Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-303

58 Â nemzetgyűlés 303. ütése 1924. vei is jár, az én tiszteletteljes megállapításom szerint nem elegendő, s az a mód, ahogyan a t. ministerelnök ur ezen a téren előremegy, — ugy gondolom — épen rossz, s ez csak azt eredményezi, hogy veszélyezteti magát a célt, amelyet maga elé kitűzött. (Ugy van! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Feltétlenül azon kell lennünk, hogy a fölbirtokreform minél előbb és minél jobban, minél komolyabban végrehajtassák. A magyar adminisztrációban, s a magyar kormányzásban mindig az volt a hiba, hogy nálunk megvannak a tehetségek, a szónoki és egyéb tehetségek, s megvannak az adminisztratív tehetségek is, de mégis a kivitelben minden ügy rendkívül sokat szenved, megáll, s azt nem tudjuk végrehajtani. Nagyon jól tudom, hogy a jelenlegi financiális helyzet rendkívül kedvezőtlen a földbirtokreform szempontjából, de visszatérek arra, amit mondtam : a ministerelnök és mindazok az urak, akik tárgyaltak a külföldi kölcsön dolgában, kénytelenek voltak rendkívül visszafelé menni és folytonosan hátrálni egész a legszélsőbb pontig, ugy, hogy ma alig lehetséges a magyar államot szanálni, s a magyar közgazdaságot talpra állítani azon a ponton, ahol vannak és rendkivül nagy aggodalmakkal vagyok eltelve, hogy ez nem is lesz lehetséges. Épen ezért szerény véleményem szerint azon kellett volna lenni — bármilyen súlyosnak látszott is, — hogy a t. ministerelnök ur, aki ezeket a tárgyalásokat vezette, bizonyos ponton túl ne hagyja magát visszaszorítani. Amint jól méltóztatik látni, ez a földbirtokreform semmiképen sem tud előremenni, épen azért, mert a financiális részt, melyet meg kell oldani, a jelenlegi körülmények között megoldani nem tudjuk. (Igaz! Ugy van! half elöl. — Dénes István: Nem is akarják megcsinálni! Fenn akarják tartani a régi rendszert! — Kiss Menyhért: Albániában forradalom van a földreform miatt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Ernszt Sándor: Én nem azért vagyok hive a földreformnak, mert félek a forradalomtól, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hanem azért, mert feltétlenül jogosnak és igazságosnak tartom, hogy Magyarországon föld bír tökre form legyen, ott, ahol rengeteg nagy vagyonok vannak egy kézen. (Lendvai István: Weisz Manfrédok kezén!) Feltétlenül szükséges — és akárki akármit mond, ennek konzekvenciáit viselem is, s a politikai konzekvenciákat mindig viselem akármi történjék is velem, — feltétlenül szükség van Magyarországon földreformra. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig ez mint tétel áll, akkor nekünk okvetlenül azon kell lennünk, hogy ez a földreform mielőbb t bonyolittassék le, ehhez pedig feltétlenül szükséges, hogy financiális eszközökről gondoskodjunk. E tekintetben a belföldi és külföldi financiális piacot is tekintetbe kell vennünk, de okvetlenül azon kell lennünk, hogy ez a földbirtokreform valamiképen dűlőre jusson. (Zaj a baloldalon. — Szilágyi Lajos közbeszól. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Mi az, kérem! — Szilágyi Lajos: Nagyon eredményes volna, ha a ministerelnök ur ilyen irányban közrehatna! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Nekünk nem kell külföldi intervenció a földbirtokreformnál, legfeljebb az uraknak kell, de nekünk nem kell! Olcsó beszélgetések! — Szilágyi Lajos: Ilyen irányban tessék leveleket irni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Ernszt Sándor : Nagyon természetes, hogy a földreform kérdéséről s arról az összefüggésről van szó, amelyben a földbirtokreform az állam és az ország pénzügyi helyzetében van, egy könynyen nem lehet ítéletet mondani. Egyet azonban évi június hó 20-án, pénteken. mégis lehet ; itt van a földbirtokreform következtében az állam kezén rendkivül nagy birtokkomplexum. Azt hiszem, hogy ezzel a birtokkomplexummal a külföldi pénzpiacon okvetlenül lehetne valamit tenni. Stolypin annak idején Oroszországban az ő földbirtokreformjával abszolúte nem tudott volna boldogulni, — pedig rendkivül nagy dolgot csinált — csakis az ő földbirtokreform-bankjai révén. Ezen a téren a negyedik esztendőben még mindig nem történt meg, aminek történnie kellene. (Nagy zaj a Ház minden oldalán !) Most nyári szünet előtt állunk, s bár valamennyien azt gondoljuk, hogy nyári szünetre feltétlenül szüksége van ennek a Háznak, mégis — amint beszédem elején már utaltam is rá — okvetlenül szükségesnek tartom, hogy a költségvetést minél előbb, szorgalmasan tanulmányozhassam. Ép igy megemlitek még egy-két feladatot, amelyeket még megöldandóknak tartok. A nemzetgyűlés harmadik esztendejében vagyunk és még mindig nem látjuk a választási törvényt. Mi a választási törvényt becsületbeli kérdésnek tekintjük. Nem akarok prejudikálni a választási törvénynek, azonban arra feltétlenül szükség van. Nem akarjuk magunkat és lelkiismeretünket semmiféle kritikának kitenni, de feltétlenül szükség van rá. Hasonlóképen r szükséges vclna, hogy a nemzetgyűlés egy lépéssel előbbre menjen az alkotmányosság terén és a főrendiházat alkossa meg. Semmiképen nincs szükség arra, hogy a hatalom minél inkább egy ponton, sőt talán egy kézben koncentráltassék. Nekünk feltétlenül azon kell lennünk, hogy amint a magyar alkotmányosság szelleme magával hozza, szétosztassák bizonyos hatalmi szféra és mindenki a maga hatáskörében gyakorolhassa a maga befolyását. Feltétlenül szükséges, hogy ezt az alkotmányjogi reformot minél jelőbb oldják meg. A mi programmunk elsősorban belekapaszkodik a történelmi múltba és abba, amit az ezer esztendőből tanultunk. A nemzet történelmi múltja több, mint a múló generáció. A történelmi múlt szempontjából kell vennünk a nemzetet és amidőn azt látjuk, hogy a nemzet súlyos helyzetben van, nem az individuális jólét és az individuális élet szempontjából, nekünk bizonyos dolgokat feltétlenül ugy kell tekintenünk, hogy a jelenlegi helyzet nem is lehet egyéb, mint áldozat

s áldozathozás, és az áldozati élet folytatása. Azonkívül akarjuk okvetlenül, hogy a nemzet minél inkább szabad legyen és minél biztosabb alapokon nyugodjék a szabadsága. Ennek a nemzetnek élnie kell minden körülmények között, ahhoz kell szabni minden individuális igényt és minden generáció igényét, hogy a nemzetnek fel kell emelkedni és ugy kell fejlődni, amint ezeréves múltja mutatja, hogy Összefüggésben, természetesen folyton és állandóan haladásban legyen. Mi tiszta, protekciónélküli nemzetet akarunk, ahol mindenki érvényesül az ő egyéni értéke, tulajdonsága és tehetsége szerint. Feltétlenül kívánjuk, hogy minden ember hozza meg a maga áldozatait s hogy most, midőn súlyos katasztrófákban élünk, ne hivalkodjék senki, se az állam, se az állam semminemű közege, se a társadalom, se a társadalomnak semminemű osztálya; mindenki tudja, hogy nyomorult, megalázott nemzetnek tagja: emelt lélekkel, emelkedett gondolkozással menjünk előbbre az ujabb ezer év felé. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a balközépen.) Elnök: Ki a következő szónoki Perlaki György jegyző: Kabók Lajos! Eabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Ismételten abban a kényelmetlen helyzetben vagyok, hogy a parlamenti szokásnak és illemnek nem tudok eleget tenni az igen előre haladott idő miatt s