Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-303

54 Ä nemzetgyűlés 303. ülése 1924. elsősorban a takarékosság elvét próbálja érvényesíteni, vizsgálat után arra az eredményre jutott, hogy, amennyiben az ügykörök szétdaraboltatnak, akkor valószínűleg egyrészt a kezelési költség nagyobb lesz, másrészt meg nem sikerül annyira a vezető gondolatokat érvényesíteni a népegészségügy és a szegényebbek gondozása érdekében, mint amennyire szükséges és igy lehetséges. Én azonban nem vagyok annak akadálya, hogy ez a ministerium megszüntettessék, nem vagyok annak előmozdítója, hogy ministerium fentartassék. Én Szakács Andor igen t. képvisedlőtársam felé ismételten azt a megjegyzést teszem : meg vagyok győződve, hogy jóhiszcmüleg tette első kijelentését és a helyzet nem ismeréséből eredt a másik kijelentése. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Ernszt Sándor ! Eraszt Sándor : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Én annak a pártnak nevében, amelyhez tartozom, a jelenlegi javaslatot elfogadom tárgyalás alapjául. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Előttem mindenekelőtt az ország jelenlegi pénzügyi helyzete lebeg. Amióta mi ebben a Házban bizonyos fokig a pénzügyi diktatúrát a kormány kívánságára megadtuk, bizonyos kérdésekben nekünk többet kell kívánnunk a pénzügyministertői tájékoztatás szempontjából, mint amennyit ő eddig tett, hogy jobban, világosabban láthassuk az ország pénzügyi helyzetét és hogy ne egyedül a kormány és a pénzügyi kormány legyen az, amely szabadon és kizárólag a saját, belátása szerint rendelkezzék minden vagyonnal és minden értékkel. T. Nemzetgyűlés ! Én nagyon indokoltnak tartom azokat a kívánságokat, amelyek ebben a teremben minduntalan elhangzanak, hogy a költségvetést mi mennél előbb látni akarjuk. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon és a balközépen.) Nekünk már most, ez indemnitás helyett kellett volna a költségvetést tárgyalnunk. (Ugy van! balfelől és a középen.) Sőt?, amint én emlékszem, ez félig-meddig benne van azokban az ünnepélyes ígéretekben, amelyeket a kormány tett, nemcsak a Házban, de* azokkal a felekkel szemben is, akikkel a jelenlegi kölcsönről tárgyalt: hogy a költségvetést mennél korábban és mennél előbb be fogja terjeszteni. Hasonlóképen elsőrendű kötelesség lett volna és elsőrendű kivánság parlamentáris szempontból, hogy a zárszámadások előterjesztessenek, és azokat mi végre valahára valamiképen vizsgálat tárgyává tehessük. (Upy j van! balfelől.) Abszolúte nem vagyok képes felfogni sem azokat az indokokat, amelyek azt ! mondanák, hogy lehetséges ilyen módon eljárni, hogy a költségvetés esztendőről-eszten- ; dőre elteletik és zárszámadások egyáltalában nem közöltetnek a t. Nemzetgyűléssel. Ez mindenesetre olyan eljárás, amely a mi alkotmányjogainkat mélyen érinti s nekünk feltétlenül feli kell használnunk minden alkalmat, hogy okvetlenül abba a helyzetbe juthassunk, hogy a költségvetést tanulmányozhassuk és a zárszámadásról Ítéletet mondhassunk. Én ezt ismételten és ismételten kifejtettem. De épen ugy járok vele, mint ahogyan nagyon sok képviselőtársam nagyon sok határozati javaslattal, (Rassay Károly: Ugy van!) hogy mi akárhány dolgot határozati javaslatban megfogalmazunk, azokat benyújtjuk, azokat az egész nemzetgyűlés tekintélyének súlyával adjuk át, mégis tetemesen hosszú idők múlnak el és sohasem jutunk abba a évi június hó 20-án, pénteken. helyzetbe, hogy szemtől-szembe láthassuk azokat a tételeket, amelyekre nekünk feltétlenül szükségünk van. (Szilágyi Lajos: Ez az abszolitizmus! — Kiss Menyhért: Ezért kell ellenzékbe menni!) Az egészen más, az sok minden egyébtől függ! Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a parlamentnek minden pártja és minden tagja okvetlenül ragaszkodjék azokhoz az alkotmányos jogokhoz, amelyek a parlamentet illetik. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Mi ragaszkodunk is!) Mi szives-örömest segítünk mindazokban a pontokban és mindazokban a kérdésekben, amelyek a mi alkotmányunkat érintik és amelyek érintik a mi jogainkat és a parlament jogait; mindazokban a kérdésekben, amelyek arra vonatkoznak, hogy nekünk hogyan kell felfognunk az alkotmányosságot és a parlament jogait, mi szivesen segítségére vagyunk minden pártnak és minden parlamenti tagnak, hogy ezeket vindikáljuk és revindikáljuk egyszer a nemzet számára. (Sándor Pál: Akkor mi, ellenzék, hallgassunk, ha a kormánypárt igy beszél? — Kiss Menyhért: A szavazásnál is kérjük a támogatást!) A szavazásnál is hajlandó vagyok erre mindig; ezt jelentem, és én nem szoktam szavammal játszani, sohasem is játszottam és soha nem tettem mást, mint amit mondtam. Miután ismételten van itt módom és alkalmam, hogy ezt a kérdést a t. kormánynak rendkivül a figyelmébe ajánlom. (Szilágyi Lajos : Bethlen István fittyet hány ennek!) Én azt az egyet elismerem, hogy a magyar ministeriumokban a költségvetés elkészítése rendkívül hosszadalmas dolog, de mégis valamiképen kell utat és módot találni, hogy az ilyen hosszadalmas eljárásoknak vége szakadjon. Ha valahol kell férfias erő és erély, az ilyen pontokon kell, amelyek rendkívül fontosak, s feltétlenül szükségesek arra, hogy a nemzet bizonyos nyugalomhoz térhessen (Ügy van! a szélsőbaloldalon) és hogy minden képviselő teljesíthesse kötelességét. Azért én nagyon kérem a t. kormányt, hogy az őszi tanácskozások alkalmával lássuk a költségvetést, hogy a költségvetéssel már egyszer komolyan foglalkozzunk. Abszolúte nem méltó, hogy esztendők múlnak el és sem a bizottságban, sem a plénum ban nem tárgyalunk költségvetést. (Uay van! balfelől. ~ Dénes István : Majd adunk még három pénzügyministert, hátha akkor csinálnak valamit f ) T. Nemzetgyűlés! Én a többi között rendkívül megfontolandónak tartom a jelenlegi pénzügyi helyzetben azt az egy tényt, hogy a külföldi kölcsön, annyira redukáltatott és annyira kicsiny lett. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy eredetileg nem ez volt a terv és eredetileg mi sokkal nagyobb kölcsönre számitottunk. (Rassay Károly : Hatszáz millióra!) Igaz ugyan, hogy az nem szokott a legnagyobb szerencse lenni, ha az ember olyan helyzetbe jut, hogy néha nagyobb kölcsönt tud felvenni, (Rassay Károly: Különösen ilyen gazdálkodás mellett!) azonban vannak bizonyos körülmények, amelyek egészen világossá teszik előttünk, hogy a magyar nemzetnek feltétlenül azon kellett volna lennie, hogy lehetőleg emeltessék az a tétel és ne hagyja magát leszorítani túlságosan az, aki négociai és tárgyal ebben a kérdésben. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én először azt látom, hogy a t. kormány rendkívül nehéz, súlyos helyzetbe jut épen azért, mert nagyon csekély az a latitüd, amelyben mozognia lehet. Épugy a kölcsön nagyságát és az időt illetőleg, amely nagyon kategorikusan volt kifejezve, nekem rendkívüli aggályaim vannak és valóban sok szerencsének kell lenni, ha ez a kölcsönakció és mindaz, ami vele összefügg, sikerre vezet.