Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

36 A nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. ilyen messze adresszálja ! Â szomszédjának mondja !) Vannak ilyen értelmetlenségek. (Kiss Menyhért: Az a különbség, hogy nekünk nem volt részünk benn ik.) A zsidó hullagyalázók az ellenük lefolytatott fegyelmi ideje alatt . . . {Zaj a jobboldalon. — Bessenyey Zénó : Ne zavarjuk a szónokot ! Halljuk !) Engem nem zavarhatnak, ahhoz bizonyos egalitás kell. (Zaj jobb felől.) Az elienük folytatott fegyelmi ideje alatt a zsidó hallgatók egészen szabadon jártak be, — ez az aranyközéput, ugy-e ? — sőt szigorlatoztak, ellenben például Esztergályi Szörény orvostanhallgatónak, mikor ellene volt fegyelmi vizsgálat, be sem volt szabad lépnie az egyesemre. A hivatalos vizsgálat alatt Nagy József rektor ur a pártatlanságnak nagyon klasszikus bizonyitékát adta akkor, amikor az általa fantasztának minő­sitett Koroknay Ilona orvostanhallgatónőnek azt mondotta : »No, kedves Koroknay, most már bol­dog ugy-e? Most ünneplik magát«. Ez a pártat­lanságnak, a befolyásolni nem akarásnak kétség­telen kritériuma. Ugyancsak a pártatlanság kritériuma az is, hogy Glanez Ernő zsidó orvostanhallgató ellen, — akiről már volt alkalmam itt szólani abban az interpellációban, melyet én íremmel Mátyás meg­gyilkolása alkalmából mondottam el, két esztendő­vel ezelőtt, aki revolverrel lőtt az egyetemi ifjúság közé — nem siettek fegyelmit indítani, mig most a zsidóknak egy egyszerű ajánlott levelére öt-hat keresztény hallgató ellen fegyelmit indítottak s ezek nemcsak, bogy nem mehetnek be az egyetemre, hanem Esztergályi Szörénytől barátságosan még azt is megkérdeztek, hogy miért nem távozik az egyetemről, tehát barátságosan eltanácsolták, anélkül, hogy ennek valami különösebb oka, vagy alapja lenne. Volt azután azon az egyetemen csakugyan még más zsidó-keresztény verekedés is, mikor a köz­ponti egyetemen két zsidó megtámadta Babusik László orvostanhallgatót s az ingét letépte. Termé­szetes, hogy bajtársai segítségére siettek s a zsidók azután kénytelenek voltak véres lejjel menekülni. Az egyetem előtt találkoztak ezek a menekülő zsidók a rektorral s még ők adták be a feljelentést, — ez már a faj fejlett technikájához tartozik [DerültségJ — természetesen azzal, hogy a keresz­tények támadták meg őket. [Derültség és zaj.) A vizsgálatot meg is indították s a vizsgálat a keresz­tények igazát bizonyította be, de a keresztény hallgatók, tekintettel a keresztény nemzeti kurzusra, ma is jogosan félnek attól, hogy a végen mégis ők fognak büntetést kapni. (Szabó Imre : De mégis csak annak volt igaza, akinek betört a feje !) Nem tudom, hogy kinek tört be a feje, de viszont ha valaki torkonragad valakit s az ingét letépi, számoljon azzal, hogy a feje rámehet (Zaj.) Vér Tibor Methosz. vezér vizsgálata alatt fegyelmit rendeltek el Gallay Kálmán és Pécsy Kálmán tanársegédek ellen, továbbá 5—6 egyetemi hallgató ellen és az a rektor ur, aki június 1-én igy nyilatkozott, azután amúgy nyilatkozott, termé­szetesen az egyetem autonómiájának megsértését látja e jogrendes világban abban, hogy ott meg­jelent az ifjúsági szövetség vezére és szintén érdeklődött az iránt, hogy tulajdonképen mi is történt itt. Vájjon a rektor ur, aki a dékánnal egyetemben Pécsett közismert zsidóbarát, volta­képen melyik nyilatkozatában mondott igazat és melyik nyilatkozatát kell hitelesnek elfogadnunk ? Notabene, épen meg liberális részről is megjelen­tek oly sajtóközlemények, amelyek bevallják azt, amiről különben mi is tudunk, hogy a szolgával egyetemben a zsidó hallgatók viselkedése oly botrányos volt, hogy még egy zsidó is akadt, aki felháborodott ezen — nyilván fajcélszerüségi okokból. (Élénk derültség. —~ Kiss Menyhért: Ez az 5%-hoz tartozik !) A liberális lapokban is meg­jelent, a rektor ur nyilatkozatában is benne van, a zsidó fajvédelmi lapban is benne van, hogy egy Bandi Dezső nevű zsidó egyetemi hallgató maga is azt mondotta felháborodásában : »Te marha, te állat, hogy mondhatsz ilyet egy halottról '« Szóról­szóra közlöm, a jegyzőkönyvből. A jegyzőkönyv nem vonja kétségbe ezt a tényt, dacára annak, hogy zsidó részről történt, mert mi objektívek vagyunk. (Derültség jobbfelől és a szélsôbaloldalon.J Nem akarom vitatni azt a kérdést, hogj r ez a rosszaló nyilatkozat nem azt a rosszalást jelenti-e, amelyet például láttam egyszer kiplakátirozva Buda­pest utcáin a kommunizmus bukása után, mikor egy jelenleg is nagy zsidó fajvédelmi szerepet játszó, mostanában itt ritkán tartózkodó képviselőtársam valamiféle módon azt próbálta bizonyítani, — és ezt plakátirozták is — hogy azok a kommunista zsidók tulajdonképen a zsidóságnak legnagyobb ellenségei voltak. Akkor is az volt az érzésem, — azóta az évek újra bebizonyították előttem, — hogy az óvatos zsidó, az okos zsidó, a befelé fordított kártyákkal játszó zsidó nem szereti a kifelé fordí­tott kártyákkal játszó zsidót, nem azért, mintha erkölcsileg háborodnék fel, nem azért, mintha az ő talmudi gondolkozása értelmében háborodnék fel, hanem azért nem szereti a Kun Béla és Sza­muelli zsidót, mert azt mondja : nem muszáj el­árulni a hatezer esztendős kártyákat, nem muszáj azt a gojt annyira nyíltan üldözni és puszlitani, hogy a végén ébredő magyar legyen belőle. (De­rültség és zaj.) Ez az a rész, amely a pécsi egye­temen történtekre vonatkozik. Ha esetleg még hozzátennivalóm lesz, ez attól függ, hogy az igen t. kultuszminister ur erre mit fog felelni. Bátor voltam múltkori interpellációm során szóvátenni azt a lehetetlen helyzetet is, hogy ezt a hulla- és vallásgyalázást épen annak a fajnak részéről követték el — mert hiszen ne méltóztas­sék mindig azt a szolgát is odatolni, az egy szegény szolga, egy Lombroso-alak, nem egyetemi művelt­ségű és diplomás pályára menő ember — épen annak a fajnak részéről, amely — mint ahogy ci­táltam nagyon magasrangu és nagyon tudós orvos­professzorok véleményét — nem hajlandó seho­gyan sem az őfajtabeli holttesteket, hullákat a tudományos vizsgálat céljaira rendelkezésre bocsá­tani. Ez csak súlyosbítja annak a fajnak vétkét. Erre vonatkozólag egész váratlanul kaptam felele­tet, faji megnyilatkozást, Wallenstein Zoltán dr. pécsi főrabbi részéről, akit ebben a kérdésben szin­tén meginterjúvoltak és aki a pécsi lapok hasábjain nagyon hosszasan felelt arra a kérdésre, hogy mi a zsidók álláspontja a soraikból kikerülő bűnösökkel szemben. Ez a hosszadalmas és a lényegbe végül sem vágó felelet eszembe juttatja azt, amikor bol­dogult Sándor János, akire a túloldalról bizonyára sokan fognak emlékezni, magánbeszélgetésben azt magyarázta, hogy a leghelyesebb ut az egyenes ut, de a kezével olyan mozdulatot csinált, amely a kigyózásnak netovábbja. (Nagy zaj a jobboldalon. — Bessenyey Zénó : Ezt nem mondhatta ! Ez nem vall Sándor Jánosra! Egyenes magyar ember volt!) Tudom, csak a keze nem járt egyenesen. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Szépen védi a halottakat ! Ez az igazi halottgyalázás ! — KuraP. András : A halottakról vagy jót, vagy semmit !) Azt mondja a nyilatkozat a végén, amikor ö minden­áron Jézussal próbálja jusztifikálni a zsidóságot, hogy »ami pedig egyesek éretlen gyűlölködését illeti, megadja a választ a történelem szelleme. A fórumon mindiga Kleonok szavalgattak, a Sokra­teseknek vissza kellett vonulniok.« Kénytelen va­gyok megállapítani, hogy e zsidó fajvédelmi nyi­latkozat értelmében azok, akik a zsidó fajvédelem érdekében felszólalnak, a Weissfeldek, a Schlesin­gerek és Feuermannok Kleonoknak minősitendók

Next

/
Thumbnails
Contents