Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-305

A nemzetgyűlés 305. ülése 1924. évi június hó 24-én, "kedden. r fizetés helyett, amelyet az állam volna köteles részükre juttatni, más módot találjanak arra, hogy elsőrendű szükségleteiket beszerezhessék. (Lendvai István: Nálunk nem az történik?) Súlyos szavakat vagyok kénytelen mondani, de ne méltóztassék szavaimat és hasonlatomat félreérteni; (Halljuk! balfelől.) élnem kell azonban ezzel a hasonlattal azért, mert erre abszolút objektivitásom kötelez. Vegyen a kormány egyik kezébe kenyeret és nyújtsa azt az immár évtizedek óta sinylődő, nyomorgó közszolgálati alkalmazottaknak ; de vegyen a másik kezébe korbácsot és verje ki azokat a közszolgálati alkalmazottakat, — legyenek öregek, avagy fiatalok, — akik nem akarnak és nem tudnak az állam érdekében tisztességesen, becsületesen, odaadóan szolgálni. (Általános helyeslés és taps.) Nekem nemcsak ebben a kérdésben álláspontom ez, hanem azt tartom, bogy mindazok, akik a helyükön nem felelnek meg, azok — ha kell — korbáccsal távolittassanak el. (Helyeslés a haloldalon.) E kemény és súlyos kritika után másrészről meg kell világitanom a kérdést. (Zaj joíbfelől. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) A napi sajtóban úgyszólván nap nap mellett látunk kommünikéket, — meg kell itt állapítani, — a közszolgálati alkalmazottak érdekében megjelent nyilatkozatokat. Az egyik komoly lapban és pedig a Pesti Hírlapban megjelent egy fizetési táblázat jó pár héttel ezelőtt. Ügy látom, hogy ezt a táblázatot a 33-as bizottság tagjai között is szétosztották, az tehát ma már nem titok. Most már az is kétségtelen, hogy az ebben a lapban megjelent 74 aranykorona létminimum megfelel a valóságnak. Ez a a 74 aranykoronás minimális fizetés . . . {Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk! balfelől. — Friedrich István: Kormánypárti szónok és nem hallgatják meg! — Klárik Ferenc: Tessék a folyosóra menni! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Homonnay Tivadar: ... a XI. fizetési osztag 3. fokozatában lenne a közszolgálati alkalmazottak fizetése; ez pedig az ő békebeli 116 aranykorona fizetésüknek 60'3°/o-a. Azt hiszem, senki sem vádolhat demagógiával akkor, amikor kijelentem, hogy ebből a fizetésből, ebből a létminimumból megélni, legalább is nyomor nélkül megélni nem lehet. Ma már az állam az egész vonalon aranyparitásos alapon szedi adóit, jövedelmeit. Ezekkel az adókkal elsősorban a közszolgálati alkalmazottakat sújtja, akik maguk is fizetésüknek igen lényeges százalékát fizetik adóra. Én már évek óta rámutattam arra, hogy mennyire helytelen, milyen sok munkát igénylő intézkedés ez, ezzel a kérdéssel tehát most nem kivánok foglalkozni. De azt kérdezem, vájjon nem a közszolgálati alkalmazottak-e azok, akiket legelsősorban érint pl. a forgalmi adó, a házhaszonrészesedés, — amit szerintem legelőször kellene eltörölni — a cukor fogyasztási adója és egyéb fogyasztási adó? Az élelmicikkek árai és különösen — fájdalommal kell megállapitanom — az elsőrendű élelmicikkek árai ma már majdnem az egész vonalon az aranyparitáson felül állanak. Itt van pl. a tojás, amelynek darabja ezidőszerint 1600 koronába kerül; ennek ára tehát békebeli aranyparitáson számítva 250%-kai magasabb. A tej ára 6000 korona; ennek ára is békeparitáson számitva 25%-kal több, mint amennyi békében volt. Amikor tehát az elsőrendű élelmicikkek árai, — nem akarok végigmenni a többi cikkeken, a textil és egyéb árukon, mert nem akarom húzni a vitát — ilyen magasan állanak a békeparitás felett, akkor szerintem a kormányzatnak meg kell találnia a módot arra, hogy olyan fizetést adjon alkalmazottainak, amelyből meg is tudnak élni. Ha az egyik oldalon a békeparitáson felül 250%-kai látom az árakat emelkedni, a másik oldalon pedig az állami alkalmazottak fizetését 18—60*2%-ban látom megállapítani, akkor önkénytelenül is felmerül ciZ cl kérdés előttünk, vájjon a békében is nélkülöző közszolgálati alkalmazottak hogyan tudnak illetményeikből tisztességesen és becsületesen megélni'! Ha az utcákban szaladgáló autókban és egyéb járművekben uj gazdagokat látok, akkor szeretném azt az urat megkérdezni, akinek még a háború előtt alig volt miből élnie, hogyan tudott ilyen életművész lenni, és hogyan tud ma ilyen nagyszerű módon élni, mert ha engem megtanitana, hogyan lehet igy tisztességesen megélni, igen sok százezer koronát fizetnék óradíjul. Nagyon kérem a kormányzatot és a nemzetgyűlést, találja meg a módját annak, hogy tisztességes megélhetésben részesítse a közszolgálati alkalmazottakat, már csak azért is, hogy ne balkanizálódjunk, mint azt a balkáni államokban látjuk. Az aranykorona értékének mikénti megállapítását véleményem szerint a legnagyobb aggodalommal kell nézni. Ma az aranykorona értéke esik, a drágaság emelkedik, a közalkalmazottak illetményeit aranykoronában állapítják meg, a drágaságot azonban nem tudják megállítani. Sokkal kisebb az aranykorona és a papírkorona közötti különbség, mint a közszükségleti cikkek ára és a papírkorona vásárlóképessége közötti különbség. Ma 1 aranykorona 17.500 papirkoronával egyenlő. Kíváncsiak vagyunk, hogy a kormányzat milyen szorzószámot fog megállapítani. Ezért a 17.500 papirkoronáért ma körülbelül feleannyi mennyiségű életszükségleti cikket vagy árut lehet kapni, mint amennyit^ békében tudtunk 1 aranykoronáért vásárolni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Homonnay Tivadar: Azt hiszem, hogy a kormányzat akkor lép a helyes útra, ha az aranykorona értékét ugy állapítja meg, mint amilyen összegben szedi be az adatokat. Mindenesetre azonban az aranykorona értékét tényleges vásárlóképességének megfelelően kell megállapítani. Azt hiszem, már a mai nap folyamán nyilvánosságra fog kerülni a közszolgálati alkalmazottak fizetésének az úgynevezett aranyparitáson való megállapítása. Nem titkolom, hogy a lapokban megjelent hirek igen nyugtalanítókig hatnak a közszolgálati alkalmazottakra. Különösen nyugtalanitólag hatnak azért, mert azt látjuk, hogy egyrészről abból a fizetésből, amelyet július 1-én fognak kapni, nem tudják teljesen fedezni elsőrendű életszükségleti cikkeiket, másrészről pedig még az a lehetőség is veszélyeztetve van, hogy délután más foglalkozást keresve, az ottani munkájukért kapott illetményekből fedezhessék a differenciát. Az a veszedelem fenyeget, hogy a kormányzat meg akarja szüntetni a vasúti kedvezményeket, meg akarja szüntetni a gáz- és villanykedvezményeket. Ha mindezeket figyelembe vesszük, azt látjuk, hogy a 74 aranykorona ma tényleg alatta áll annak az összegnek, amely összegben kapták a közszolgálati alkalmazottak fizetésüket a legutolsó hónapban tehát a gáz- és villanykedvezmény és a túlóradíjak megszűnése, valamint a mellékkereseti lehetőségektől való elesés folytán a közszolgálati alkalmazottak a jövőben kisebb fizetésben fognak részesülni. Én elvileg a mellett vagyok, hogy a közszolgálati alkalmazottak minden néven nevezendő természetbeni járandóságát szüntessék meg, — és ez minden vonalra vonatkozik — de csak akkor, ha létminimumuk biztosítva van, ha illetményeikből tisztességesen meg is tudnak élni. 13*