Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-313

380 À nemzetgyűlés 313. ülése 1924. nem azért hozom fel ezt a kérdést, mint hogyha csak ez volna a sérelem a kereskedelemre nézve, amely most már ezt konszummálta és befizette augusztus 15-én, 16-án az előlegeket ugy, ahogy tudta, nem abban rejlik szerintem a gravamen, hanem abban, Ihogy először elvonták tőlük azt az összeget, amelyet ők üzletükben használhattak volna. Vannak olyanok, akik nem tudnak fizetni, sőt vannak olyanok is, akik tönkrementek ennek következtében, mert nem voltak rá előkészitve. Azért hozom ezt fel főleg, t. minister ur, nehogy a t. minister urak ezen incidensből azt deriválják, hogy miután ezt az első törvénytelenséget az adók fizetése tekintetében elkövették, a jövőben teljesen szabadkezük lesz. A legnagyobb csodabogár azonban a következő. A 33-as bizottság tárgyalta a lakások bérének hónaponként való fizetését sat. ministerelnökhelyettes ur nem akart belemenni abba, hogy a megszorult kereskedelem hónaponként fizethesse a házbért. Mondom jogosan, mert most már értem, hogy szükségük volt nekik erre a szanálási törvény tekintetében. Erre nézve azonban Heinrich t. képviselőtársam ott közvetitő inditványt tett, hogy ezt a törvénytelen rendeletet, amelyről akkor még nem is tudtuk, hogy törvénytelen, semmisítsék meg, és a kereskedőnek joga legyen utólag a hónap végén kifizetni a forgalmi adót. Ehhez a ministerelnökhelyettes ur a 33-as bizottságban hozzájárult. Kérdezem, el lehetett-e azután, miután a ministerelnökhelyettes ur ehhez hozzájárul, tehát kompromiszszumos javaslatok között a 33-as bizottsággal, várni, hogy akkor ez a dolog rendben van? Ez pedig július 29-én történt. A 33-as bizottságnak ez a határozata a ministertanáes elé került, amely magáévá tette a 33-as bizottság kompromisszumos határozatát, mégpedig a. ministerelnökhelyettes ur inditványára. Es ime, a ministerelnökhelyettes ur kiadott ezután egy kommünikét, amelyben azt mondja (olvassa): »A kormány hozzájárult a 33-as bizottság határozatához s ezzel felmentette az érdekelt kategóriákat a forgalmiadó-előleg fizetése alól.« Engedelmet kérek, ha a ministerelnökhelyettes ur ilyen kommünikét ad ki, akkor várhatta volna az ember, hogy ez a dolog most már teljesen rendben van. Legnagyobb meglepetésemre azonban azt a forgalmi adót, amelyet 1-én vagy 2-án kellett volna fizetni, egy augusztus 14-én kelt pénzügy ministeri ukáz értelmében 15-én, vagy miután ez ünnepnap volt, 16-án le kellett fizetnie, máskülönben 10% büntetést kellett leróni. Teljes fél hónap azzal telt el, hogy egy erkölcsi testület az Omke, információkat szerzett be a pénzügyministerium részéről arra nézve, hogy ez rendben van-e ! A pénzügyministerium hangoztatta, hogy teljesen rendben van, legyünk nyugodtak. (Pakots József : Másik adta volna ki a rendeletet !) Méltóztassék megmonani nekem, van-e presztízse annak a kormánynak, ha ilyesmi megtörténhetik ? Ugyan minek állítottuk mi fel a 33-as bizottságot, ha annak a ministerelnökhelyettes urnák és a ministertanácsnak hozzájárulásával hozott együttes határozata nem elegendő ahhoz, hogy a pénzügyministerium ennek ellenére ne adja ki ezt a rendeletet? (Pikier Emil : Csupa sóhivatal !) Hova lesz a nemzetgyűlés presztízse a publikum előtt, a lakosság előtt, ha ilyen fajta intézkedéseket látnak ! Hol van az autoritás, amelyre mi hivatkozhatunk, ha az, ami egy kormányelnök szájából elhangzik, nem szent és nem olyan, hogy akármi történjék is, annak igy kell meglenni ? (Lendvai István : Nem egészen áll !) Nézetem szerint, t. képviselőtársam, igy kellene lenni. Ezt a két napi terminust tehát én ismét olyan zaklatásnak láttam, amit csak olyan évi szeptember hó 5-én, pénteken. országban lehet véghezvinni ahol a nemzetgyűlés kontrolja nem működik semmiféle tekintetben. Ez is egyik oka annak, hogy követelem, hogy a nemzetgyűlés vegye fel újból tárgyalásait. Miután már eddig is hosszasabban vettem igénybe a t. Nemzetgyűlés idejét, nem óhajtom ebben a pillanatban önöket más gazdasági kérdésekkel zaklatni, de biztositom önöket, hogy a gazdasági kérdéseknek halmaza vár megoldásra, igy megigérték nekünk a szabad forgalmat az egész vonalon. (Szabó József közbeszól.) T. képviselőtársam, legyen róla meggyőződve, hogy Eipka sem fogja elérni azt, amit akar, nevezetesen az élelmezés olcsóbbodását, mert a legnagyobb uzsorás az állam és ezt az uzsorást leszerelni képtelen. (Kiss Menyhért : Sőt támogatja!) A drágaság tisztán az állam árdrágításának a következménye. (Zaj.) Méltóztassanak megnézni a vám kérdését. A vámtarifa-törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mint Don Quijote álltam itt és minden egyes paragrafusnál felszólaltam néhány szegény legénnyel együtt, akik szintén támadták velem együtt a vámtarifát. Kénytelenek voltunk azonban deferálni, mert azt mondták nekünk, hogy a vámtarifa csak keret, jönnek majd utána a kereskedelmi szerződések és ezeknél majd engedményeket kell tennünk. íme, publikálták a vámtarifát és ezekkel a magas vámtarifákkal importálják mindazt, amire szükség van. Koncedálom, hogy ezekkel a magas vámtarifákkal sokkal több textiláru jött be az országba, mint a múlt év júniusában, mert textilárukban teljesen le van az ország rongyolódva, de ha továbbra is ilyen magas vámokkal akarnak operálni és akarják alátámasztani Magyarország gazdasági politikáját, akkor bizony homokra építenek. Hiszen méltóztattak ma hallani t. képviselőtársaim adatait, amelyeket én még nagyon ki tudnék egészíteni. Tessék megnézni Bécs árait (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ugyanott a megélhetési lehetőségeket és látni fogják, hogy az a Magyarország, amelyet valamikor Kánaánnak neveztek, Németország után a legdrágább ország az egész világon. Aniig itt ilyen rettenetesen nehéz lesz a megélhetés, a kenyér megszerzése, addig én nem vagyok kapható arra, hogy szavazatommal hozzájáruljak a nemzetgyűlés üléseinek október 7-ikéig való elnapolásához. Én kivánom a munkát, mert ahol nincs munka, ott nincs megélhetés, ott nincs boldogság és nyugalom s ott nem lehetséges az állam felvirágoztatása sem. Elfogadom Peyer t. képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! A keresztény gazdasági párt, amelyhez szerencsém van tartozni, szintén arra törekszik, hogy a munkanélküliség minél előbb megszüntettessék. Ennek ellenére, a keresztény gazdasági párt nem tartotta szükségesnek a nyári szünet megszakinem tartotta szükségesnek, hogy a nemzetgyűlés összeüljön, nem pedig azon egyszerű indoknál fogva, mert át vagyunk hatva attól, és nagyon jól tudjuk azt, hogy ezt az óriási horderejű kérdést, amelyet meg kell oldanunk, — s azt hiszem, a nemzetgyűlésnek egyetlenegy tagja sincs, aki ezzel a felfogásommal ellentétes véleményen volna — nem lehet sem egy, sem egymásután következő egy-két ülésen megoldani. (Pikier Emil: Akkor harminc ülésen át fogunk majd tárgyalni! Maradjunk együtt! — Zaj.) Egy-két ülés tartásával ugy sem tudunk jelentékeny lépést előre tenni a kérdés megoldása tekintetében. (Pikier Emil: Nem egy-két ülésre hivtuk össze a nemzetgyűlést! Együtt akarunk maradni!) Elis-