Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-305

A nemzetgyűlés 305. ülése 1924. évi június hó 24-én, kedden. 93 Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! (HaÜjukl Halljuk! a baloldalon.) Ismét egy indemnitási javaslat van napirenden. A parlamenti életben az indemnitás segitőeszköz a kormány kezében, ha a kormány kivételes esetben nincs abban a helyzetben,. . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Rothenstein Mór: . . . hogy a nemzetgyűlés elé állva, rendes költségvetést nyújtson be zárszámadásokkal együtt. A Bethlen-kormány azonban rendszert csinál abból, hogy felhatalmazási javaslat utján kívánja magának megadatni azt a jogot, hogy az államháztartás bevételeit és kiadásait saját belátása szerint kezelje. Ha a kormány legalább egyszer, kivételesen rendes költségvetést nyújtott volna be, akkor az ellenzék abban a helyzetben lenne, hogy ne időzzék ilyen hosszasan az indemnitási vitánál. Hogy a költségvetés ellenőrzés szempontjából milyen fontos, ezt egy példával akarom illusztrálni. Smith főbiztos, az entente teljhatalmú megbízott ja

5 egy kéthónapos költségvetést hozott nyilvánosságra. Ez a költségvetés igen értékes adatokat mutat ki és alkalmat ad nekem például az adott esetben arra, hogy a kormánytól felvilágositast kérjek. Ebben a költségvetésben a szükséglet rovatban e) pont alatt a következő tétel szerepel: »A jegybanktól át nem vett váltókra 170 milliárd.« Teljes tisztelettel kérném a kormányelnök urat, világosítson fel, hogy mit jelent ez a tétel, (Gr. Bethlen István ministerelnök: A pénzügy minister dolga!) mert bizony nagyon sokan kíváncsiak arra, hogy ki követte el a hibát, a könnyelműséget, (Gr. Bethlen István ministerelnök: Semmi hiba sincsl) a jegybank-e azzal, hogy rossz váltókat átvett, vagy pedig talán azt gondolhatjuk, hogy egyesek ezzel valami nemzeti ajándékot kapnak, mert miért ne azok legyenek az adózók, akiknek ez a váltó szól — minthogy rossz váltókról van szó, melyeket nem vettek át — miért fizessék meg ezt az adózók! Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék nagyon vigyázni arra, hogy e témánál milyen szavakat méltóztatik használni, mert az ország hitele szempontjából végtelenül nagyfontosságú, hogy Itt ne hangozzék el oly nyilatkozat, amely esetleg a külföldön vagy bárhol árthatna a magyar gazdasági életnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Rothenstein Mór: Abszolúte nincs szándékomban az ország hitelét rontani, de ha egy költségvetés a nyilvánosság előtt megjelenik, akkor nekem, mint nemzetgyűlési képviselőnek, jogom van kérdezni, hogy mi rejlik e tétel mögött. Ez nem világos, ez magyarázatra szorul, és azt hiszem, ehhez nekem jogom van. Meghajlok teljes tisztelettel az elnök ur figyelmeztetése előtt, de azt hiszem, olyan formában kértem felvilágosítást, amely forma megengedhető. Ez a költségvetés két hónapra szól, a váltó pedig három hónapra, amely időnek kétharmadrésze már le is járt. Ez a tétel teljes ridegségében, magyarázat nélkül bizony szóbeszédre és hiresztelésekre, kombinációkra alkalmas s épen azért vagyok bátor a kormányelnök úrtól felvilágosítást kérni, hogy ezek a hírek ne terjedjenek. Ha ő jónak látja s a kívánságomnak eleget akar tenni, akkor válaszolni fog, ha pedig nem, akkor —- mint más nagyon sok kérdésre és interpellációra, — erre sem fog válaszolni. Ernszt Sándor igen t. képviselő ur felszólalásában tiszta, vagy tisztább erkölcsöket és kölcsönös megtiszteltetést kíván, különösen a kormányzati rendszerben s amikor ezt mondja, akkor mindenki, aki ezt a kijelentést objektive akarja bírálni, el kell, hogy ismerje ennek helyességét. A magam részéről azonban azt kell mondanom, hogy ha az igen t. képviselő ur éles kritika után kijelenti, hogy a kormánnyal szemben pedig bizalommal viseltetik és a felhatalmazási törvényjavaslatot megszavazza, akkor ebben nem látom azt az utat, amely a tisztább erkölcsök felé vezetne. (Ugy van! balfelől.) Ugyanezt látom Homonnay Tivadar t. képviselő ur beszédénél is. A legélesebb kritikát mondotta, mi, szociáldemokraták sem mondhatnánk élesebbet s a beszéde végén, miután elpanaszolta, hogy a kormány a legutóbbi időben mi mindent mulasztott el, dacára az ő ismételten hangoztatott panaszainak, mégis kijelenti, hogy az indemnitást elfogadja. Ilyenformán ezeket az éles kritikákat nem vehetem komolyan, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert ilyen kritikáktól a mindenkori kormányoknak nincs mit tartaniok. Ezek csak a választók felé mondanak szép, erélyes beszédet, a kormány felé pedig meghajolnak s a végén mindent helybenhagynak a szavazatukkal, amit a kormány tesz. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A napokban a nemzetgyűlési tagok között szétosztottak egy kis füzetecskét. Ez a füzetecske a nemzetközi munkaügyi hivatal szervezetéről és alkotásairól ad felvilágosítást. Minthogy Magyarország a nemzetek szövetségébe felvétetett és abba belépett, egyszersmind tagja is lett a nemzetközi munkaügyi hivatalnak s igy mindazok a kívánságok tekintetében, amelyekkel ez a nemzetközi munkaügyi hivatal az államokhoz fordul, a magyar kormánynak is vannak vállalt kötelezettségei. (Farkas István: Csakhogy ezeket nem teljesiti!) Ha tehát vizsgálni akarjuk, hogy a magyar kormány mennyiben tesz eleget e kívánságoknak, akkor ezt a vizsgálatot azzal akarom kezdeni, hogy ebből a füzetecskéből fel fogok olvasni egy idézetet, amely megmagyarázza, hogy miért is keletkezett ez a hivatal és miért van szüksége a nemzetek szövetségének erre a hivatalra. Azt mondja az előszó (olvassa): »Minthogy a nemzetek szövetsége az általános béke megvalósítását tűzte ki céljául ós ezt a békét csak ugy lehet elérni, ha a szociális igazságokra alapi tják és minthogy vannak munkaviszonyok, melyek az emberek nagy tömegét annyi igazságtalansággal, nyomorral és nélkülözéssel sújtják, hogy az ebből keletkező nagy elégedetlenség a világ békéjét és összhangját veszélyeztetik s e viszonyok javítása sürgősen szükséges, például említve a munkaügy szabályozását, ideértve a munkanap és a munkahét leghosszabb tartamának megállapítását, úgyszintén a munkaközvetítés szabályozásával, a munkanélküliség leküzdésével, tisztességes megélhetést biztosító munkabérek szolgáltatásával, a munkásoknak foglalkozásukkal járó vagy egyéb betegségek ellen és a munka közben bekövetkezett balesetek ellen való védelmével, a gyermekek, fiatalkorúak és nők védelmével, aggkori és rokkant^ segélyezéssel, az idegen országokban dolgozó munkások érdekeinek védelmével, a szakszervezkedési szabadság védelmével! (Zaj a jobboldalon.) A minister urakat, amint észreveszem, nem érdekli az én beszédem — a szakoktatás és a müszaki oktatás szervezésével és egyéb idevágó intézkedésekkel. Minthogy bármely nemzet vonakodása igazán emberies munkaviszonyok létesítésétől is egyáltalában akadályul szolgál más nemzetek abbeli törekvésének, hogy a munkások sorsát saját országukban javítsák, a magas szerződő felek az igazságosság és az emberiesség érzéseitől, valamint attól a vágytól indíttatva, hogy a világbékéjét állandóan biztosítsák, megállapodnak abban, hogy a bevezetésben megjelölt feladatok megvalósítására állandó szervezetet állítanak fel.« Amit most itt felolvastam, benfoglaltatik a