Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-303

À nemzetgyűlés 303. ütése 1924. latba vetésé vei és minden tudásukkal azon voltak, hogy jelenleg is használjanak megalázott és földresujtott nemzetünknek és annak érdekében járjanak el Europa fórumai előtt. De tovább már nem látok és rendkivül szeretném, hogy a lehetőséghez képest abba a helyzetbe juthatnánk, hogy mi a szomszéd államok külügyi politikáját minél jobban szemügyre vehessük s arról és mindarról, ami ezzel összefügg, nyilatkozhassunk. Ezenkivül még egyet kell és pedig minél előbb megszereznie ennek a nemzetnek. Nekünk feltétlenül szükségünk van egy kikötőre. Akármilyen szegény, egyszerű és letiport nemzet vagyunk is, de kikötő nélkül nem lehetünk és azt hiszem okvetlenül lehetséges lenne talán valamiképen Fiúméval a kérdést megoldani. Ha nekünk ugy ahogy az annak idején az adatott a magyar koronának, amelynek corpus oduexuma volt, nem is tekinthetjük a magunkénak és a mi helyzetünk s a külföld helyzeténél fogva nem vagyunk képesek ott azzal a szeretettel nézni minden követ, mólót és szikladarabot, amelyet lebocsátunk a fiumei vizekre s ami sok pénzünkbe került, amelyet büszkeséggel néztünk, s amelyért nagy áldozatokat hoztunk, de mégis a magyar nemzetért és annak jövője érdekében azt hiszem, hogy ezt a Fiumét vagy legalább is annak egy részét otthonunknak tekinthetjük és megkaphatjuk. Ehhez semmi egyéb nem kell, mint inieiativa és gondoskodás s azt hiszem,"* hogy ezt okvetlenül el lehetne érni. Hivatkozom hasonló esetekre. Ott van például Svájc, amely területileg sokkal kisebb nálunk, s amelynek lobogói járnak körül a francia kikötőben Cette-nél és az olasz kikötőben Genovában — s most arról van szó, hogy az olaszok átengedik nekik Savdát — nem tartom lehetetlennek azt, hogy ha a mi pénzünkről is megtörténik minden, ne tudjunk utat vágni a tenger felé, ne tudjuk azt'a kikötőt megszerezni, amelyre minden egyes nemzetnek szüksége van a mai modern körülmények között. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Az egész európai helyzetet véve, az uj választások, amelyek ebben az esztendőben végbementek, nézetem szerint, világosságot nem teremtettek körölöttünk. Azt lehet látni, hogy minden nemzetnél, ahol választások voltak, rendkivül nagy energiák törtek egymásra, rendkivül súlyos erők csaptak össze, világosabb a helyzet azonban nem lett és feltétlenül ugyanarra van kilátásunk, mint volt az utolsó esztendőkben, hogy megint csak várnunk kell és a súlyos körülmények között óvatosan kell venni az utat. Európában tisztább nem lett a helyzet s ugy a jobboldalon, mint a baloldalon rendkivül nagy erőfeszitések vannak. Nem lehet mondani, hogy egyik vagy másik fél győzött volna s minekünk az európai nagy nyugtalanságban ehhez szintén alkalmazkodnunk kell. Már most belső ügyeinket véve én rendkivül súlyos, mélységes tragikumnak tartom, hogy amidőn a magyar nemzet ismételten a legszerencsétlenebb és legboldogtalanabb körülmények közé jut, amelynek mélységét és nagyságát megmérni nem vagyunk képesek, végigvonul az egész világon egy súlyos társadalmi testvérharc, amikor bal- és jobboldal egymással szemközt áll, polgári és nem polgári pártok, — nem is mint ellenfelek, hanem mint ellenségek — akkor ez a nemzet, amely megaláztatott és letaszittatott a legnagyobb mélységbe, a megalázás napjaiban sem tud semmiképen idehaza sem enyhületet nyerni, mert a legsúlyosabb társadalmi testvérharcban állunk. Én ugyan nagyon jól tudom, hogy ez nem a mi nemzetünk egyedüli sorsa és hogy nem mi vagyunk egyedül felelősek és egyedüli okai annak a súlyos helyzetnek, amelyben vagyunk, de mégis évi június hó 20-án, pénteken. 57 ugy tartom, hogy amennyire lehetséges, annyira feltétlenül szükség lenne arra, hogy minden oldalról, minden meggyőződés tiszteletbentartásával, minden egyéni meggyőződés megbecsülésével nemzeti egységre törekedjünk. Feltétlenül szükség lenne arra, hogy okvetlenül megkeressük és megtaláljuk egymásban a jóakaratot és jóindulatot, hogy az embereket, mint embereket, mint egyéneket okvetlenül megbecsüljük. Nagyon jól tudom, hogy a politikai élet súlyos súrlódásaiban és küzdelmeiben akárhányszor akárhány ember egyénileg elkeseredik, de ne tegye azt nemzete kárára; ugy tekintsék egymást, mint a nemzet fiait s mint a nemzet jóakaratú fiait. Ne olyan legyen a harcmodor, mintha ellenségekkel állanának szemben. Akármilyen világnézeti különbségek vannak is közöttünk, feltétlenül azon kellene lennünk, hogy jobbról is, balról is okvetlenül enyhitsék azt a nagy küzdelmet, amelyet folytatunk. (Rassay Károly: Debuisset pridem!) Azt tartom, hogy a jelenlegi körülmények között politikánknak feltétlenül nemzetinek kell lennie. Ez a nemzeti politika legragyogóbb csillaga az összes államok politikájának egész Európában, de Európa határain túl is s én nem ismerek egyetlenegy nemzetet sem, ahol elsősorban ne a nemzeti szempont volna döntő, leghatalmasabb és legerősebb faktor arra nézve, hogy ragaszkodván az ősi hagyományokhoz, okvetlenül tegyünk meg annyit, amennyi kell nemzetünk érdekében, különösen azokban a pillanatokban, aminőkben most vagyunk. Azt tartom, hogy ennek a politikának feltétlenül ideálisnak és igazságosnak kell lennie s a lehetőség szerint egységesnek is. Amennyire lehet, küszöböljünk ki mindent, ami súrlódásra vezetne ; amennyire lehet, minden ember a saját szférájában és hatáskörében iparkodjék arra, hogy okvetlenül tegyen meg annyit, amennyit lehet, hogy az egység minél nagyobb, minél hatalmasabb legyen. Legyen továbbá ez a politika a lehetőség szerint szabad, hogy minél szabadabb nemzeti politikát folytathassunk. (Helyeslés hali elöl.) Azt hiszem, a szabadság feltétlenül együtt jár az igazsággal. A magyar nemzetnek ezidőszerint nincs oly nagy hitele odakünn — értem azt az erkölcsi hitelt, — amelyre ez a nemzet számot tarthatna és amelyre számot is tart. Rendkivül mélyen járó elmék tűnődnek ezen és csodálkoznak, hogy ez miért van igy? Hiszen vannak kisebbrendü, kisebb történelmű nemzetek is, mint a magyar, mégis előttünk állanak, előttünk foglalnak helyet az európai koncertben. Azt tartom, feltétlenül szükséges, hogy először is megmutassuk, hogy a nemzet súlyos körülményei között emelkedetten tudunk gondolkodni, hogy mint megalázott nemzet, jól tudunk gondolkodni, továbbá, hogy mi munkások vagyunk, munkánkkal akarjuk megszerezni helyünket az európai nemzetek között; feltétlenül az igazságot akarjuk, de egyszersmind tiszta erkölcsöt is akarunk, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert csak tiszta erkölccsel lehet egy nemzet hitelét megerősiteni. (Igaz! Ugy van! balfelöl. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A választásnál kellett volna kezdeni!) Én ezt nem akadályozom meg, sőt mindig mellette voltam. Egy szót kell mondanom — és örvendek, hogy a kormány elnök ur jelen van — a fővárosi politikában követett eljárásáról. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Amint az egyéniségét ismerem, és amint szerencsém volt vele érintkezésben lenni, én benne mindig a tökéletes getlemannt láttam, s egy percig sem kételkedem abban, hogy amit ő akar, azt jószándékból akarja, de az a jószándék, amely jelenleg kifejezésre jutott, és amely a cél kitűzésé-