Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-316

114 A nemzetgyűlés 316. ülése 1924. elvévé és büntetőjogi fogalmakkal operál, mert egyúttal téves utakon mozog-, és lehetetlenné akarja tenni a kritikát is, azt a kritikát, amely az igazságszolgáltatást végre talán helyes határok közé szorítaná. Ez az álláspont, amely alkotmányjogilag veszedelmes, merev ellentétben áll nemcsak tételes törvényeinkkel, hanem pl. magának a kir. kúriának felfogásával is. A kúria épen a legutóbbi időben nyíltan kimondotta, egyik Ítéletében, hogy a biróí Ítéletek kritizálhatok és minden állampolgárnak joga ez a kritika. Ha a tradíciókat tekintjük, ez nem is lehet másképen. A magyar közéletben hosszú időkre, talán századokra visszamenőleg az a tradíció az igazságszolgáltatással szemben, hogy a kritika mindig szabad volt még az abszolút korszakban is. Emlékeztetem a t. Házat Wesselényi pőrének tárgyalására, amikor, a védő, Kölcsey ezzel fejezte be beszédét : figyelmeztetem a bírákat, hogy a biró csak addig birája az ügynek, amíg nem itél; mihelyt itélt, akkor ő maga és az Ítélete kerül a vádlottak padjára a legfelsőbb, leghatalmasabb bíróság : a közvélemény és a történelem előtt; vigyázzanak tehát a bixäk, hogy ugy ítéljenek, hogy a majdan felettük elhangzó ítélet felmentő legyen. Ezt el lehetett mçmdani az abszolút korszakban, amikor Magyarország a legteljesebb elnyomás alatt állott, amikor az idegenek rémuralmi rendszere volt itt, ugy, hogy a legkiválóbb hazafiakat, Wesselényit, Lpvassyt, Kossuthot és társait perbefogták. Ugyanekkor Deák Ferenc kelt az országgyűlésen annak az álláspontnak védelmére, hogy a biróí i'téletet kritizálni lehet. A Lovassy, Kossuth Lajos ellen folytatott perekben ... Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a szőnyegen lévő tárgyhoz szólani. Szőnyegen a székesfőváros törvényhatóságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat van. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Igyekszem a tárgy mellett maradni és ugy hiszem, a tárgy mellett maradtam, mert hiszen ennek a törvényjavaslatnak büntetőjogi rendelkezései vannak. Hiszem, hogy a Ház minden tagja ismeri a

/ rendeletet, de itt hosszú sora van a különféle bűncselekményekért bekövetkezhető elitéléseknek, amelyeknek a választásból és a választhatóságból kizáró hatásuk van. Azért vagyok bátor említeni azt, hogy veszedelmes ez a törvényjavaslat és nem engedhetjük meg, hogy ezek a rendelkezések benne maradjanak. Látjuk és már a kormány részéről is konstatáltatott, hogy az igazságszolgáltatásunk csakugyan nem megbízható, mert hiszen azt mondta a ministerelnök ur, hogy már észlelünk jelenségeket, amelyek majdnem kötelességünkké teszik, hogy törvényhozási utón avatkozzunk be. Ezért méltóztassék megengedni a t. elnök urnák és a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ezt a gondolatkörömet befejezzem, ha pedig ez talán felfogásukkal ellenkeznék, méltóztassék azon az alapon megengedni, hogy a kérdéssel röviden foglalkozzam, hogy a Ház megengedi, hogy a tárgytól esetleg kissé eltérjek. Ezt arra az esetre kérem, ha az elnök urnák az lenne a felfogása, amit pedig feltétlenül tisztelni akarok, hogy nem vagyok a tárgynál. Elnök: A képviselő urnák a házszabályok értelmiében joga van ahhoz, hogy a Ház engedélyét kérje arra, hogy a tárgytól eltérhessen. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e megengedni, hogy Rupert Rezső képviselő ur a tárgytól eltérően is beszéljen, igen vagy nemi (Igen!) évi október hó 9-én, csütörtökön. Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt megadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség! A nemzetgyűlés a képviselő urnák a tárgytól való eltérést megengedi. . Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! A Kossuth Lajos és társai ellen folytatott perekben, amikor egy gyalázatos rendszei: egyre-másra hozta a legkiválóbb hazaüak ellen a Justizmprdokat, ezeket a nagy magyarokat annak idején hazaárulásért fogták perbe, mert' magyarpk mertek maradni. Az országgyűlésen Deák Eerene állott fel és mutatta ki azt, hogy a birói Ítéleteket kritika tárgyává tenni nemcsak szabad, hanem kötelesség. Az országgyűlésen fejtette ki Deák Ferenc, hogy a bíróságok kritikája állampolgári alkotmányos jog és nemcsak kritizálni kell a bíróságokat, hanem, ha azt észleljük, hogy ítéletük az igazságtól és a törvénytől eltér, egyenesen kötelességünk, hogy ezeket a bíróságokat felelősségre vonjuk. Ez az álláspontja ma a kir. kúriának, de atörvényeinknek is. Hiszen törvényeinkben, pi. a bűnvádi perrendben, amely az igazságszolgáltatást szabályozza, a legkifejezettebb alapelvként van kimondva, hogy bíráskodni csak nyilvánosan lehet. A birói tárgyalások nyilvánosak, kivéve a törvényben előirt egy-két esetet és feltétlenül kötelező és sohasem mellőzhető a biróí' Ítéleteknek nyilvános kihirdetése. Mert ha a bíróságok ez ellen vétenek, akkor törvény szerint semmiséget követnek el. Tehát törvénybe van iktatva és törvény teszi jogává az egész társadalomnak, nemcsak az ország polgárainak, hanem az egész világnak, hogy ellenőrizze az Ítélkezést, lássa, mi történik és ellenőrizze a kihirdetett ítéleteket. Miért teszi eztl Talán azért, hogy bedugják a füleket, behunyják a szemeket ezek előtt a bíróságnál történt dolgok előtt í Azért teszik, hogy a bíróság ellenőriztessék és a közvélemény a maga kritikáját gyakorolhassa. Ez nem is lehet másképen. A biró is csak gyarló ember, a birót sem lehet valamennyit szentnek tartani. Nem lehet fehér, tógásnak tekinteni. Mint akármelyik intézménybe, testületbe, a hol többen vannak, hitványak is beférkőzhetnek, ugy a birói testület sem lehet ment attól, hogy hitványak, nyomorultak, gonosztevők kerüljenek be a testületbe. Ezt nem lehet ellenőrizni. Még a legtisztább testületnek szánt — és véleményem szerint az — papi szent kollégiumok sem lehetnek mentesek attól, hogy méltatlan ember közéjük ne kerülhessen. A biró is ember, sokszor igen gyarló ember, magával viszi a képességeit, az erényeit az Ítélőszékbe, de magával viszi bűneit, szenvedélyeit is. Nem lehet tehát odalökni az élet, a vagyon és a becsület biztonságát akképen prédául a bíróságok elé, hogy amit kimondanak, akár mi lett légyen is az, abba bele kell nyugodni, az megváltozhatatlan. Hiszen akkor soha sem lehetne a Justizmordókat megreparálni, akkor soha sem történhetett volna meg az, ami megtörtént a .világtörténelemben sok szomorú esetben, hogy az egész társadalom lépett fel egy-egy ítélet ellen és követelte a reparációt. Leginkább megérthető ez a kérdés Eötvös Károlynak, a jeles jogásznak és a kiváló írónak egy-két sorából, amelyet idézni vagyok bátor. Eötvös Károly azt irta a Bakonyról szóló művében a Csuzy-per kapcsán: „A leggyarlóbb dolog a világon a bíróság. Ha valakit el akar, ítélni, elitéli, ha az Jézus Krisztus is. Ha pedig valakit nem akar elitélm, nem itéli el, ha az anyját gyilkolta is meg a legkegyetlenebb halállal. . - ..._,