Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-313
A nemzetgyűlés 313. ülése 1924. függ a mi gazdasági életünkkel, és az a szellem, amely ott kifejezésre jutott, annyira hű kepét adja annak a belpolitikai anarchiának, amely az országban van, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy ha mindezt mi annak idején ugy láttuk volna, mint ahogyan ma látjuk, nem csodálkoznánk azon, hogy tényleg nem lehetett többet produkálni gazdasági téren, mint amennyit produkáltak. (Propper Sándor; Mi láttuk!) Ugy vélem tek|át, hogy kötelességet teljesítek akkor, amikor ezt az ügyet itt szóváteszem. Nem kívánom ennek az ügynek birói részét érinteni, nem kívánok foglalkozni ennek az ügynek azzal a részével, amely a bíróság elé tartozik, és nem akarom ezen a téren követni a ministeremök urat, (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Prejudikált a bíróságnak!) aki már a birói ítélet előtt befolyást kíván gyakorolni állásfoglalásával a bÍróságra. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Gr, Hoyos Miksa: Az nem áll! — Lendvai István: Közbelépett, mint ahogyan a Weiss Manfréd-ügynél tette! — Zaj.) De szóvá kell tenni ezt a kérdést azért, mert hiszen ennek az ügynek nem annyira a per anyaga, mint inkább azok a kisérő jellenségek, amelyek ezzel a perrel egyidejűleg a felszínre kerültek, adnak politikai színezetet. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez az ügy 1921 óta folyik. Akkor történt tudniillik az, ; hogy nagyatádi Szabó István minister íróasztalát távollétében feltörték, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem az enyémet!) feltörték a titkárának Íróasztalát is (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az enyémet nem') és elvittek onnan, állítólag kompromittáló iratotokat. (Lendvai István: Kikre kompromittáló?) Én nem mondok egyelőre véleményt. Állítólag kompromittáló iratokat vittek el. (Lendvai István: De a vége nagyon késik! — Farkas István: Sohasem lesz ennek vége!) Azután egy rögtönzött ministertanács, mely a főkapitányság épületében tartatott meg, vizsgálta felül ezt az esetet, és Eskütt Lajos ott a ministertanácson, a jelenlévő ministerek előtt hallgattatott ki. (Lendvai István: Ott még rendben volt az elmebeli állapota! Azóta szanálták az agyát! — Élénk derültség a baloldalon. — Kiss Menyhért: Érdekes, nagyon érdekes!) Mi volt ennek az eljárásnak a céljai A cél világos volt. Választás előtt állottunk, a cél nem lehetett más, mint Nagyatádi elgáncsolása (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon. — f Propper Sándor: Sikerült! Pártja leakasztása, a csizmások kiszorítása! — Szeder Ferenc: Az meglehetősen sikerült! — Zaj.) és az ő elgánesolásával együtt az úgynevezett szab adkirály választói irányzat gyengítése. (Ugy van! a bal- es a szélsőbaloldalon.) Nem szabad elfelejteni, hogy ez az aktus közvetlenül a pécsi beszéd után történt, amelyben a ministeremök ur annak idején magát még a Habsburg-ház hívének vallotta. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Strausz István: Most is az! — Egy hang a szélsőbaloldalon : De azért lövettek a királyra !) Később, a választás után, amikor nem. sikerült a választáson a kisgazdákat teljesen kiirtani, (Kiss Menyhért: Nagyrészben sikerült!) — azért mondom, hogy nem teljesen! — (Pikier Emil : A hírmondó még megmaradt !), akkor nagyatádi Szabó Istvánt újból ministerré tették, de egyúttal húzták az Eskütt-ügy tárgyalását. Az Eskütt-ügy itt volt állandóan, mint elintézetlen valami (Szeder Ferenc: Mint Da mokles-kard!) és állandóan ott lebegett, mint NAPLÓ xxv. évi szeptember hó 5-én, pénteken. 375 egy nagy veszedelem a közvélemény szeme előtt, és azzal, hogy el nem intézték, alkalmat nyújtottak arra. hogy ez az ügy különböző pártállások szerint tárgyaltassék és kezeltessék. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szomjas Gusztáv: Ez az igaz: pártállás szerint!— Drozdy Győző: Politikai manővert csináltak vele!) Annyira ment ez a dolog, hogy szükséges volt a nemzetgyűlésben többizbei] interpellálni azért, hogy tűzzék ki ennek az ügynek főtárgyalását. De még inkább szóvá kellett tenni azt az eljárást, amelyet ennek az ügynek kezelése körül tapasztalunk, g amely a birói gyakorlatban egészen szokatlan volt. (Drozdy Győző: Taktikázik ^ele a kormány, az bizonyos! — Hegymegi-Kiss Pál: Csodálatos, hogy ilyenkor nem volt jelen a ministerelnök ur!) Ezekben az időkben folytak Esküttel tárgyalások; (Horváth Zoltán: Egyezkedtek!) folytak egyezkedések, amely egyezkedési tárgyalásokban mindenkinek ott volt a bizalmi embere; a ministerelnök urnák is ott volt a bizalmi embere Orcszy ügyvéd személyében. S amikor nem lehetett vele megegyezni, akkor 1924 január 9-én Esküttet újból lefogták, még pedig zsarolás, lopás és rágalmazás vétsége miatt. (Zaj.) Mindenki megnyugodott most már, hogy ez az ügy végre odakerül, ahová kell, mód és alkalom adódik mindazoknak, akiket megvádoltak, hogy ott a bíróság előtt bizonyíthassák kétségbevonhatatlanul igazukat. A vádtanács tárgyalása azonban nagy meglepetést okozott. A vádtanács tárgyalásán ugyanis megtörtént az, hogy az ügyész, aki hivatalból képviselte a vádat, Esküttel szemben a lopás vádját elejtette, azon akták ellopásának a vádját, amelyek talán kompromittálók voltak bizonyos személyek részére. (Lendvai István: Ma már nem kompromittáló a lopás !) — Zaj.) De tovább is mentek: az ügyész hozzájárult Eskütt Lajos szabadlábrahelyezéséhez, S amikor ez köztudomásúvá vált, ennek ellenkezőjét mondották még akkor is, amikor Eskütt Lajos már szabadlábon volt. Hivatalos helyen még akkor is ennek ellenkezőjét erősítették, hogy tudniillik az ügyész ehhez nem fog hozzájárulni. Amikor pedig ez megtörtént, :feláldozták az ügyészt, kidobták a kanapét. (Kiss Menyhért: Az első ügyészt!) Ez volt az első ügyészi áldozat. Mert van több is! (Lendvai István: Lesz még egy pár!) Az ügy uj referense, Boronkay ügyész ur, megkapván ezt az ügyet, most már főtárgyalásra készülve, utasításokat kért. Ezek _ az utasítások az ügyészek számára nem jöhetnek máshonnan, mint az igazságügyminister úrtól, mert hiszen az igazságügyminister utasítja ügyészeit, vagy főügyészeit politikai természetű perekben. (Farkas István: Van itt kamarilla is!) El sem tudom képzelni, hogy máskép volna. Nem is látok ebben semmi diffamáló dolgot, nem látok benne semmi kompromittálói. Mindenhol, különösen nálunk, az a gyakorlat, hogy politikai perekben évtizedek óta a kormánv utasítása szerint képviselik az ügyészek a vádat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.— Farkas István: Ez az úgynevezett szabadelvű érában is így volt!) Hogy ez, mennyire megvolt ez alkalommal is, azt bizonyítja az, hogy például Polányi főügyész ur és Töreky tanácselnök ur ez ügyben az igazságügyminister urnái jártak, vele tanácskoztak és amikor az igazságügyminister úrtól visszajöttek, Töreky tanácselnök ur szobájába magukhoz hivatták Boronkay ügyész urat és vele egyetemben tanácskoztak meg a főtárgyaláson kö52
