Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-304

82 A nemzetgyűlés 304. ülése 1924. birtokot most uradalmi gazdatisztek kezelik. Az ember esze és szája tótágast áll, amikor ilyen valótlan megállapításokat hall egy birói végzésben. T. i. Zomborban a legkisebb gyerek is tudja, hogy nem áll az, hogy gazdatiszt kezeli a birtokot, hanem Hadfy Károly nyugalmazott főszolgabíró ur vette ki ezt a 135 holdat a hercegnőtől, nem tudom, hogy mennyi időre és milyen áron, de bizonyára kedvező körülmények között. Ez az ő szerencséje, nem firtatom. Viszont ő kiadta odavaló kertészeknek súlyos feltételek mellett, évente 5 métermázsáért nagyszerű alhaszonbérletbe. Tehát SanMarco hercegnő és Baranyai és társai közé beférkőzött az aranyközéputra Hadfy Károly nyugalmazott főszolgabíró és ezt a szegény földet —- amely nem szegény, csak szeretetből mondom, ellenben zsíros és jó, — hárman tépázzák; a hercegnő, Hadfy főszolgabíró, továbbá Baranyai és társai, akik 5 métermázsáért kapták holdankint ezt a földet albérletbe. Hogy mennyire földuzsora ez és másutt is előfordul, erre a dossier-omban dokumentumom van, amelyet Kecskemétről hoztam el, és t amellyel külön kívánok foglalkozni. Annak idején ismételten fel fogom reá hivni a kormány figyelmét, hogy vigyázzanak és az albérletbe adott szerződéseket vizsgáltassa a kormány felük Ne engedjék meg, hogy olyan szerződéseket kössenek, amelyek valósággal megnyúzzák, tönkreteszik azokat a szegény, dolgozó embereket, akik a földbérletben benne vannak. (Dénes István: Először a régi rendeletet kell megszüntetni!) Elnök: Kérem a képviselő urat ne méltóztassék a szónokot zavarni! Kiss Menyhért : Foglalkoznom kell a régi rendeletnek illuzionista — igy tudnám a legjobban jellemezni — indokaival; azt mondják, ez a részvénytársaság felmutatott egy fehér papirost, amelyen rajta volt Dietrich sorhajókapitánynak írása 3257/924. szám alatt, amelyben igazolja, hogy a Strasser és König részvénytársaság áldozatokat hozott abban a tekintetben, hogy a kapitány a delegációs tárgyalásokra kiutazhassák Parisba és homályos célzás tétetik a kiutazás körüli más áldozatokra is. Ez arra akar utalni, hogy a részvénytársaság méltó arra, hogy földbirtok politikai célokra ez a tipikus háborús szerzemény és kapitalista izraelita nagybirtok ne vétessék igénybe. Mielőtt a kérdésben ítéletet mondtam volna, felmentem a külügyministeriumba és a legilletékesebb tényezőtől, aki ott van és aki nagyon derék magyar ember, megkérdeztem, méltóztassék nekem megmondani, ez a Dietrich sorhajókapitány ur tényleg megtette-e ezt a nyilatkozatot és utazásának költségeit tényleg Strasser és König urak fedezték-e? Az illető főfunkcionárus berendelte a sorhajókapitány urat, megkérdezte a dolgok állásáról és megállapította, hogy ez a nyilatkozat nem felel meg a valóságnak. (Szakács Andor : Miféle tárgyalásra utazott kii) Nemzetközi tárgyalásra. Ez a fő funkcionárius kijelentette még: »Mielőtt megkérdezném a sorhajókapitány urat, ki kell jelentenem, hogy én magam fizettem ki párisi útját, szabályszerű illetményt kapott és megkapta azt, amit minden párisi kiküldött, akár Kállay Tibornak, akár Dietrichnek hivják, az ilyen utazáshoz szabályszerűen meg szokott kapni«. Annak ellenére, hogy ez igy van, a részvénytársaság annyira ötletgazdag volt, hogy képes volt ilyen bizonyítványt produkálni, amelyben az foglaltatik, hogy a kapitány ur külföldi utazásának költségeit a Strasser és König cég fedezte. Méltóztassék e felett gondolkodni. A végén azután homályos célzás történik arra, hogy neki más kiadásai is voltak Parisban. Nekem és nekünk évi Junius hó 21-én, szombaton. mindnyájan, akik itt ülünk ... (Dénes István : A törvényben meg vannak ezek a mentési tési okok 1) .. . egyetlenegy sincs .. . lehet különféle véleményünk és tapasztalatunk arról, hogy Romániában, Jugoszláviában, vagy Csehszlovákiában hogy történik az ügyek kezelése. Egyet azonban meg lehet állapi tani : akik voltak Parisban és a franciákat közelebbről ismerik, — ha a legnagyobb ellenségek és a, legnagyobb germanofil ellenesek is — nem tudják feltételezni a mai francia nemzedékről az ilyen eljárást és aki azt állítja, hogy ilyen módon és ilyen eszközökkel eredményt tudott Páriskan elérni, az nincs tisztában a francia lélekkel és a mai francia ember lelkivilágával, hazafiságával. De feltételezem, hogy mindez igaz és a Strasser és König részvénytársaságnak borzasztó nagy érdeme volt abban, hogy ez a földbirtok Magyarországhoz visszacsatoltatott és ezért fel akarja mentetni. Kérdeni, hol van az a minister, aki be tudja bizonyítani a szegény magyar nincstelen dolgozó népnek, hogy azért helyeznek át ide a trianoni határon keresztül kétezer katasztrális hold földbirtokot, hogy az a kisajátítás tekintetében kikerüljön a román földbirtokreform szigora alól — ahol könyörtelenül szétosztották volna — és bekerüljön olyan állam törvényszerkezetébe, amely állam ilyen hamis ürügynek hitelt adva képes felmenteni a birtokot a birtokpolitikai célra való igénybevétel alól ?! (Szabó Isván (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nincs felmentve !) Remélem is ! Nemcsak ott a kerületben, hanem a szomszédos Makón és egész Csanád vármegyében mindenki lélekzetfojtva figyeli, hogy ezzel az esettel mi fog történni! Hivatkozom olyan emberre, akivel a földT'eformtörvény végrehajtásánál mindig a legélesebb ellentétben állottam, báró Gerliczy Félix ügyvédjére, dr. Dobay Gyula nyűg. főispánra, akinek felterjesztése a legnagyobb felháborodás hangján tiltakozik — d annak, hogy jogi keretek között csinálta meg a fellebbezését — a birói végzés ellen, hogy ez a tipikus háborús szerzemény megmeneküljön, amikor az ősi nemesi birtokokat valóban leadták és azoknak igen jelentékeny részét földbirtokpolitikai célokra forditották. (Dénes István: A báró Gerliezy-féle birtok is román állampolgári birtok! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ebből levettek !) r A múlt héten a magyar lapokban statisztikai kimutatás jelent meg arról, hogy ebben az esztendőben, tehát 1924-ben, Csehszlovákia területén hány hektár földet osztottak szét részben katonák, részben pedig olyan földmivesek között, akik arra reá szorultak. Ez a kimutatás ebben a pillanatban nincs a kezemben, de bármikor bemutathatom. Oly jelentékeny mennyiségű földet osztottak itt szét 1924-ben, hogy az messze felülhaladja azt, amit három éven keresztül az Országos Földbirtokrendező Bíróság földbirtokpolitikai célokra kisajátított. Itt van azután a román kormány hivatalos statisztikai kimutatása, amelyben a ministerelnök hivatalosan megállapitja, hogy 5,463.315 hektár területet vettek el a régi birtokosoktól és adtak más birtokba, — ezt tudom, mert magam is éreztem. A hektár, azt hiszem, pontosan 1.75 hold földnek felel meg, tehát ez a földbirtokkomplexus több mint 10 milliós katasztrális hold földbirtokot tesz ki. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Tíz millió? Ez kicsit sok lesz! — B. Urbán Péter: Ott a magyaroktól szedik el ! — Dénes István: Az oláhoktól is elvették, nem tettek különbséget! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: De tiz milliót!) Önnek is kell ezt respektálni a magyar nincstelenekkel