Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-314

1 nemzetgyűlés 314. ülése 1924. évi október hó 7-én, kedden. székesfőváros igazgatását, mert a szanálási törvény minden pénzügyi terhet az államról áthárít a törvényhatóságokra, ami által a törvény^ hatóságok olyan helyzetbe kerültek, hogy uj adók kivetésével kell foglalkozniok. Törvényes erejük azonban erre nem lévén, én a magam részéről el sem tudom képzelni, hogy adott esetben mi fog itt történni. Méltóztassanak megengedni, hogy még arra a körülményre is kitérjek, hogy ez a törvény a kerületi választmányok funkcióját is beszüntette. Aki a főváros életét, főkép pedig annak kerületi életét ismeri, annak tudnia keli, hogy a kerületi választmányok rendkivül fontos funkciót töltenek be közegészségügyi, közrendészeti, köztisztasági téren. A kerületi választmányok működésének szünetelése sulyos sérelmét jelenti az autonómiának. Mindezen körülmények között a mélyen t. kormány intézkedései nem látszanak alkalmasnak arra, hogy ebben az átmeneti időben a székesfőváros autonómiája valamiképen is talpraállhasson. Kétségtelen, hogy azok az intézkedések, amelyeket az igen t. kormány tett, elkésve érkeztek, mindennek ellenére is azonban kénytelen vagyok, mert az autonómiának vagyok a hive, ezt az intézkedést ez alkalommal üdvözölni (Klárik Ferenc : » Helyes ! A betegsegéiyzővel is igy kell csinálni !) és megállapitani azt, hogy ha bár elkésve is, de elérkeztünk ahhoz az időponthoz, amikor a székesfőváros törvényhatóságának autonómiája szóhoz juthat. A beterjesztett törvényjavaslat igen sok hányattatáson ment keresztül. Az első szövegezés a közigazgatási bizottság üléseiben bizonyos változásokat szenvedett, amelyeket a mélyen t. belügyminiszter ur elfogadott. Később ujabb tárgyalások következtek be, amelyeken az igen t. belügyminiszter ur ezt az álláspontot rnár nem képviselte. Én a magam részéről csak örömmel üdvözölöm, hogy a közigazgatási bizottságnak egy pontban mégis sikerült olyan megállapodást létesítenie, amely megállapodást én a magam szempontjából helyesnek és a történelmi tradícióknak megfelelőnek tartok. A közigazgatási bizottság ugyanis az eredetileg kontemplált javaslattal szemben kimondotta azt, hogy a székesfőváros törvényhatóságának megújítására nézve a választásokat a 10 kis kerületben fogják végrehajtani és nem 22 választókerületben. Én a magam szempontjából ezt helyeslem és mindenképen üdvözlöm ; azt hiszem, hogy a mélyen t. belügyminiszter ur, aki ezt az álláspontot egy alkalommal képviselte, ez alkalommal nem fog elzárkózni és nem teszi a kérdést pártkérdéssé. így meg van a valószínűsége annak, hogy ez a szakasz, amely a közigazgatási bizottság átdolgozásában itt előttünk fekszik, ténylegesen igy fog keresztül menni, A székesfőváros törvényhatósági bizottságának szünetelése sokkal nagyobb jelentőségű, mint egy egyszerű vidéki vármegye törvényhatósági bizottságának szünetelése, még pedig azért, mert itt 85 olyan üzem ellátásáról van szó, amelyek igen nagy jelentőségűek és amelyeknek rendkivül nagy gazdasági hordereje szinte beláthatatlan. Ezeknek az üzemeknek intézése — amelyek között az ország legfontosabb üzemei is helyet foglalnak — csak az autonómia keretén belül eszközölhető. Igy ebből a szempontból magam részéről mélyen fájlalom, hogy a iörvénybatósági bizottság autonómiája ezidő szerint szünetel. Méltóztassanak megengedni, hogy a legutóbbi együttlétünk alkalmával Farkas István t. képviselő ur részéről elhangzott és a fővárosi üzemek kritikájával foglalkozó beszédére is reflektáljak. Az igen t. képviselő ur főleg a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság kezelésében lévő villamos vasutakat kritizálta. Amellett nem kímélte meg a kritikától a vezetőséget sem és általánosságban elitélőleg nyilatkozott a fővárosi üzemekről. Ezekben a kérdésekben helyesen orientálódni általános kijelentésekkel nem lehet. Ezekben a kérdésekben csupán konkrét adatok alapján lehet kritikát gyakorolni és én nem tartom lelkiismeretes kritikának azt, amely pálcát tör egy üzemvezetés felett anélkül, hogy a szükséges tárgyismerettel, a szükséges hozzáértéssel rendelkezett volna. Én ugy tapasztaltam, hogy az igen t. képviselő ur mindezek hiányában jette magának a bátorságot, hogy az üzemek vezetősége felett pálcát törjön. Pedig méltóztassék tudomásul venni, hogy ezen üzemek vezetésében olyan létesítmények történtek a legutóbbi másfél év alatt, amelyre nincsen példa a villamos vasutak történetében. A keresztény igazgatóság 1922. év végén, illetőleg 1923 januárjában vette át a székesfővárosi villamos vasutak igazgatását olyan állapotban, amilyen rosszállapotban az egész világon a villamos vasutak sehol sem volt. A pálya, amely 413 km. hosszú, 192 km. hosszban abszolúte járhatatlan részekkel bírt, úgyhogy a székesfővárosi villamos társaság abban a helyzetben volt, hogy ezeken a részeken beszüntette a forgalmat. Ebben a helyzetben jött a keresztény igazgatóság és emberfeletti erővel biztosította a forgalom folytonosságát. A 192 km. hosszú pályából 87 km-t másfél év alatt teljesen rendbehozatott. Hogy ez a teljesítmény milyen értékű, erre nézve méltóztassék tudomásul venni, hogy az elődök 1914-től 1922-ig, tehát kilenc év alatt összesen csak 41 km-t hoztak rendbe. Aki objektív és igazságos kritikát akar gyakorolni, az nem zárkózhatik el e konkrét számoktól. Amikor az igen t. képviselő ur olyan ítéletet gyakorolt, hogy a budapesti villamosvasúti közlekedés a legdrágább, akkor is elvetette a sulykot, mert a budapesti villamosvasút olcsóbb, mint bármely más nagy városban. A Wien-re vonatkozó adatokat legutóbbi indemnitási beszédemben konkrét adatokkal világositottam meg, mégis ennek dacára a liberális és demokrata sajtó ezeket a konkrét számbeli adatokat számba nem véve folyvást olyan érveket hozott fel, amelyek alkalmasak ezen intézménynek — kétségtelenül azért, mert keresztény igazgatóság kezében van — a diszkreditálására. A bécsi állapotokra való hivatkozással szemben méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a rekonstrukciós munkát Budapesten azért kell végrehajtani, hogy a közlekedés fentartható legyen. Ezt a rekonstrukciós munkát itt Budapesten ismerik csupán, mert a külföldi nagyvárosok módot találtak arra, hogy a háború dacára is legalább a fentartást olyan mértékben teljesítsék, amely alkalmas arra, hogy megvédje az üzemet a teljes elpusztulástól. Budapesten ez nem történt meg ; nemcsak azért, mert erre a gazdasági helyzet teljesen alkalmatlan volt, de főleg és leginkább azért nem, mert az a társaság, melynek kezében ezelőtt a budapesti villamos vasutak voltak, számolt azzal a lehetőséggel, hogy kezéből a villamos vasutak kivétetnek, tehát a maga részéről érdektelenséget érzett abban az időben. Nem törődött azzal, hogy a villamos vasút lerongyolódott, mert számolt azzal, hogy a villamos vasutat tőle átveszik. E számitásában nem csalódott, mert ez be is következett, de akik átvették, azok kénytelenek a súlyos helyzet minden hátrányával számolni. Ez a vasutigazgatóság emberfelettit végzett akkor, amikor ezt a teljesen elpusztult vasutat üzemképes állapotba hozta. Ez a vasút már megszületése alkalmával is