Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-316
A nemzetgyűlés Biß. ülése 1924, é\ ezt a.% 1922. évi módszert, az országbírói értekezlet módszerét akarja használni, amellyel annak idején félretétette a magyar választójogi törvényt s ezzel a rendszerrel, az oktrojált rendelettel akar itt továbbra is lavírozni. Hiszen ebbe a törvényjavaslatba, annak második, negyedik és többi szakaszába beiktatta, hogy a választás tulaj donképen azon az alapon történnék, amely alapot megteremtette az 9922-ben kibocsátott oktrojált rendelete. Azt mondja ugyanit a 2. §-ban (Olvassa): „Törvényhatósági választójoga van mindannak, akinek országgyűlési (nemzetgyűlési) képviselőválasztójoga van, ha a községi választók összeirási évét megelőzően hat év óta a székesfőváros területén lakik, vagy van lakása." Ebben a rendelkezésben, amely egyik kardinális rendelkezése a javaslatnak, elsősorban az tűnik fel, hogy ő hat évi helybenlakást követel meg. Látjuk, hogy ez a rendelkezés mire irányul. Arra irányul, hogy a munkásságnak és a kisebb polgárságnak sorait megritkítsa. De még inkább erre, a demokratikus elemeknek lehető kizárására irányul az, hogy választójogi alapul megteszi az országgyűlési képviselőválasztói jogra vonatkozó rendeletet. Ez ellen tiltakoznunk kell mindenekelőtt azért, mert az önkényuralom egyik rendeletét, egyik ilyen erőszakos jogalkotását most már törvényes gúnyába akarja becsempészni. Ez ellen a becsempészés ellen tiltakoznunk kell, mert mi soha azt az oktrojált rendeletet érvényesnek el nem ismerhetjük, mert az az 1920. évi I. tcikkben lefektetett alkotmányunknak súlyos megsértését jelenti. De nem fogadhatjuk el ezt a törvényjavaslatot, amelynek alapja tulajdonképen a nemzetgyűlési választójog, az oktrojált rendeletben megirt választójog, azért sem, mert ez a törvény tartalmilag is teljesen abszolutisztikus, teljesen reakciós. Ebben a rendeletben, amelyet ebbe a törvénybe becsempészni akar, kétféle irányban védekezik Bethlen István gróf a demokrácia ellen. Először is lehetőleg meg akarja ritkítani a választók sorait. Különféle vexáló okokat hoz és emlit fel, amelyek mindannyian a választói jogból kizáró okok. Ezzel még nem elégedett meg Bethlen István, nem látta tökéletesen befejezettnek a művét. Azt gondolta, hogy még ezen az alapon is olyan széles rétegek vesznek részt a választásokban, amelyek, ha tapasztalni fogják az ő kormányzati módszerét, — annak dacára, hogy igen szűk térre szorittatik a számuk — mégsem lesznek hajlandók ezt a rendszert támogatni. így hát tökéletessé tette ezt a választójogi rendeletet azzal, hogy egyúttal gondoskodott arról is, hogy ha már a választók nem fogadmik neki szót, legalább ne választhassanak meg olyan embereket, akik neki kellemetlenek, ne választhassanak meg vezéreket, hanem kénytelenek legyenek esetleg egy második garnitúrával megelégedni. A paszsziv választójogról, a választhatóságról szóló rendelkezésekbe belevétetett olyan intézkedéseket, felsoroltatott olyan okokat, amelyekbe a köztéren szereplő politikusoknak majdnem mindegyike, ha szembenáll a kormánnyal, beleütközhetik. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nevezetesen, miután nem sikerült neki az — bár nagyon akarta —, hogy megszükitse a választók számát, hát gondolt egyet: megkprrigálja az esetleg ellene megnyilvánulható, meghozható verdiktet azzal, hogy kizárja a választásból azokat, akik e harcban neki igen kényelmetlenek lehetnének. Csak példákat sorolok fel, mert hiszen különben fel kellene olvasnom az i október hó Ú-én, csütörtökön. 113 egész törvényt, amelynek majdnem minden rendelkezéséből kitűnik, hogy mit akar Bethlen István; hogy azt akarja, hogy ha a választókkal nem bir, akkor legalább a jelöltekkel bírjon. Többek között azt mondja (olvassa): „Nem választható nemzetgyűlési képviselővé pl. az, aki rágalmazásért vagy izgatásért három izben jogerősen elitéltetett. Vagy nem választható képviselővé vétség esetében tíz évig, bűntett esetében tizenöt évig olyan valaki, akit az 5. § 9. pontjában megjelölt valamely vétség miatt elitéltek. Pl. akit elitéltek az u. n. hatályos törvénybe ütköző vétség, pl. a nemzet becsülete sérelmére elkövetett vétség miatt — ami mindennapos eset, mert mindent annak minősítenek. Ha pl. Bethlen Istvánt vagy a kormányt, vagy a tisztviselőket valaki birálja, mindjárt perbe fogják e törvény alapján. Mert hiszen látjuk azt, hogy a köztéren szereplő emberek sokszor kénytelenek kijelentéseket tenni, vitába bocsátkoznak, kritikát gyakorolnak s akkor rágalmazásért perbefogják őket; ellenben a bizonyításnak nem adnak elég tág teret, vagy ha adnak is, akkor a bíróság ítélete az, amely politikai elfogultságból rágalomnak minősít olyan dolgokat, amelyek nem hogy nem rágalmak, hanem köztudomásúak s ilyen alapon a legtisztességesebb emberek is hamarosan hozzájuthatnak ahhoz, hogy háromszor elitélik rágalmazásért a Degrék és az ilyenféle egyéb tanácsok. De különösen elitélhető valaki a nemzet becsületéről szóló törvény alapján most, amikor látjuk, hogy a bíróság joggyakorlata kezd odafejlődni, hogy a nemzet becsülete megsértésének tekintik azt is, ha valaki a közalkalmazottakkal, a közhivatalokkal vagy valamilyen hasonló intézménnyel foglalkozik, mert azt mondják, hogy a közhivatala utján sértette meg a nemzetet, vagy kormányában vagy nemzetgyűlésében sértette meg a nemzetet. Itt talán még lehet vitatkozni, mert azt mondhatnák, hogy a nemzet reprezentánsa, bár én ezzel nem azonosítom magamat, mert hiszen összeülhet olyan nemzetgyűlés is, mint pl. a jelenlegi, amely csak kis részben képviseli a nemzetet. Én, mint jogász ezt igen aggályosnak tekintem, mert egészen más az örökéletű nemzet, az állam, mint azok a szervek, amelyeket nem tudom, hogyan hoztak össze. Arra akarok rámutatni, hogy ilyen veszedelmes judikaturával a markáns egyéniségeket egyszerűen célbaveszi'k és az ügyészek izgatásért nyakukba akasztják a büntetést. Miután kiszemelték a markáns egyéniségeket, sok függ attól, hogy a harc hogy dőljön el; mert ezeket lehetetlenné teszik, s akkor jöhet a második, harmadik, vagy negyedik számú garnitúra, amelyekkel aztán a t. abszolutisztikus rendszer könnyen elbánhat. Annál aggasztóbb, hogy a büntetőjogot és á nem kifogástalan igazságszolgáltatást teszi meg uralmának alapjává, mert hiszen látjuk, hogy csakugyan meg van mérgezve egész közétetüiKk és igazságszolgáltatásunk is, ugy hogy ez már a tegnap itt előkerült kérdésekben is nyilvánvaló lett, sőt a kormány nyilatkozatai szerint is igy van. Kétségbe kell esnünk, mert ugy látjuk, hogy az élet, becsület és vagyonbiztonság ebben az országban nincs szilárd alapokra fektetve. Azt mondta a ministerelnök ur is, aki mindig ilyen jogi tévedésekkei operál, hogy nem szabad a bíróságok ellen kritikát gyakorolni. Ez nem helyes, és annál veszedelmesebb ez a választójogi rendszer, amit itt a fővárosban is be akar vezetni a t. kormány, hogy szintén a büntetőjogot teszi a rendszer egyik alapJü
