Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-303

52 A nemzetgyűlés 303. ülése 1924. venni. Adtak volna annak a megboldogult, tiszteletreméltó férfiúnak is egy tábornoki sávot a nadrágjára s azt mondták volna neki: benne van a tőkéd, tisztességes 20 százalék hasznot fogsz kapni, nagyobb a forgalom, ha tőkéd 20 százalék hasznot hoz, meglehetsz elégedve, akkor mindjárt minden egyes^ ütegből kilőtt ágyúgolyóból, amely az ellenségnek menti, egykét aranykoronácska jutott volna rokkantaknak is. (Dénes István: De nem tudott volna 22.000 hold földet összevásárolni! — Haláss Móric közbeszól.) A tisztviselőkérdéssel és a rokkantüggyel foglalkozik az egységespárt. Hallom, hogy bizottságot küldenek ki. Ebben a bizottságban ugylátszik, pártalapon megy az egész dolog. Ha sikerül, akkor a párt csinálta, ha nem, akkor a nemzetgyűlés. Kijelentem, hogy itt mindent másképen, pártalapon csinálnak és tisztára kortesfogás-féle a dolog. Figyelembe ajánlom a nyugdíjas lelkészek kérdését. Tessék meggyőződve lenni, hogy ezek az annakidején nyugdíjba ment plébánosok és egyéb lelkészek a legnagyobb nyomornak vannak kitéve. Igazán fel kell hivnom a kormány figyelmét, hogy illetékes helyen ezeknek érdekében, akik természetszerűleg nem állhatnak oda papi méltóságuknál és önérzetüknél fogva, a kellő lépéseket tegyék meg. Abban a reményben, hogy a mélyen tisztelt földmivjelésügyi minister ur az általam felhozott aggodalmakat orvosolni fogja, hogy ezekben a községekben, amelyeket megemlítettem, az eljárást a legsürgősebben még a nyár folyamán folyamatba teszi, hogy ia keceliek a házhelyeket megkapják, Hajós és Bajaszentistván községek végre földhöz jutnak, ezt a kérdést tovább nem folytatom, hanem beszédemet azzal fejezem be, hogy eziránt a kormány iránt bizalommal nem viseltetem. Nem viseltetem pedig bizalommal azért, mert az egész gazdálkodást nem helyselhetem. Nem vagyok pénzügyi szakember, csak azt látom, amit minden egyszerű adófizető polgár és termelő lát, hogy itt valahogyan valami nincsen rendjén. Itten a bevételeket hiába fokozzuk, ha a kiadások napról-napra nagyobbak lesznek. Az a legérdekesebb, hogy azt a tisztviselői osztályt állítják mindig oda, hogy azért nincs jövedelme az államnak, mert a tisztviselőket igy meg ugy fizetik. A vidéken, erről tessék meggyőződve lenni, minister ur, épen ugy tudják, mint mi, hogy miért adnak a tisztviselőknek annyi fizetést, s a valóságban olyan csekély fizetést adnak, hogy valóban nyomorognak ezek a tisztviselők. Ez a régi probléma, tessék csak annyit megtartani, amennyire feltétlenül szükség van és a megmaradottaknak tisztességes fizetést adni. A spórolásra rátérve, nem jövök ma konkrét adatokkal és javaslatokkal, hog*y tessék ezt vagy amazt megszüntetni. Én ugy látom, hogy mint a múltban, a kormány most sem mer erélyes kézzel belenyúlni a községek apasztásába. Ez volt a hiba annakidején is, amikor még én is a kormánypártban ültem. Nem kifogásolom, magam is azt mondtam, de igenis beláttam, hogy senki sem mer a hóhér szerepére vállalkozni. Mindenki irtózott, hogy én bocsássam el a tisztviselőket. Ez volt egyetlenegy oka akkor, hogy nem nyúltunk erélyes kézzel bele ebbe a kérdésbe. Most azonban ugy veszem észre, hogy hasonló helyzet állott elő, nagyon egyszerű lenne, ha a kor- j many a felelősségben másokkal is osztoznék I évi június hó 20-án, pénteken. ennek a kérdésnek elbírálásánál és ha már Strakoschnak és Smithnek megmutatták az arany költségvetést, ha már Délafrika is beleszólt a mi állami költségvetésünkbe, illik, hogy a magyar képviselők maguk is beletekintsenek. Az ilyen számszerű adatok csak a végösszeget írják oda. Tudni akarjuk, hogy mi van ott eltemetve és mi van ebben a költségvetésben. Azt hiszem, hogy nem ütközhetne semmi akadályba, ha akár ez a mostani kiküldött parlamenti bizottság egyik albizottsága teljhatalommal felruházva átlépné a költségvetést és megállapítaná, hogy ezek és ezek a tételek törlendők, feleslegesek s akkor meg vagyok győződve, hogy tetemes nagy összeget lehetne megspórolni. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy a következő határozati javaslatot terjesszem elő(olvassa): A nemzetgyűlés héttagú pártközi bizottságot küld ki, amelyek sürgősen átvizsgálják az egyes tárcák költségvetését, a személyi és dologi kiadásokat, megállapítják a fölösleges, tehát törölhető tételeket és a vizsgálat eredményéről a Háznak 30 napon belül jelentést tesznek. (Helyeslés a baloldalon.) A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps a balközéven.) Elnök : Vass József népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Pár percnyi türelmet kérek. Az újságokból olvastam, hogy — ha jól tudom — Szakács Andor igen t. képviselőtársam, az indemnitási vita alkalmával mondott beszédében kitérve a népjóléti ministerium politikájára is, egynéhány olyan megállapítást kockáztatott meg, amelyek — fel kell tételeznem — nyilván az ügyek nem ismeréséből származhatik. A képviselő ur nevezetesen a népjóléti ministerium politikáját bírálva azt azzal kívánta jellemezni, hogy a népjóléti minister azt jelentette volna ki, hogy: aki nem tud megélni, vagy akinek valami baja van Magyarországon, az vándoroljon ki! Ehhez az állítólagos kijelentéshez, amelyet a sajtó egy része is közölt, a sajtóorgánumok egyikemásika bizonyos messzebbmenő konzekvenciákat, illetőleg glosszákat is fűzött. Ujabban olyan tónus kezd uralkodni a politikai életben, hogy lehetetlennek tartom, hogy felmentve érezze magát bármely, nyilvános pozícióban a fórumon ágáló ember az alól a kötelezettség alól, hogy reflektáljon abban az esetben, ha róla valótlant állítanak. Mondom, olyan a tónus a politikai életben, hogy ha még azt állítaná is valaki rólam, — régi mondás szerint — hogy elloptam a Gellért-hegyet, akkor is szükségesnek tartanám felállani és megmagyarázni, hogy nem loptam el a Gellérthegyet. Ebben az esetben tehát kijelentem, hogy nem mondottam azt, amit nekem imputálnak. (Huszár Károly: Mást mondott!) Az egész valószínűleg onnan indult ki, hogy amikor Eckhardt Tibor igen t. képviselő ur egy rendkívül éleshangu, szinte fizikai értelemben vetten is éleshangu interpellációt adott elő az igen t. Nemzetgyűlés színe előtt arról, hogy — ha jól tudom — egy Turcsányi nevű ébredő urat (Kiss Menyhért: Turcsányi katholikus pap!) — ugy van -a rendőrség kihallgatásra beidézett és néhány óráig a rendőrségen fogvatartott, Eckhardt igen t. képviselő ur, ezt olyan tónusban adta elő, hogy: nem tűröm, nem tűröm és nem tűröm! Én közbeszóltam, és azt mondottam: a törvény rendelkezését tűrnie kell minden polgárnak.