Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-315

94 A nemzetgyűlés 3Í5. ülése 1924, birói hatóság Ítéletét meg nem másíthatja, különösen sem saját, sem bármely politikai hatóság felülvizsgálat alá nem veheti". Tehát a magyar Törvénytárban senki számára sincs meg a bitósággal szemben a ins supremae inspect! onis. Az elmúlt időkben — de tudjuk, általában mindenkor — a hatalomnak sok alkalommal nem volt kedves a biróságnak ez a nagy függetlensége sem nálunk, sem másutt. Ezért igyekeztek több alkalommal a biróság függetlenségét részben korlátozni. Nem akarom részletesebben ismertetni azt a törekvést, amely a községi és a törvényhatósági törvény tárgyalása alkalmával Tisza Kálmán idejében a hires 54. és 57. § alapján felmerült, t. i. hogy a biróság szervezetébe és a birói személyek kinevezésébe a főispán beleszólhasson, előterjesztést tehessen. Tudjuk, hogy a közvélemény ezt a felfogást, amely a törvény tárgyalásakor már kialakulóban volt, elfújta. Végre lassankint kifejlődött az a fölfogás, amely ma is uralkodik a meglevő törvények alapján, hogy aki a biróság függetlenségét érinti, nem tesz mást, mint a magyar törvényt támadja meg. Az ismeretes szolnoki tárgyalással kapcsolatban azonban igen magas közjogi funkcionárius és pedig a magyar királyi belügyminister ur részéről egy olyan kijelentés hangzott el, amelyet a magam részéről szó nélkül nem hagyhatok. (Drozdy Győző: Hogy bukik a belügyminister!) Előrebocsátom azt, hogy én ebbe a kérdésbe politikát nem viszek bele. Előrebocsátom, hogy a bűnpert ismerem. A bűnper elbirálása, felülbírálása kizárólag a másod- és harmadfokú bíróságok hatáskörébe tartozik. Ehhez tehát én nem szólok hozzá. A vádlottakat a biróság felmentette. Ezt a felmentő Ítéletet a törvény értelmében röviden, szóval megindokolta a biróság. Ezt az indokolást kifogásolta a magyar belügyminister úr. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Magyar királyi! •— Zaj.) Én sohasem bíráltam bírói ítéleteket, ne méltóztassék inszinuálni. (Zaj a baloldalon.) Mint meglett ember felelőtlenül másról olyanokat állítani, mint Rupert képviselő ur, amelyeket bizonyítani soha nem tudok, nem merek, és soha nem

1 vádolok igy senkit, mert ha vádolok, akkor bizonyítok is. Ennyi bátorság van bennem, de másnak a becsületét nem érintem, ha bizonyítók a kezemben nincs, mert ezt tartom a férfiasság kritériumának. (Rupert Rezső: Az igazságszolgáltatás nem Ugy megy, mint Szent László korában, akkor máglyán égették meg a zsidókat, azt kell behozni, azt mondta!) Elnök: Ruppert képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Drozdy Győző közbeszól.) Drozdy Győző képviselő urat hasonlókép kérem. Hegedűs György: A magyar belügyminister ur 1924. évi szeptember 30-án a következőket mondotta: (Olvassa:) „Lehetetlen, hogy az ország közrendjéért a felelősséget vállaljam, ha igazak azok a tudósítások, amelyek a tárgyalás lefolyásáról és az ítélet indokolásáról napvilágot láttak." Folytatólag azt mondotta: „Az a körülmény, hogy a biróság a hatóságok hivatalos megállapításait és a közegek eskü alatt tett vallomásait valóknak el nem fogadja, mind olyan körülmények, amelyek alkalmasak arra, hogy a rendészeti hatóságok tekintélyét aláásévi október hó 8-án, szerdán. sák." Ezért a jövőre nézve a minister ur garanciát követelt. T. Nemzetgyűlés! Ezt a kijelentést a magam részéről aggodalommal olvastam, de még nagyobb aggodalmat keltett bennem az a hivatalosan is tárgyalt kérdés, hogy az a gondolat járja hivatalos helyeken, hogy a biróság függetlenségét esetleg egy egyszakasos törvényben részben korlátozzák. Azonfelül különösen sajnálattal veszem én ezt a belügyministeri nyilatkozatot azért, mert egy olyan ítéletre vonatkozik, amely még a mai napig sincs irásba foglalva, azt az indokolást pedig, amely a tárgyalás után a biró röviden elmond, semmiféle bírálat alapjául tenni nem lehet. Hiszen annak a biróságnak joga volt egyes kérdéseket kifejteni. (Rupert Rezső: Deák Ferenc fejtette ki az országgyűlésen akárhányszor, hogy nemcsak kritikát lehet mondani, hanem felelősségre kell vonni. — Zaj.) Ez a belügyministeri nyilatkozat sajnálatos azért is, mert véletlenül ép olyan tanácselnökre vonatkozott és annak munkáját kritizálta meg, aki tudomásom szerint a legjobban minősítettek között van, aki soha, semmiféle politikába vagy közügybe bele nem ártotta magát, a lehető legvisszavonultabb életet éli — sőt tudomásom szerint inkább liberálisnak mondható, mint másirányunak. (Rupert Rezső: Vannak megdöbbentő ítéletek! — Drozdy Győző közbeszól.) A belügyminister ur nyilatkozatát arra alapítja saját szavai szerint, hogy a biróság a detektiveknek és a ministeri tanácsosnak vallomását, bár esküt tettek, mégsem vette figyelembe. T. Nemzetgyűlés! A bűnvádi perrendtartásnak 324. §-a feljogosítja a bíróságot arra, hogy az összes bizonyítékokat szabadon, egyenkint és összegükben belátásuk szerint mérlegelje. Ha a törvény mérlegeli, akkor csak belátása szerint mérlegelheti. A törvén y tehát szabad kezet ad ebben a biróságnak és ha a biróság ezeknek a tanuknak eskü alatt tett vallomását nem vette figyelembe, bizonyára oka volt erre a biróságnak. (Rupert Rezső: Tárgyi bizonyítékok voltak a gyilkosság mellett!) Én nem beszélek az ügyről, csak a belügyminister ur nyilatkozatáról beszélek. De lehetetlen állapot is lenne az, t. Nemzetgyűlés, amit a t. belügyminister ur kivan, hogy a rendőrhatósági közegeknek vallomását, akik azt esküvel megerősítik, feltétlenül figyelembe kell vennie a biróságnak. Bocsánatot kérek, ez annyi lenne, hogy a rendőrség tulajdonképen már a nyomozás alatt meghozza az ítéletet, mert hiszeu természetes dolog, hogyha egy jegyzőkönyvet felvesz az a nyomozóhatóság, legyen az csendőr vagy rendőr az a főtárgyalás alatt esküt is tesz arra és nem fogja az eskü megtagadásával saját szavait megcáfolni. (Rupert Rezső: Igen, de itt tárgyi bizonyítékok is voltak.) És azzal nem törődöm, hogy őket elitélik-e vagy nem, ismétlem, én csak a belügyminister ur nyilatkozatával foglalkozom. Ha büntettet követtek el, és ez be lesz bizonyítva, akkor meg kell büntetni őket, Ez az én felfogásom és volt mindig, és ezt én ebben a nemzetgyűlésben sokkal előbb és bátrabban mertem hangoztatni, mint a képviselő ur, akkor, amikor még a képviselő ur mukkanni sem mert A belügyminister ur nyilatkozata nyomán a liberális lapokban megindult a lavina, a szóáradat és felfüggesztés, dezavuálást, megtör-