amelyet MocDonald és Herri ot megvalósitani akar, nem nyújthatunk máskép segédkezet, mint ha mi is létesitjük azt a berendezést, amelyet ők létesitettek és áttérünk a teljes demokrácia útjára, mely alkalmas azután arra, hogy Európa országai — és nem világrész — megnyugodt, elpihent, a vulkánoktól megmentett terület legyen. Azzal az európai békerendszerrel, amely — ismétlem — Európa-országot akar, és Trianonnak, St. Germain-nek és a többinek hibáját azzal akarja jóvátenni, hogy elszigeteltségünk helyett egész Európában szabad mozgást akar nekünk biztosítani, meg is lehetünk elégedve, mert ez lehetővé teszi számunkra a z erkölcsi, gazdasági, nyelvi és kulturális integritás visszaállitását. Hiszen ha mi tudunk érintkezni a tőlünk elszakitott területek gazdaságával, a tőlünk elszakitott hittestvéreinkkel, fajtestvéreinkkel, véreinkkel, akkor ugyebár egyelőre a inai állapot helyett olyan állapotnak leszünk a részeseivé, amely a mai elzárt kis terülhethez képest majdnem a mennyországot jelenti. A többi azután tőlünk, a mi derékségünktől, életrevalóságunktól, attól függ, hogy klasszis tekintetében az összes szomszéd államok fölé emelkedjünk, mert akkor válhatunk csak vonzókká és Európa számára értékesekké. Ilyen körülmények között nem kell majd félteni jövendőnket, mert akkor egy megbékélt Európában, mely igyekszik a súrlódási felületeket csökkenteni, Európa igazságszolgáltatásának areopágja, a nemzetek összefogása bizonyosan orvosolni fogja azokat a súlyos sérelmeket. amelyeket szenvedtünk és igyekszik bekötözni súlyos sebeinket .Éhez azonban az kell, hogy valóban bekapcsolódjunk ebbe a békejogrendszerbe, valóban bekapcsolódjunk abba a demokratikus rendszerbe, amely ezt megteremtheti, mert hogy megint ne induljon Európának egyik vagy másik része kalandokra, az ellen biztosítékul egyesegyedül a teljes demokrácia megvalósítása szolgálhat. Ha ugyanis valóban demokratikus rendszerben élünk, amely egy azzal, hogy a nemzet akarata az, amely minden tekintetben parancsol, akkor nem kell félnünk attól, hogy kalandra indulunk egy-két hatalmas önkényur parancsára. Megérthető, hogy Franciaország, Anglia, ezek a győző államok miért akarják a demokratikus rendszert. Akarják azért, mert ez önmagában is biztositéka a békének, mert ez a nép elhatározásától teszi függővé a saját érdekei fölé való döntést és a népek nem szoktak öngyilkosok lenni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Visszatérek arra, ami ebből a javaslatból revelálódik előttem, hogy a t. kormány ügy látszik nem tartja a népet érettnek arra, hogy ezt a demokratikus rendszert bevezesse. Azért mer idejönni ország-világ szégyenére ilyen javaslattal, amely csak a kiváltságosaknak teszi lehetővé, hogy az ország kormányzásában részt, vehessen. Ez a javaslat és mindaz, ami idehaza történik, most már valóban meggondolásra indíthatja azt a külföldet, amely eddig Bethlen Istvánban látta azt az elhivatott embert, aki Magyarországon az európai rendet fentarja. Most már a külföld is — ahová alázatoskod ni járt el a ministerelnök ur, ahova beajánl tattá magát s ahol védeti magát az egész külföld bankokraévi október hó 9-én, csütörtökön. ciája által, félrevezetve a külföld nagy férfi ait — láthatja, hogy nem Bethlen az az elhivatott, aki Genfben demokráciát hirdet, ittbenn pedig a féktelen önkényuralmat teremteti meg. És ha ezt látják, akkor azt hiszem, hogy Bethlen Istvánnak többé nem sikerül ezt a külföldet megtéveszteni azzal, amivel eddig„megtévesztette, különösen nem sikerül azért, mert hiszen Bethlen István jelentette ki tegnapelőtt itt a Házban, hogy Magyarország átvészelt már a kommunizmus veszélyén, holott eddig külföldön is, idehaza is mindig azt hirdette, és egész lét jogának az volt az alapja, az általa oktrojált választójogi rendeletnek is kiindulópontja és jogalapja általa kifejezetten kimondva az volt, hogy félni kell a bolsevista veszélytől. Hát ez most már utólag humbugnak bizonyult, amit elismert maga Be tien István gróf is, mint a legklasszikusabb tanú. Bethlen István gróf, aki három évig abból élt, hogy egyedül ő az, aki itt megakadályozza a kommunista felfordulást, most már maga is arra a belátásra jutott, hogy átvészeltünk, hogy mindentől inkább lehet félni, csak a kommunizmustól nem. Kérdem tehát, miért tartja fenn mégis a fővárosi választójogi javaslatot, amelyből ugy látszik, hogy ő még mindig azon az állásponton van, hogy még nem vészeltünk át. Miért tartja ezt a reakciós, válogatós, mesterségesen szelektáló választójogi javaslatot épen a fővárosra nézve megfelelőnek? Mert ha igaz is az, 'amit William Good-dal és Mr. Kahn-nal, ezekkel a Magyarországnak oly sok pénzébe kerülő ügynökökkel, Íratott, az egész országra véve, hogy talán az a szegény elmaj radt falu nem érett még *meg a demokratikus fejlődésre, mint ahogy a ministerelnök ur itt kijelentette, de kérdem: mi cimen és jogon tartja fenn ezt az álláspontját a törvényjavaslatban is, kodifikálva ezt a fővárossal szemben, ahol mégis az intelligenciának, az értelemnek a tömege gyűlt össze, a legjava és legkiválóbb része a társadalomnak 1 De nem értem meg azt sem, hogy akkor, amikor a kivezető ut most már nem lehet más, mint a nemzet akaratának az uralomrajutása — mert majd ez tudja megszabni azt, hogy kinek milyen joga legyen és milyen kötelességek háritandók a vállára —, mondom, nem értem, hogy amikor ez a megmentés útja, akkor is csak egyedül a fővárosi törvénnyel jön a ministerelnök ur, a fővárost részesiti kivételes előnyben — ha ugyan annak lehet nevezni, mert hiszen én ezt a Danaidák ajándékának tartom inkább — s a vidéki törvényhatóságokkal viszont nem törődik. Most sürgősnek jelzi, hogy a fővárost az exlexből kivezessék, azonban nem fáj neki, hogy a vidéki és megyei törvényhatóságok, amelyeknek a kebelébe tartoznak a falvak, továbbra is megmaradnak az exlex állapotban. (Ugy van! Ugy van! <JL szélsőbaloldalon. — Renczes János : Meg kell csinálni ott is !) Csodálkozom Kenczes János igen t. képviselőtársamon, hogy nem helyesli felszólalásomnak ezt a részét. (Renczes János: Épen ellenkezőleg ! Azt mondtam, hogy meg kell csinálni ott is egy-kettőre !) Bocsánatot kérek, akkor hálával veszem ezt tudomásul meg is értem igen t. képviselőtársamat, aki bizonyára épen olyan fájdalommal gondol rá és látja maga előtt azt az állapotot, hogy még az oktrojált rendeletben is milyen gonoszul, milyen irgalmatlanul : és igazságtalanul bántak el épen a faluval. Méltóztatnak emlékezni, hogy az idők megújulásának idején épen Bethlen István, aki a kis-.
