Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-303
A nemzetgyűlés 303. ülése 1924. Nem tudom, a rendőrség- törvényesen járt-e el, vagy nem törvényesen — ezt a konkrét esetben a vizsgálat fogja kideríteni, — de amennyiben törvény szerint járt el, a törvény alkalmazását Magyarországon minden polgárnak tűrnie kell. Ez volt az én közbeszólásom. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Erre Eckhardt t. képviselő ur ryra verte a padot, kiáltozván, hogy nem tűri és nem tűri. Erre azt mondtam, hogy : ha valamely magyar polgár nem akarja a magyar törvényt tűrni, nincs más választása, mint hogy ki fog vándorolni. Ez volt az, én válaszom. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a balközépen.) Ezen, amint méltóztatnak látni, abszolút korrekt álláspontot jelző megjegyzésemen keresztül, mintegy folyton tágítva a rajta felfedezett rést, bizonyos kezek és bizonyos urak végre megcsinálták a rettentő nagy gáttörést, azt állítván, hogy a népjóléti minister népjóléti politikáját az a kijelentése jellemzi, hogy aki nem érzi jól magát Magyarországon, az vándoroljon ki. Én ehhez az elj árashoz, amenynyiben az öntudatlan és jóhiszemű, természetesen nem kívánok erősebb megjegyzéseket fűzni ; amennyiben pedig tudatos — és tudom, hogy bizonyos kezek és agyak tudatosan csinálják ezt az úgynevezett fűrészelést — abban az esetben sem kívánok hozzá megjegyzést fűzni, mert valószínűleg az igen t. Nemzetgyűlés magas színe előtt megkívánt tónus ellen kellene vétkeznem, ha megjegyzést tennék rá. Csak annyit jelentek ki, hogy az igen t. Nemzetgyűlés elbírálására bizom az ilyen eljárás minősítését. Meg vagyok róla győződve, hogy Szakács Andor igen t. képviselőtársam teljes jóhiszeműséggel hozta fel ezt a kijelentésemet, abban a hiszemben, hogy , az tényleg megtörtént. Végre is annak belátását, hogy felelős állásban levő magyar minister nem is tehet ilyen kijelentést, nem kell feltételeznem egy ellenzéki képviselőről, aki feltételezhet rólunk mindent, amint látszik is, hogy mindent feltételeznek rólunk. (Ugy van! jobbfelől.) Hiszen a ministerelnök ur őxcellenciája maga is kijelentette valamelyik múltkori beszédében, hogy a parlamenti és általában a magyar politikai tónus meglehetősen eldurvult. A régi időben nem történt az meg, hogy egészen az egyéni integritásig értek volna el az ilyen megjegyzések. Meg vagyok róla győződve, hogy Szakács Andor igen t. képviselőtársam fel fog állni és e nyilatkozatom után lojálisán ki fogja jelenteni, hogy tévedett és r visszavonja kijelentését épen ugy, mint a hozzáfűzött konzekvenciákat. Arról is meg vagyok győződve, hogy a sajtónak azok az orgánumai, amelyek ezt a kijelentést közölték, sőt még glosszákat is fűztek hozzá, megfelelő módon megadjak nekem a szükséges elégtételt, anélkül hogy erre külön felszólitanám őket. Meg vagyok róla győződve, hogy a velem talán világnézeti ellentétben álló Népszava is meg fogja ezt tenni, viszont meg vagyok győződve arról is, hogy a velem állítólag egy világnézeti alapon álló egy másik nem egészen tiszta papiros, nem fogja ezt megtenni. (Zaj a balközépen. Igaz! Ugy van! jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Még egy megjegyzés hangzott el a népjóléti politika bírálata közben. (Zaj a balközépen. Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Kiss Menyhért: Mégsem járja, hogy a Népszavával kapcsolatban igy beszéljenek egy keresztény lapról 1 — Zsirkay János: Tudjuk, hogy a Népszava közelebb áll a nagyprépost úrhoz, mint egy keresztény lap! — Zaj a balközépen.) NAPLÖ xsv. évi június hó 20-án, pénteken. 53 Elnök: Kiss Menyhért és Zsirkay képviselő urak szíveskedjenek csendben maradni! (Zsirkay János: Az egész kormánypolitika nem más, minthogy ainagyar nemzet vándoroljon ki! — Kiss Menyhért: Itt volt Szakács, ő hallotta, mit mondott! — Zsirkay János: A magyar kisember vándoroljon ki! — Zaj a balközépen.) Zsirkay képviselő urat rendre utasítom. Méltóztassanak csendben meghallgatni a minister urat! (Kiss Menyhért: Nem lehet! — Platthy György: Muszáj! — Felkiáltások a jobboldalon: Menjenek ki, ha nem bírják!) Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ezek a megjegyzések, amelyek épen most meglehetősen viharosan elhangzottak, legjobban igazolják előbbi megállapításomat: annál hangosabbak, mennél kevésbé objektívek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Általában, mint látom, bizonyos oldalakról az a régi, a harcászatban használatban volt szokás kivan mint elv érvényesülni, hogy bizonyos urak, ahol talán már nem győzik okkal, ott próbálnak közbevágni bottal. (Zaj a balközépe/n. — Zsirkay János: Nézzék meg a lakásnélküli szegény menekülteket! Akkor kapnak egy szobát, amikor a Dunából kihorgásszák őket! Nézzék meg, hogyan látják eJ a hadirokkantakat! — Drozdy Győző: Még ők beszélnek a Dunából kihorgászottakról ! — Sándor Pál: A Dunáról jó lesz hallgatni! —• Zaj.) Elnök: Zsirkay képviselő urat kénytelen vagyok másodszor is rendreutasítani! Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Teljesen felmentve érzem magamat attól, hogy objektíve válaszoljak ezekre az invektivákra, (Helyeslés a jobboldalon.) bár minden objektiv bírálatra és megjegyzésre nagyon szívesen próbálok válaszolni, amennyiben tudok. Szakács Andor igen t. képvirselőtársam ugyanilyen hangszerelésben, bár valamivel enyhébben, azt volt szives megállapítani a vezetésem alatt álló ministeriumról, hogy egyáltalában nem segit senkin, sőt, ha jól tudom, olyasvalamit is mondott, hogy a nyomorultak szegénységéből él. (Szilágyi Lajos : Nem mondta !) Ha nem igy mondta, máris visszavonom. Csak azt akarom megemlíteni a kérdés első pontjára, t. i. arra, hogy a ministerium senkin sem segit, hogy én mindenféle bírálatnak állok elébe, de ezt a kijelentést tájékozatlanságnak^ tartom. Fölkérem Szakács Andor igen t. képviselőtársamat, vagy bárkit is a parlamentből, méltóztassanak megnézni könyveinket és azokból láthatják, hogy nem igaz az, hogy a ministerium senkin sem segit, hanem ellenkezőleg az emberek tízezrein és százezrein segit. Megtalálhatják azokban a könyvekben a fölsegített emberek névsorát és hálálkodó leveleit is. Én tehát tisztán csak arra szeretnék itt mindenkit kérni, hogy a birálatnak legalább azt a minimálisan objektív mértékét méltóztassanak alkalmazni, amely egyáltalában alkalmas tárgyalási alapnak. Azt, hogy a népjóléti ministeriumra szükség van-e, vagy nincs, a nemzetgyűlés bölcsessége döntse el, talán épen az indemnitási vita kapcsán, vagy bármikor. Én csak annyit jelenthetek ki, hogy a ministeriumok számának csökkentése érdekében én magam is felszólaltam a kormánytanácsban és én magam is felvetettem azt a problémát, hogy vájjon nem lehetne-e ezt a ministeriumct, ügykörének a többi ministeriumok között való felosztása révén, megszüntetni. De épen a pénzügyi kormányzat, amely 8
