Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-303

A nemzetgyűlés 303. ülése 1924. jobb félni, mint megijedni. (Zaj. — Propper Sándor : Gyerünk az urnákhoz ! Próbáljunk választani csendőrszuronyok nélkül ! — Halász Móric : Megpróbálták 1920-ban ! Miért nem álltak akkor oda ? — Propper Sándor : Tudom, hogy savanyu a szőlő ! — Elnök csenget.) Én nagyon sajnálom, hogy annak idején — nem tagadom, ezért tényleg vád illethet, nyiltan bevallom — én is hozzájárultam ahhoz, hogy az egységespárt ilyen formában megalakuljon. Hiszen azért nem kellett volna ellenzékinek lennie a kisgazdapártnak, hanem ahogy az Ernszt—Wolff-párt tud kormánytámogató párt lenni, — amennyiben tényleg kormánytámogató párt, — épugy tudnánk mi is, régi kisgazdapárt, koalíciós alapon a kormánypárttal együtt kormányozni és neun kellett volna a párt önállóságát feladni. Belátom, hogy én is nagy hibát követtem el azáltal, hogy azzal a kis befolyással, amellyel rendelkeztem, ehhez magam is hozzájárultam. Eggyel legyünk tisztában, t. uraim, azzal, hogy a magyar földmivesnépnek leesett a hályog a szeméről. (Szabó István (nagyatádi); foldmivelésügyi minister : Nem volt azon hályog sohasem, hála Istennek, mindig látott !) Nagyon jól tudom, hogy magának, nagyatádi Szabó Istvánnak is sok küzdelmébe került, mig fel tudta őket rázni a tespedtségből. A magyar földmivestársadalom, a falu népe, nem megy uj pártok és uj címek után, hanem azt akarja, hogy a parlamentben olyanok által legyen képviselve, akik valóban a falu érdekeit képviselik, akik nagyon jól tudják azt, hogy mi kell a falunak és mi fáj gény földmivesembernek. (Zaj.) Talán szerénytel enségnek veszik részemről, hogy elhatároztam, hogy addig is, amig, nem tudom, miféle alakulatok fognak létrejönni a parlamentben, a régi agrárlob og'ót, föl dmi ve szászlót hordom barátaimmal becsületes szándékkal, magyar érzéssel és megszervezzük a falut, (Helyeslés balfelől.) azért, hogy veszély idején ott legyen, hogy nélküle ne dönthessenek, vagy pláne ellene ne tudjanak dönteni. Azt hiszem, hogy amikor a második polgári frontot kiépítjük, a földmivestársadalmat egy laborba szervezzük, ez ellen polgári gondolkozású embernek kifogása nem lehet, mert különben nagyon rövidlátó és nagyon fog csalódni a jövőben, ha esetleg itt a kormány gátjait a hullámok át fogják törni, amely gátak már nagyon át vannak nedvesedve, s amelyen keresztül a viz már szivárog is. Épen ezért kell, hogy ott legyen az új töltés, amely a polgári frontot erősen tartva, az ország minden polgárát egyaránt megvédi. Ez nem megy személyek ellen. Megmondom egészen nyiltan, hogy ennek érdekében bejárom az országot. Megtettem annak idején, hogy körülbelül ezer népgyűlésen vettem részt. Most elhatároztam, hogy ha egészségem engedi, megyek tovább faluról-falnra, hogy az ia-azsáffot hirdessem, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalion. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nincs autód !) nem demagógiával, hanem becsületes munkával. (Kiss Menyhért : Nekünk nem engedik meg !) Nekem megengedik, mert hiszen nem is tudok elképzelni olyan kormányt, amely becsületes polgári szervezkedésnek gátat merjen emelni ebben az országban. (Kiss Menyhért : A fajvédőknek nem engedik meg !) Én nem mondhatok mást, mint hogy nekem eddig megengedjék. Lehet, hogy ha rájönnek majd a dörgésre és látják a nagy hullámokat, akkor majd megijednek, de ma évi június M 20-án, pénteken. 49 még nem félnek tőle. (Zsirkay János : Meg vannak elégedve az eredményeiddel !) Nem tudom, hogy meg vannak-e elégedve vele vagy nincsenek. Én a régi alapon állok ugy a keresztény, mint az agrár és demokrata felfogásomban. (Lendvai István : Brávó ! Helyes !) Hogy ki van velem megelégedve és ki nincs, azt nem tudom, de azt hiszem, a magyar földmivestábor meg van velem elégedve. (Helyeslés balfelől.) Még egypár szót vagyok kénytelen szólni a földreformtörvény végrehajtásáról. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Mi a nemzetgyűlésben nagyatádi Szabó István t. képviselőtársamnál és t. minister urnái sok dologban megértésre találtunk. A földreform-noA^ellának törvényerőre # (emelkedése -tekintetében, — hogy ugy mondjam — mi ellenzéki agrárdemokraták ezen az oldalon szoros nexusban voltunk az egységespárttal, — ezt őszintén kijelentem és örömmel állapítom meg — a minister urnái nagyon sok tekintetben megértésre találtunk. (Zsirkay János : Nem rajta múlik, hanem a grófi kisgazdákon !) Hiába jövünk ide reformokkal, hiába jövünk magával a törvénnyel, amikor azt látjuk, hogy az ember a tüdejét kibeszéli, a lábát elkoptatja, szaladgál, dolgozik a becsületes kisemberek érdekében, s az eredmény az, hogy még mindig vannak községek, mint például Hajós községe, ahol a földreformtörvényt, amelyet még 1920-ban megalkottunk, ma sem hajtották végre. Hiába voltam a földreform-szövetség egyik mozgatója, hiába hirdettük a kisgazdapártban, hogy földet fogtok kapni, még mindig vannak községek, amelyekbe a bíróság ki sem szállt, s amelyekben a bizottság meg sincs alakítva, úgyhogy a nép teljesen elvesztette a hitét és balfelé orientálódik. Ne csodálkozzunk tehát azon, ha a munkástömegek, a falusi szegény emberek és nincstelenek kikerülnek a kezünkből. S ha^ ezek egyszer eltávolodtak tőlünk, akkor hiába szaladunk utánuk. (Baross János : A végrehajtási utasítás máig sem jelent meg Î) Ott van Bajaszentistván községe. Becsületes, józan, derék nép lakja, azonban a bíróság még ma sem szállt ki oda, mai napig sincs a bizottság megalakítva, jobbról-balról adják ki a földeket bérbe, és a szegény emberek lesik és várják, hogy mi lesz, s nem biznak már senkiben. ' De menjünk tovább. Még a házhely kérdését sem oldották meg. Ott van pl. Keczel község*, ahol 400 házhelyigénylő kéri, hogy azt a kis házhelyet megkapja. A minister ur — igazán köszönettel fogadom — mikor hozzá fordultam a küldöttséggel, a legnagyobb készséggel útbaigazította őket és megtette a maga részéről a megfelelő lépéseket, amelyek folytán az erdészet bele is egyezett abba, hogy a kisemberek a területet megkapják. Nem tudom megérteni, hogy miért húzódik ez a dolog négy év óta. Nem tudom, kinek a lelkén szárad annak az embernek a halála, aki elkeseredésében agyonlőtte magát. (Kováts-Nagy Sándor: Ezért lőtte magát agyon?) Ezek a szegény emberek befizették kis összegeiket, józanak, becsületesek, ellenforradalmárok, nem lehet kifogást tenni ellenük, mert a vörösök ellen kapát, kaszát, fegyvert fogtak, 26-an pusztultak el közülök és mégsem bírnak egy kis házhelyhez jutni. Pedig ha a házhelyüket megkapnák, akkor meg lennének elégedve. (Zsirkay János: Weisz Manfréd megkapta! — Zaj a balközéven.) Én felkérem a jelenlevő fölmivelésügyi Í