Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-313

J. nemzetgyűlés 313. ülése 19:24. nyilván csak azért, mert politikai ellenfelének környékére merte tenni lábát és mert ott azoknak a nagybirtokoknak dolgába akart betekintést nyerni, amely nagybirtokokat épen az ő népe kivánt. De látjuk azt is, hogy az egész végrehajtás hebehurgya, rendszertelen. Kiadnak olyan földeket, amelyeket felmérni sem tudnak. Tudunk eseteket, amikor csónakkal kell a mérnöknek bemenni a kiosztott földre és akóra mérik a földet. Ott van a jánoshalmai eset, amikor egy olasz herceg 17.000 holdas birtokából, amely nagyrésze fekete föld, kiválasztottak a beerdősitett, befásitott homokterületet és homokot szórtak a nép szemébe föld helyett. Tudunk esetekről, amikor négy esztendeig nem vették kézbe a földigénylők kérését és az egerek rágták szét akkorra az aktákat, amikor a biró végre intézkedni akart. Zalaszabadiban történt ez az eset. (Kiss Menyhért: Akárcsak a zombori kendergyári földek!) Tudunk itt ilyen eseteket, csak olyanokat nem igen tudunk, amelyeket rendesen, közmegnyugvásra oldottak volna meg. A bírákat megvádolni nem tudom és nem is akarom, bár az a kormányzati szellem, mely az utóbbi időben még attól sem retten vissza, hogy aktiv bírákat citáljon a minister elé és velük tárgyaljon meg egy és más olyan ügyet, amelyet a biró letárgyalni köteles, megmételyezi azokat a uiráicat is, akik a földbirtokreform becsületes megoldására hivatva lennének. (Szakács Ardor: Ezt nem hiszem el! — Halász Móric : Senki sem hiszi ! Szép dolog a mentelmi jog védelme alatt ilyeneket mondani! — Vanczák János : A mentelmi jog védelme nélkül is megmondjuk! — Zaj jobbfelől) Eseteket tudok, amikor a földmivelésügyi minister átirt az OFB-hez, hogy utasítsa azt a birót arra, hogy az esztendők óta pihenő földbirtokreform végrehajtását végre kezelje meg, tűzze ki a tárgyalást, de ez is hiábavaló volt. Se a földmivelésügyi ministernek, se az OFB-nek utasítása nem tudja rávenni például Mészáros Aladár kir. táblabírót arra, hogy Kiskomáromba, Komáromvárosba és a többi községekbe a földbirtokreform tárgyalására kimenjen. Azt látjuk, hogy úgyszólván az egész vonalon, ha kell, ha nem, ha szükség van rá, ha nincs: a birák minden egyes tárgyalást elhalasztanák, ha pedig nem halasztják el, olyan jelentést küldenek fel az OFB-nek, amelynek alapján az OFB ítéletét meghozni képtelen s amely jelentésre azután az OFB póttárgyalást rendel el. Az ilyen póttárgyalást pedig hat hónap, sőt egy esztendő múlva se tartják meg, ezeket ugy kell küldöttségileg kikönyörögni a bíráktól. Van eset, amikor az ítélet ugy szól, hogy a földigénylőket még az új termés előtt a föld talajdonába kell juttatni, vagy pedig learatás után azonnal átadandó a föld, tehát minél előbb oldja meg az a biró a kérdést póttárgyaláson. A bíró azonban füttyöt hány az OFB. és a földmivelésügyi minister utasítására, nem száll ki és még ma is a nagybirtok kezén van az a nagy birtok, amelynek birtokosa — meg vagyok győződve, — szintén jobban szeretné már, ha megszabadult volna attól a vitás földtől, arneíjTŐl egész biztosan tudja, hogy pár hónap múlva mégis el fogják tőle venni, Nem a nagybirtok itt a hibás, hanem a földmivelési közigazgatás. Az OFB. rendszerét hibáztatom én, s mindazokat, akiknek hatalmukban volna a földbirtokreform kérdésének megoldására kiküldött birák felügyelete, akiknek hatalmukban állana, hogy megnézzék : miként teljesítik ezek kötelességeiket. (Meskó Zoltán : A bírák kapkodnak, fűhőz-fához járnak, nyolc ügyet tárgyalnak egyszerre és egyet sem fejeznek be.) Hogy azután miiyan Ítéleteket látunk, arra miért hozzak fel példákat ? Az a rendszertelenség, hogy az évi szeptember hó 5-én, pénteken. 379 egyik embernek ö

fél holdat adnak, a másiknak pedig esetleg középbirtokot is, hogy az egyik középbirtokostól elveszik földje felét, vagy egész középbirtokát, de a mellette levő háborús szerzeményű nagybirtokhoz esetleg hozzá se nyúlnak, az napirenden van. (Meskó Zoltán : Az OFB-nek nincs pénze a birák díjazására ! Nem tud pénzt adui nekik hogy kiszálljanak.) Mondom, napirenden van az a rendszertelenség, hogy kisemberektől elvesznek 15-20—30 hold földet, mint háborús szerzeményt. Ott van Csontos t. barátomnak a kerülete, eleget járkál ebben az ügyben ő is, s jobban tudja bizonyítani mint én, hogy Karcagon például három holdacskát is elvesznek az emberektől. (Zaj.) Mindenekelőtt körülmetélték ott az egész zsidó hitközséget, csak a rabbit, meg a kántort nem; elszedték tőlük az összes zsidó-földeket, 2—3 holdat is, mindent, de megkegyelmeztek azoknak a nagybirtokoknak, amelyeken csak az asszony lakik otthon, a férj idegen állampolgár. Azt látom, hogy különösen az idegen állampolgárokkal bánik nagyon kíméletesen az OFB. Azt kell látnom, hogy a Habsburgvágyon, az idegen hercegek vagyona, az idegen állampolgárok vagyona nebántsvirág, ne nyúlj hozzám, ebben az országban, amelyeket érinteni nem engednek. (Horváth Zoltán: Bezzeg a Rákóczibirtokokat nem kímélték a Habsburgok!) A rendszertelenségnek kirívó példáját láthatjuk Sárrétudvari községben. Itt emberemlékezet óta kishaszonbérlők művelték a földet, azok dolgoztak benne: jött azonban a földbirtokreforin és amikor arról volt szó, hogy ezek a kishaszonbérlők végre saját tulajdonukul szerezhessék meg pénzért az általuk művelt földecskét, akkor a minister ur kimondta, hogy saját kezelésébe veszi a birtokot. Azóta 700 holdat vettek el azoktól az emberektől, akik a földet művelték. (Baross János: A kormány szociális érzéke!) A kormány szociális érzéke máirégen féloldali gutaütésben szenved. (Meskó Zoltán: Kérdés, hogy melyik oldala?) Azt látjuk, hogy a középbirtokok szervezésénél olyan hallatlan protekció gázol bele a jogokba, olyan mesterséges, -- hogy ugy mondjam — kurzus-kommunizmus fejlődik ki, amilyenről sohasem álmodtunk, amilyent sohasem kívántunk. Mi sohasem azért verekedtünk, hogy jó összeköttetésű, protekciós urak középbirtokokhoz juthassanak: a magyar nép sohasem kívánta, hogy egyeseknek, akiknek megvannak az összeköttetéseik, adjanak ki 100—200 holdat. A magyar nép azt kívánta, hogy a dolgozóknak jusson annyi föld, amelyen kenyerüket megkereshetik. Mit látunk mégis? Azt látjuk, hogy a földbirtokreformból a középbirtokok kérdését oldják meg leghamarabb és legszívesebben: azt látjuk, hogy ami föld szabadeladás folytán elkelt volna, azt rendesen nem hagyja jóvá az OFB, és a földmivelésügyi ministerium; azt látjuk, hogy ezeket az adásvételi szerződéseket megsemmisítik és a földeket kiadják protekciós, jó fiuknak, akiket felülről alaposan beajánlanak (Felkiáltások jobbfelől: Na! Na!) és a volt tulajdonosoknak a régi szerződésben kikötött áron, valorizálatlanul kell felvenniök a vételárat. Ezt a kommunizmust, ezt a kurzus-kommunizmust szolgálja ön, t. minister ur, öntudatlanul; ezt a kurzus-kommunizmust önnek a szemére kell vetnünk, ezért ön még felelni fog. Lehetetlen elképzelni, hogy 1919-ben, vagy 1920-ban eladott birtokokat ma egy felülről kijelölt uj tulajdonosnak egy káposztafej, vagy egy kiló búza áráért adjanak oda. Az ilyen földbirtokreformhoz mi nem járultunk hozzá, az ilyen kurzus-földbirtokreformot mi nem kívántuk. Mi csak azt akartuk, hogy becsületesen hozzájusson a földhöz az a nép, amely azért dolgozik.