Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-316

íl2 A nemzetgyűlés B16. ülése 1924. féle tárgyalásokra, amelyekben mint az akkori kisgazdapárt tagja delegátusaként magam is résztvettem. Ott az a tanulságos jelenet játszódott le több izben is, hogy a ma kormányon lévő Bethlen István és az ő irányzatához tartozók, a mágnásvilág tagjai, s a szociáldemokrata pártnak kiküldöttei, azonkívül a most emigrációban lévő polgári politikusok, különösen Lovászy Márton, összefogtak az ellen a kezdődő kurzusrendszer ellen, amelynek azután az ország igen sok szenvedést, igen sok károsodást tulajdonithat, és mindannyian együttesen vitatták azt, hogy csakugyan a Clark-féle kibontakozási alap az egyedül lehetséges s hogy az akkori irányzat túlzó embereinek, köztük Friedrich Istvánnak félre kell állaniok. Ott láttuk, t. Nemzetgyűlés, ezekben a napodban Bethlen István grófot is, aki mindent elkövetett, hogy létrehozzon egy alakulást, egy kormányt, amelyben ő azután Lovászy Mártonnal együtt foglalhasson helyet. A Clark-féle alapból nem igen sok lett. Később a ma hatalmon lévő irányzat emberei ugy vélték, hogy legjobb lesz visszatérni a legitizmushpz és legjobb lesz kormányzati irányelvnek elfogadni azt a politikát, amelyet annak idején Siófokon inauguráltak, OrgQVányon erősitettek, s amint tudjuk, még abban a későbbi korszakban is, amikor más a lehiggadás ideje meg jött volna, Bethlen István még akkor is szívesen állott ennek az, irányzatnak szolgálatában ; hiszen tudjuk, hogy alig volt még pár hónapig kormányon, ő volt az, aki legitimálta ezt a siófoki

1 irányzatot, ő volt az, akinek neve alatt azok a bizonyos amnesztiarendeletek napvilágot láttak, amelyek azután a bombamerénylőket felbátorították arra, hogy a munkájukat, a kurzuspolitikát tovább is ugyanolyan szellemben és intenzivitással folytassák, mint ahogy eddig folytatták. Azt láttuk, hogy még a legutóbbi választásokon is Bethlen István gróf nem a genfi demokrácia alapelvét tartotta kormányzati alapelvének, hanem még mindig a siófoki irányzat mellett állott szilárdan, mert hiszen ennek az irányzatnak egyik exponensét, Gömbös Gyula t. képviselő urat bizta meg a választások lefolytatásával s az ő kezéből vette át azt a többséget, amely többséggel ma kormányoz. Változott a helyzet annyiból is, hogy Bethlen István nyiltan vallott és hirdetett legitizmusával szakított, még pedig az ágyúdörgés hangosságával és áttért a szabad királyválasztó irányzatnak, sőt a detronizáló irányzatnak az útjára, a szabad királyválasztó I demokrácia útjára, amelynek különféle kinövéseit itt évek óta vagyunk kénytelenek tapasztalni. Megint változott azonban a helyzet és végül oda érlelődött, hogy megtagadta régi barátait, Gömbös Gyulát és irányzatát, amely irányzatnak pedig többségét köszönhette s megpróbálkozott azzal, hogy közeledik a külföldhöz. Ekkor született meg a külföldi kölcsön gondolata, amely majdnem másfél esztendeig lefoglalta a kormány minden tevékenységét. Odáig jutottunk tehát, hogy végre Gömbös Gyulával is -teljesen megtörtént a szakítás. Kénytelen vagyok konstatálni, hogy ezzel bizonyos javulás is állott be a jogrendben, ezt azonban nem Bethlen Istvánnak lehet köszönni, hanem Gömbös Gyulának, aki kegyes volt Bethlen István marasztalása ellenére is kilépni abból a pártból, amivel tulaj donképen az első lépés történt a konszolidáció felé, mert abban a pillanatban azok, - akik annak idején azt hitték, hogy ^z erzsébetvárosi bombamerénylet rendsszere szeévi október hó 9-én, csütörtökön. rint lehet kormányozni, kissé megcsökkentek, hogy most már barátaik kiestek a hatalomból, most már jó lesz óvatosnak lenni. Ennyiben Gömbös Gyula számlájára irható egy ennek az országnak az érdekében történt igen jó lépés, az, hogy Bethlen Istvánt, akinek nem volt ereje ellene szegülni ennek a bombamerényletes kormányrendszernek, Gömbös Gyula ilyen módon kimentette nehéz helyzetéből, mert kilépésével bizonyos intelmet intézett azokhoz, akikhez kellett, hogy most már nem számithatnak olyan pártfogásra, amilyenben Bethlen István amnesztiája révén részesültek. (Petrovácz Gyula: És a fővárosi törvényt)' Azután eljutottunk a genfi demokrácia fejlődéséig, amikor külföldön szinte himnuszt zengett a demokrácia mellett s odaállította azt, mint az országokat és a világot megváltó irányelvet, mig most, ezekben az utolsó percekben kénytelenek voltunk azt tapasztalni, hogy most meg már a szovjetrendszerrel való kiegyezést, összeölelkezést tartja az ország érdekében valónak tartja országmentő ténynek. — (Lendvai István: Rátok licitált, pedig ő konzervatív!) Valahány ilyen kormányzati alapelvet kisajátított a ministerelnök ur és megpróbált kormányozni vele, egyetlen egy sem sikerült. Pedig kipróbálta valamennyit^ Neon sikerült neki a köztársasági irányzat, nem sikerült neki az ébredő irányzat, a legitimista irányzat, a szabad királyválasztó irányzat, a külföldi kölcsön megpróbálása; nem sikerül valószínűleg, amint látjuk, a szovjetrendszerrel való próbálkozás sem, mert mindennek a vége az, hogy itt áll egy nemzet kifosztottan, az anyagi romlásnak nem is a lejtőjén, hanem a tövén, éhínségbe taszítva, kétségbeesve, hogy mi lesz a holnapi kenyérrel. A t. ministerelnök urnák, aki pedig már valahogyan egy kissé eszmél, hogy mi lenne a megmentés útja, még sem jut eszébe az az egyetlen ut, amely csakugyan a megmentéshez vezetne, nevezetesen az, hogy a sok mindenféle rendetlenkedő elementum helyett, a külföld helyett, a szovjet helyett magát a nemzetet hivná segítségül arra, hogy az ország megmentessék. Csak emlegeti Genfben, csak udvarol annak a gondolatnak, hogy a nemzeti akarat, a nemzet összefogása lenne talán az ország megmentője, de a gyakorlatban nem látunk semmiféle vigasztalót. Ez a fővárosi törvényjavaslat is, amely előttünk fekszik, a régi utakon halad, ez is még az ébredő szellemnek, a mesterkélésnek, az önkénynek a gyermeke. Ez a törvényjavaslat, is még mindig azt célozza, hogy a hatalmat valahogyan erőszakosan, de mégis a törvényes formák látszata mellett hogyan lehetne: kezébe kaparintani, vagy kezében megtartani. Ez a fővárosi törvényjavaslat ma, amikor a ministerelnök ur a genfi demokráciát hirdeti, ezzel ellentétben világos állásfoglalás és beszéd amellett, hogy ő nem a Genfben hirdetett demokráciával akarja a nemzetet megmenteni, nem a magyar polgárságnak és munkásságnak tettre hivásával akarja megmenteni ezt az országot, hanem azon a módon, amely módon elintézte az országos választásokat, a nemzetgyűlési választásokat is az ő oktrojált, reakciós, abszolutisztikus szellemű választójogi rendeletével. Mit kelljen egyebet tartani érről a javaslatról, amelynek külön speciális részei is mind valamennyien arra mutatnak, hogy mesterséges eszközökkel akarja a maga uralmát valamiképen biztositani az önkormányzatban isi Mi másra mutat mindez, mint arra, hogy tényleg