Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-314
A nemzetgyűlés 314. ülése 1924 amellett nyilvánvaló volt már előzőleg is az, hogy ezt a gyűlést valószínűleg nem tudjuk rendes formában lefolytatni. Ennek ellenére igyekeztem magatartásunkat mérsékelni ; anélkül sem szokásom, hogy frázisokkal igyekezzem az emberekre hatni, mert az a meggyőződésem, hogy komoly, alapvető munkával többje megyünk, mint frázisokkal. Mégis alig beszéltem öt percig az ülés megnyitása után, amikor a rendőrkapitány ur beszédembe belevágott és egy mondatba belekapaszkodva azt a kijelentést tette, hogy a közigazgatás ténykedését nem engedi birálni. (Zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Természetes, hogy én a közigazgatás ténykedését épen olyan szerves összefüggő résznek képzelem az állam ügymenetében, mint bármely más hatósági ténykedést. Épen ezért nem tudtam szó nélkül beletörődni abba, hogy én a közigazgatás bírálatába ne mehessek bele. Szó szót követett. Nem mondhatom, hogy első szavaim valami indulatosak lettek volna, de a kapitány ur magatartása annyira elmérgesitette a hangulatot, hogy ezek után én magam sem láttam biztositva a gyűlés nyugodt lefolyását. Mikor azután reklamálva azt a jogomat, hogy nekem, mint képviselőnek jogom van beszámolni választóim előtt, erre a kapitány ur minden további nélkül a gyűlést feloszlatta. (Pikier Emil: Ez a lelkek konszolidálása! — Rupert Rezső: Mind ilyen derék ember áll a hátuk mögött. Ha rendőreik nem volnának, kijük volna! Senkijük sem!) A választók nyugodtságára és higgadtságára jellemző, hogy a feloszlatás ténye ellen egy szót sem emeltek. Mindenki egy szó, egy hang nélkül vette tudomásul, hogy a kapitány ur a gyűlést feloszlatta. Én magam sem akarván provokálni egy esetleges összeütközést, nyugodtan ott hagytam a gyűlés szinhelyét és elindultam az állomás felé. Amikor már künn az állomáson jártam, akkor hozták még utánam hirül szavahihető tanuk a következőket: Amikor eltávoztam a gyűlés szinbelyéről, a kapitány ur az őt körülvevő hatósági közegekkel diskurálva, indulatosan aposztrofálta az előző eseményeket és többek között megjegyezte, hogy: »nekem pedig ne hivatkozzék az az ur a mentelmi jogára, mert én a mentelmi joga ellenére is meg fogom pofozni.« (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Lássuk azt a legényt! ~ Lendvai István: Ellenzéki képviselőnek nincs mentelmi joga! -— Saly Endre: Az ilyen legényekkel szemben csak revolverrel lehet gyűlésezni! — Propper Sándor: Mit várnak Prottmanntól, Baehtól? — Farkas István: Bach tisztességes ember volt ehhez képest!) Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy nékem, a törvényhozónak, egy állig felfegyverkezett közigazgatási tisztviselőtől (Propper Sándor: Tekintélyek tisztelete!) nem állhat módomban elégtételt venni. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy én ilyen sértésekért közvetlenül ott nem tudok elégtételt venni. A nemzetgyűlés feladata, hogy az ilyen inzultusoktól a képviselőket egyszersminclenkorra megvédje. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tessék végre egyszer már tudomásul venni azt, hogy nem mindig maradnak uralmon azok, akik ina uralmon vannak, hanem jöhetnek más idők, (Lendvai István: Fognak is jönni!) amikor hasonló eszközökkel élve, az önök eljárására fognak majd annak idején hivatkozni. Én tehát tisztelettel bejelentem mentelmi jogom megsértését és kérem, méltóztassék azt a mentelmi bizottsághoz utalni. Kiváncsi vagyok, hogy a mentelmi bizottság talál-e végre módot arra, hogy a képviselőket ténykedésükben meg tudják védelmezni. Elnök: A mentelmi jog sérelmének bejelenér?' október hó 7-én, kedden. â tése a házszabályok 188. §-ának értelmében áttétetik a mentelmi bizottsághoz. (Propper Sándor: A mentelmi temetőbe!) Most pedig áttérünk a napirendre, még pedig a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: T. Nemzetgyűlés! Budapest székesfőváros törvényhatóságának újjáalakításáról a belügyininister ur, illetőleg az igen t. kormány törvényjavaslatot terjesztett elő, amelyre vonatkozólag méltóztassanak megengedni, hogy megállapítsam, hogy ezt a törvényjavaslatot legalább is egy esztendővel elkésve terjesztette be a kormány. Az 1920. évi IX. tcikk ugyancsak a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjáalakításával foglalkozik. Ez a törvénycikk 20. §-ában kimondja, hogy az 1920. év júliusában megalakított törvényhatósági bizottság mandátuma 1923. évi december 31-ével lejár. Ugyanezen törvénycikk ugyané szakasza kimondja, hogy ugyanebben az időpontban a közigazgatási bizottság mandátuma is lejár. Mégis az igen t. kormány egyebet nem tehetvén, a közigazgatási bizottságot e törvényes intézkedés ellenére meghagyta a maga funkciójában. A közigazgatási bizottság tehát funkeióban van, analog elbírálás esetén tehát az igen t. kormánynak gondoskodnia kellett volna, hogy a törvényhatósági bizottság is funkcióban maradhasson, vagy olyan módon, hogy idejében beterjesztett törvényjavaslattal módot ad a törvényhatósági bizottság ujjáalakitására, vagy pedig olyan módon, hogy a törvényhatósági bizottság mandátumának meghosszabbítása tekintetében analog módon jár el a vármegyei törvényhatósági bizottságokkal. Az igen t. kormány azonban nem ezt a megoldást választotta, hanem feloszlatta a törvényhatósági bizottságot, illetőleg mandátumát megnem hosszabbította, mig ezzel szemben, szerintem törvényellenesen, a közigazgatási bizottság működését érvényben hagyta. Természetes, hogy az ügyek vitelére expedienst kellett keresni. Ez az expediens, ugy látszik, az 1920. évi törvényre támaszkodik, amelynek értelmében a közgyűlést pótló tanácsülés veszi át az ügyek intézését a kormánybiztossal. A kormánybiztos most legújabban mondott székfoglalója alkalmával kénytelen volt számolni azokkal az invektivákkal, amelyeket a közigazgatási bizottság részéről kellett elszenvednie akkor, amikor megállapittatott, hogy ő nem törvény szerint foglalja el helyét. Igen szomorúan állapítom meg, hogy a kormánybiztos urnák ezzel szemben nem volt más észrevétele, mint az, hogy hiszen a közigazgatási bizottságnak itt ülő tagjai sem törvény szerint vannak jelen. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Ez annak az inkonzekvenciának a következménye, amellyel ebben a kérdésben eljártak. Amennyiben az igen t. kormány a törvényhatósági bizottság mandátumát, az uj törvényhatóság megalakulásának lehetőségéig meghosszabbítja, mindezek a törvénytelenségek nem következtek volna be. Egyébként is a mai helyzet szerintem annál is inkább nehéz, inert az igen t. kormánynak nem lévén törvényhatósági bizottsága a székesfővárosban, nem képes megoldani azokat a kérdéseket, amelyek ma a nagy pénzügyi terhek szempontjából a székesfőváros törvényhatóságára haramiának. A törvény értelmében ugyanis a székesfőváros törvényhatósági bizottságát pótló tanácsülés nincs jogositva uj adók kivetésére és nincs jogositva tisztviselői állások betöltésére. Az előbbi igen kellemetlen helyzetbe hozta a
