Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
T A nemzetgyűlés BU. ülése 1924. évi október hó 8-án, szerdán. 93 az előtt kétségtelenné vált az a tény, hogy a magyar politikai élet küzdőterén nem egy egyszerű harc folyik, hanem ngy a társadalom, mint a nemzetgyűlés termében két világnézet küzd egymással halálos elszántsággal. (Ügy van! jobb felől és a középen. — Esztergályos János: Küzd clZ cl bizonyos nagy ágyú!) T. Nemzetgyűlés! Ezért sem az illetékes tényezőknek, de szerintem egyes törvényhozónak sem, aki előtt a legmagasabb cél, amelyet elérni és megvalósítani akar, t. i. a keresztény nemzeti gondolat lebeg (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.), ezt a küzdelmet lekicsinyelni nem szabad, hanem minden egyes becsületes keresztény magyar ember vegye kellő súllyal figyelembe ezt a küzdelmet; ma mindnyájunknak, akik keresztény alapon állunk: egy szent kötelességünk van, az, hogy ezen az alapon igyekezzünk egyesülni, és lássuk meg azt a veszedelmet, amelyet jelent a vörös zászló lengetése ebben a teremben. (Nagy zaj a szélsőbaloldalön. — Pikier Emil: Ne nevettesse ki magát ezekkel a frázisokkal!) Másik kötelessége pedig minden becsületes magyarnak az, hogy ebben a rettenetes világégésben és ebben a nagy nemzetközi káoszban, amely bennünket körülvesz, igyekezzünk minden faji, morális, gazdasági és minden nemzeti erőt, minden áron biztositani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ma itt különböző kritikák hangzottak el. Kritika alá vették nemcsak a kormánynak, hanem a társadalomnak életét és tetteit is bizonyos irányban. Én kijelentem, t. Nemzetgyűlés, hogy a szólásszabadságnak híve vagyok. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Amennyiben ezt a szólásszabadságot akár itt, akár a hírlapokban a nemzeti gondolat érdekében használják, akkor igenis, hive vagyok, de hogy itt Nyugatnak posványos demokráciáját hirdessék (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bethlen csinálta), ennek a szólásszabadságnak hive nem vagyok. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hegedűs György: Azok után, amik 1918-ban itt történtek, mi semmi körülmények között nem vagyunk hajlandók elismerni a liberalizmusnak, interiiacionálénak és radikalizmusnak azt a jogát, hogy a magyar társadalmat, vagy bárkit is felelősségre vonjon. (Pikier Emil: Röhögni kell!) Röhögjön, kérem. Elismerem, hogy ennek a nemzetnek vannak hibái, hogy történtek hibák. — azonban a mi fájdalmunk és bánatunk miatt önök ne szónokoljanak. Azok, akik ennek a nemzetnek ezer esztendős épületét felgyújtották, ne üljenek itt aeropagot a nemzet felett. Alkotmányjogi biztositékaink között évszázadokon keresztül legféltettebb és legdrágább kincsünk a magvar biróság függetlensége és az igazságszolgáltatás pártatlansága volt. (Horváth Zoltán: Rakovszky ellen interpellál mostt) A magyar nemzet igazságszeretetére és nemes jellemére vall törekvés, hogy évszázadok óta — amikor arról más államokban még nem is igen volt szó — már igvekezett biztositani az Ítélkezésnél a pártatlanságot. Pártunknak zászlójára a törvény A^aií felírva, amelyből folyik az a következmény, hogy mi azon az állásponton vagyunk, hogy ebben az országban a törvény mindenki által és mindenkivel szemben kivétel nélkül megtartandó. (Pikier Emil: De gyilkolni szabad! Mi van a p-yilkosokkal? ) Ezt nekem mondta, úgy értem. Én mindenkinek rendelkezésére állok multamat illetőleg. (Esztergályos János: A bíróságnak álljon rendelkezésére!) Ezért önt, Pikier képviselő ur, korrekt embernek csak akkor tartom, hogyha bebizonyítja, hogy bármilyen atrocitáshoz közöm volt. (Fábián Béla: A nagykanizsai álmerénylet! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Fábián Béla helyéről felállva ismételten, közbeszól.) Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék leülni és csendben maradni! (Fábián Béla: Beszéljen a nagykanizsai álmerénylétről!) Fábián képviselő urat másodszor figyelmeztetem! Hegedűs György: Micsoda álmerénylet? (Fábián Béla: Beszéljen arról, hogy került lakására a bomba!) Elnök: Fábián képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! Hegedűs György: Ezért minden lépést és hangot elitélünk, ami a létező, élő törvénnyel szemben való fellépést jelenti, mibdenkor, mindenkivel szemben;, bárhonnan jött is. Évszázadok óta a magyarság igyekezett... (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Fábián Béla: Ön nem védheti a magyar bíróságot! Önnek a vádlottak padján a helye!) Elnök: Fábián képviselő urat másodszor is rendreutasitom. Méltóztassék csendben maradni ! Hegedűs György: Bizonyítsa be! Hazudik! (Rupert Rezső: Börtönben a helye! Gyilkosokat magasztalt.) A t. képviselő ur valótlanságot mond; felkérem, bizonyítson. Nekem 1 csak egy válaszom van minderre: az urak bizonyítsanak! Ha nem tudnak bizonyítani, akkor valótlanságot állitanak. Négy esztendő óta hallom ezt, de még soha, senki meg nem; kísérelte bizonyítani. Ami pedig Fábián képviselő ur állításait illeti, tessék a nagykanizsai ügyészség iratait megtekinteni. (Fábián Béla: Ugyan kérem! Minden újságban benne volt.) Hogy a magyar bíróságot, a magyar törvények és a magyar közszellem... (Fábián Béla közbeszól.) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék az! elnöki rendreutasitásokra hallgatni, mert különben kénytelen leszek a képviselő urakkal szemben sokkal erélyesebben eljárni. A házszabályok nem azért vannak és az elnöki figyelmeztetések sem azért hangzanak el, hogy a képvifeelő urak azokat semmibe se vegyék. Hegedűs György:... ennyire védett állásba helyezte, annak igen fontos és értékes következményei vannak. Ennek a függetlenségnek következménye az, hogy a biróság lett a magyar; alkotmány legbiztosabb támpontja, a nenïzeti gondolat védőbástyája, a magyar biróság lett a morálnak, a hazaszeretetnek és az alkotmányhoz való hűségnek kútforrása és legerősebb talpköve. A bírói függetlenség kettőt jelent. Jelenti egyrészről azt, hogy az 1869 :IV. te. szerint... (Rupert Rezső: Azt Csemegi Károly csinálta! Mit szól hozzá, egy zsidó csinálta!) Elég baj! Eszerint „a bírót akarata ellenére áthelyezni vagy nyugalomba tenni nem lehet", másrészt pedig az 1790 : XII. teikk alapján a birói függetlenség azt jelenti, hogy (Olvassa:) „...a bíró az elé került ügyekben szabadon, csupán a törvény, a törvény alapján kiadott rendeletek, az ezekkel összhangban lévő szokások és joggyakorlat szerint köteles ítélni", jelenti továbbá a birói függetlenség azt, hogy „senki törvényes
