Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-303

52 A nemzetgyűlés 303. ülése 1924. venni. Adtak volna annak a megboldogult, tisz­teletreméltó férfiúnak is egy tábornoki sávot a nadrágjára s azt mondták volna neki: benne van a tőkéd, tisztességes 20 százalék hasznot fogsz kapni, nagyobb a forgalom, ha tőkéd 20 százalék hasznot hoz, meglehetsz elégedve, akkor mindjárt minden egyes^ ütegből kilőtt ágyúgolyóból, amely az ellenségnek menti, egy­két aranykoronácska jutott volna rokkantak­nak is. (Dénes István: De nem tudott volna 22.000 hold földet összevásárolni! — Haláss Móric közbeszól.) A tisztviselőkérdéssel és a rokkantüggyel foglalkozik az egységespárt. Hallom, hogy bi­zottságot küldenek ki. Ebben a bizottságban ugylátszik, pártalapon megy az egész dolog. Ha sikerül, akkor a párt csinálta, ha nem, ak­kor a nemzetgyűlés. Kijelentem, hogy itt min­dent másképen, pártalapon csinálnak és tisz­tára kortesfogás-féle a dolog. Figyelembe ajánlom a nyugdíjas lelkészek kérdését. Tes­sék meggyőződve lenni, hogy ezek az annak­idején nyugdíjba ment plébánosok és egyéb lelkészek a legnagyobb nyomornak vannak ki­téve. Igazán fel kell hivnom a kormány figyel­mét, hogy illetékes helyen ezeknek érdekében, akik természetszerűleg nem állhatnak oda papi méltóságuknál és önérzetüknél fogva, a kellő lépéseket tegyék meg. Abban a reményben, hogy a mélyen tisz­telt földmivjelésügyi minister ur az általam felhozott aggodalmakat orvosolni fogja, hogy ezekben a községekben, amelyeket megemlítet­tem, az eljárást a legsürgősebben még a nyár folyamán folyamatba teszi, hogy ia keceliek a házhelyeket megkapják, Hajós és Bajaszent­istván községek végre földhöz jutnak, ezt a kérdést tovább nem folytatom, hanem beszéde­met azzal fejezem be, hogy eziránt a kormány iránt bizalommal nem viseltetem. Nem visel­tetem pedig bizalommal azért, mert az egész gazdálkodást nem helyselhetem. Nem vagyok pénzügyi szakember, csak azt látom, amit minden egyszerű adófizető polgár és termelő lát, hogy itt valahogyan valami nincsen rend­jén. Itten a bevételeket hiába fokozzuk, ha a kiadások napról-napra nagyobbak lesznek. Az a legérdekesebb, hogy azt a tisztviselői osz­tályt állítják mindig oda, hogy azért nincs jövedelme az államnak, mert a tisztviselőket igy meg ugy fizetik. A vidéken, erről tessék meggyőződve lenni, minister ur, épen ugy tud­ják, mint mi, hogy miért adnak a tisztviselők­nek annyi fizetést, s a valóságban olyan cse­kély fizetést adnak, hogy valóban nyomorog­nak ezek a tisztviselők. Ez a régi probléma, tessék csak annyit megtartani, amennyire fel­tétlenül szükség van és a megmaradottaknak tisztességes fizetést adni. A spórolásra rátérve, nem jövök ma kon­krét adatokkal és javaslatokkal, hog*y tessék ezt vagy amazt megszüntetni. Én ugy látom, hogy mint a múltban, a kormány most sem mer erélyes kézzel belenyúlni a községek apasztásába. Ez volt a hiba annakidején is, amikor még én is a kormánypártban ültem. Nem kifogásolom, magam is azt mondtam, de igenis beláttam, hogy senki sem mer a hóhér szerepére vállalkozni. Mindenki irtózott, hogy én bocsássam el a tisztviselőket. Ez volt egyetlenegy oka akkor, hogy nem nyúltunk erélyes kézzel bele ebbe a kérdésbe. Most azon­ban ugy veszem észre, hogy hasonló helyzet állott elő, nagyon egyszerű lenne, ha a kor- j many a felelősségben másokkal is osztoznék I évi június hó 20-án, pénteken. ennek a kérdésnek elbírálásánál és ha már Strakoschnak és Smithnek megmutatták az arany költségvetést, ha már Délafrika is bele­szólt a mi állami költségvetésünkbe, illik, hogy a magyar képviselők maguk is beletekintsenek. Az ilyen számszerű adatok csak a végösszeget írják oda. Tudni akarjuk, hogy mi van ott eltemetve és mi van ebben a költségvetésben. Azt hiszem, hogy nem ütközhetne semmi akadályba, ha akár ez a mostani kiküldött parlamenti bizott­ság egyik albizottsága teljhatalommal fel­ruházva átlépné a költségvetést és megállapí­taná, hogy ezek és ezek a tételek törlendők, feleslegesek s akkor meg vagyok győződve, hogy tetemes nagy összeget lehetne megspó­rolni. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy a következő határozati javaslatot terjesszem elő­(olvassa): A nemzetgyűlés héttagú pártközi bizottságot küld ki, amelyek sürgősen átvizs­gálják az egyes tárcák költségvetését, a sze­mélyi és dologi kiadásokat, megállapítják a fölösleges, tehát törölhető tételeket és a vizsgá­lat eredményéről a Háznak 30 napon belül je­lentést tesznek. (Helyeslés a baloldalon.) A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps a balközéven.) Elnök : Vass József népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi mi­nister: T. Nemzetgyűlés! Pár percnyi türelmet kérek. Az újságokból olvastam, hogy — ha jól tudom — Szakács Andor igen t. képviselőtár­sam, az indemnitási vita alkalmával mondott beszédében kitérve a népjóléti ministerium po­litikájára is, egynéhány olyan megállapítást kockáztatott meg, amelyek — fel kell tételez­nem — nyilván az ügyek nem ismeréséből szár­mazhatik. A képviselő ur nevezetesen a nép­jóléti ministerium politikáját bírálva azt az­zal kívánta jellemezni, hogy a népjóléti mi­nister azt jelentette volna ki, hogy: aki nem tud megélni, vagy akinek valami baja van Magyarországon, az vándoroljon ki! Ehhez az állítólagos kijelentéshez, amelyet a sajtó egy része is közölt, a sajtóorgánumok egyike­másika bizonyos messzebbmenő konzekvenciá­kat, illetőleg glosszákat is fűzött. Ujabban olyan tónus kezd uralkodni a po­litikai életben, hogy lehetetlennek tartom, hogy felmentve érezze magát bármely, nyilvános po­zícióban a fórumon ágáló ember az alól a kö­telezettség alól, hogy reflektáljon abban az esetben, ha róla valótlant állítanak. Mondom, olyan a tónus a politikai életben, hogy ha még azt állítaná is valaki rólam, — régi mondás szerint — hogy elloptam a Gellért-hegyet, ak­kor is szükségesnek tartanám felállani és meg­magyarázni, hogy nem loptam el a Gellért­hegyet. Ebben az esetben tehát kijelentem, hogy nem mondottam azt, amit nekem impu­tálnak. (Huszár Károly: Mást mondott!) Az egész valószínűleg onnan indult ki, hogy ami­kor Eckhardt Tibor igen t. képviselő ur egy rendkívül éleshangu, szinte fizikai értelemben vetten is éleshangu interpellációt adott elő az igen t. Nemzetgyűlés színe előtt arról, hogy — ha jól tudom — egy Turcsányi nevű ébredő urat (Kiss Menyhért: Turcsányi katholikus pap!) — ugy van -a rendőrség kihallgatásra beidézett és néhány óráig a rendőrségen fogva­tartott, Eckhardt igen t. képviselő ur, ezt olyan tónusban adta elő, hogy: nem tűröm, nem tűröm és nem tűröm! Én közbeszóltam, és azt mondot­tam: a törvény rendelkezését tűrnie kell min­den polgárnak.

Next

/
Thumbnails
Contents