Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

96 A nemzetgyűlés 315. ülése W2Í. évi október hó 8-án, szerdán. höz Nagykanizsára a bomba. (Zaj és mozgás a középen, a bal- és szélsőbaloldalon.) 1 Méltóztassanak megengedni, hogy amikor a csongrádi gyilkossággal kezdem, egészen tárgyilagosan, naplószerüleg mutassak rá, hogy december 26-ika óta mi történt a csongrádi ügyben. Naplószerüleg azért is, hogy igy minden egyes képviselőtársamnak módjában legyen ellenőrizni azokat a tényadatokat, amelyeket el fogok mondani és amelyekért teljes mértékben vállalom a felelősséget; hiszen azért adtam át az e tényekre vonatkozó dokumentumokat előre illetékes helyen, hogy itt még ma megállapítható legyen, igazat mondok-e vagy sem. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy december 26-ikától kezdve a szolnoki főtárgyaláson hozott felmentő Ítéletig rövid naplószerü módon mondjam el, hogy mi történt a csongrádi gyilkossággal kapcsolatban. December hó 26-áról 27-ére virradó éjszaka egv jótékonycélü zsidófelekezeti mulatságon, amelyen keresztények is voltak, éjjel 11 órakor bedobtak egy bombát. A bomba robbanása következtében három ember azonnal meghalt és harminc ember megsebesült. (Mozgás. — Pronper Sándor: Pedig csak dísznószőr volt benne !) Csongrád nem Paris, nincs 7 millió lakosa, mint. Londonnak, csak egy kis falu. Ha az emberek megkérdezték, mi történt, nem kellett az érdekelteket megkérdezniük, hogy ki követhette el itt a gyilkosságot, mindenki rögtön megmondta a harminc, negyven nevet, hogy ezek között kell keresni a bombamerénylet elkövetőjét ITgy. mintha Budapesten követnek el bombamerényletet ; ma már hála Istennek odáig jutottunk, hogy itt is tudná mindenki, ki követte el. illetőleg a tettes kik közül került ki. A rendőrségnek megvan az állandó listája, ha valahol gyilkolnak. tudja, kik között kell keresni a gyilkost, sőt azt is tudia, hogj

r kik között kell keresni a felbujtót. (Mozgás. — Propper Sándor: Csakhogy nem J keresi!) ( A következő délután három órakor, tehát december 27-én délután 3 órakor néhány detektív kíséretében megérkezett Szegedről Wéber rendőrkapitány. A baj elsősorban az, hogy az emberek vidéken nem túlságosan biznak abban, hogy ezek a nyomozók komolyak, hogy ie-azán meg akarják találni az igazi tetteseket (Pikier Emil: Nem is komolyak !) és hogy valóban el akarnak jutni odáig, ahonnan a felbujtás szálai tulaidonképen elindulnak. Előre mondhatom — azt hiszem, ezt mindenki érzi —, hogy épen ugy, amint Matteotti gyilkosa, Dumini nem sa iát szakállára gvlíkolta mee- Matteotti képviselőt, hanem előzőleg érdeklődött a miuisterelnök környezetében Cesare "Rossi sajtófőnöknél. Filippellinél, a kormánylap főszerkesztőjénél és más hasonló maerasrangü embereknél az iránt, hogy lesz-e módja arra, hogy bűncselekménye oltussoltassék, ezeknek a gyáva gyilkosoknak, akik Magyarországon oly gyáván, alattomosan, bombával gyilkolnak, szintén vau bizonyos érzésük abban az iránvbaiu hogy bűne.selekméuvük miatt nem foeják me^büuletni őket, mert különben nem követnének el bűncselekmén veket, ilyen szemérmetlenül. (Prooper Sándor: Ezt a gyakorlat, ötéves tapasztalat mutatja.) December 97-én délután három ómkor tehát megérkezett Weber rendőrkapitány. A csendőrség addig seminitsem csinált. Mikor a merénylet elkövettetett, a csendőrség sehol a világon található nem volt, hiszen a csendőrség és a csongrádi Ébredő Magyarok Egyesülete között az volt a nexus, hogy a gyilkosok előzetesen a csendőrség puskáival gyakorlatoztak a gyakorlótéren. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) Ez már be van bizonyítva, ezt már nem is kell bebizonyítani, méltóztassék csak megnézni a vonatkozó aktákat Mondom, megérkezett december 27-én Weber rendőrkapitány. Nem nagyon vallatott, de amikor megkérdezte az embereket abban az irányban, hogy kiket gyanúsítanak itt a deliktum elkövetésével, megállapította, hogy ezek az emberek követték el előzőleg az ablakbeveróseket, ezek voltak azok, akik az embereket állandóan verték, ezek beszéltek bombamerénylet elkövetéséről s az egész ügy vége az lett, hogy letartóztattak néhány embert. Ez volt "december 27-én este, holott^ a főtárgyalásos Simkó vádlott és a többi vádlottak egybehangzó vallomása szerint a vádlottak verése csak december hó 29-én kezdődött meg. A szolnoki főtárgyaláson minden vádlott egyértelműen ezt vallja, némelyik feutartván további vallomását, hogy őt egyáltalán nem verték meg. December 28-án reggel, tehát Weber rendőrkapitány megérkezése után reggel felhívta telefonon Budapestet. Piroska János, aki akkor már az egész város állitása szerint mint helyi felbujtó, a deliktum elkövetésével volt gyanúsítva, és mellette, társaságában volt Sághy János. Két budapesti emberrel beszéltek telefonon. Az egyik ember volt Eckhardt Tibor nemzetgyűlési képviselő ur (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: ÁM Áh!), a másik ember pedig, akivel beszéltek, Zsirkay János nemzetgyűlési képviselő ur volt. Hogy Eckhardt Tibor képviselő ur mit mondott, arra nézve megvárom, hogy a képviselő ur holnap mit mond el erről ; a nemzetgyűlés . türelmét kérem holnapig. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy egyik oldalról Piroska János és Sáehy János között, a másik oldalról Eckhardt Tibor képviselő ur között folvt le a telefonbeszélgetés s hogy ez mit jelenthetett, milyen biztatást képezhetett Piroskáéknak, arra csak azt az egy tényt hozom fel, hogy akkor, amikor Eckhardt Tibor az utasításait kiadta Piroska Jánosnak, Zsirkav János beletapsolt a telefonba ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Teljes felelősségem tudatában mondom ezt, s mindazt, amit mostanáig elmondottam, ép ügy mint azokat is, amiket a következőkben el fogok mondani, bizonyítani tudom. Ez történt december 28-án reggel. A beszélgetésből egyelőre csak annyit, hogy a képviselő ur egyik utasítása az volt a vádlottakhoz, hogy azt kell mondani, hogy a vádlottakat verik s ennek alapján történnek bizonyos beismerések. Megjegyzem, hogy akkor még tulajdönképeni beismerés nem volt a vizsgálóbíró és a rendőrség kezében. December hó 28-án Vass minister ur, Magyarország akkori helyettes ministerelnöke, a Magyarországban nyilatkozatot adott le, amelyben a következőket mondotta (olvassa) : A csongrádi merényletről érkezett legelső híradás rendkívül megdöbbentett. A belüervministerrel egyetértőleg azonnal intézkedtem. Elrendeltem a nyomozást, másrészről pedig helyeseltem a legszigorúbb és lea'pártatlanabb, minden irányba kiterjedő vizsgálatot. Intézkedés történt abban az irányban is. hogy a városban a csend és rend fentartassék. Az üaryészség nyomban kiszállt a helyszínre, a csendőrség a rendőrséggel karölt ve a nyomozást a robbanás után azonnal meg-