Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-313

A nemzetgyűlés 313. ülése 1924. alkalmakat igénybe venni, mert az államrendőrség a kormány utasítására nem bocsát útlevelet rendelkezésükre. (Farkas István: Állami szociálpolitika!) Meg tudom érteni, hogy az állam itt kívánja tartani ezeket a munkásokat, mert hiszen a nemzet szempontjából fontos, hogy a szakmunkás ne menjen ki, hogyha egyszer majd megindul a munka, ismét rendelkezésre álljon, de akkor viszont legalább a legminimálisabb mértékben gondoskodnia kell arról, hogy a munkás valamilyen módon meg tudja úszni a mai krízist. Nem lehet ezt a bajt azzal orvosolni, hogy megtagadják az útlevél kiadását, mert a munkásoknak egy része útlevél nélkül kénytelen kimenni, más része pedig olymódon kénytelen tengetni életét, amely képzettségének, szakmai tudásának csak rovására megy. A másik kérdés, amelyet ismételten szóvátettünk és amelynek orvoslását kértük, a vasúti kedvezményes jegy kérdése. A helyzet az, hogy a m ig valaki dolgozik, addig jogában van u. n. munkásjeggyel utazni, abban a percben azonban, amikor megszűnik a foglalkoztatása, elesik ettől a kedvezménytől; akkor tehát, amikor a munkás hátrányosabb helyzetbe kerül, az állam ezt a bajt még tetézi azzal, hogy megvonja tőle ezt a minimális kedvezményt is. Azt mondja erre a minister ur, és azt mondják szakkörökben, hogy ezt nem lehet keresztülvinni, mert borzasztó visszaélések történnének azáltal, hogy egyesek a vasúti kedvezményes jegyet arra használnák fel, hogy különböző küldönc és egyéb szolgálatokat teljesítenének. Én kételkedem benne, hogy a munkásoknak olyan nagy tömegei vennék igénybe ilyen célra ezt -a kedvezményt, bár nem látok benne semmi veszélyt, ha a munkásságnak egy kis töredéke ezt meg is tenné. Ha azonban a kereskedelemügyi ministerium ellenőrizni kívánja a munkásoknak kedvezményes jeggyel való utazását, módjában van erre nézve valamilyen formát találni; ellenőrizhetné ezt akár a. községi elöljáróságok igazolványai alapján, akár pedig az illető szakszervezet igazolványa alapján; tessék elhinni, egyetlen szakszervezet sem fog tagjának igazolványt adni arról, hogy segélyt kap tőle, amikor tényleg nem kap segélyt. Az ellenőrzésnek tehát megvannak a különböző módjai és lehetőségei, Érthetetlen, hogy ezt a kérdést nem rendezik, amikor az még csak jelentékeny kiadástöbbletet sem okoz az államnak, mert hiszen a vonatok ugy is mennek; ha 20 emberrel több ül rajtuk, ez már igazán nem számit. A kedvezményes jegy elvonásával megfosztják a Budapest környéki falvakban lakó munkásokat attól a lehetőségtől, hogy bejöjjenek Budapestre, felkeressék régi ismerőseiket, barátaikat, a gyárakban, műhelyekben maguknak munkát keressenek. Sok esetben épen azért nem tud a munkás munkát találni és elhelyezkedni, mert nincs meg az anyagi lehetősége arra, hogy hetenként legalább kétszer-háromszor bejöhessen Budapestre. Ebben az ügyben már ismételten volt alkalmunk ugy a kereskedelemügyi minister úrral, mint a népjóléti minister úrral tárgyalni. Tervezetet kértek tőlünk, amelyet ki is dolgoztunk és át is adtunk a kereskedelemügyi minister urnák. Ugy tudom, hogy az az ő asztalán pihen, és attól tartok, hogy nagyon sokáig fog még ott pihenni, mig elintézést nyer. (Propper Sándor : Alszik mint a minister !) A másik munka, amely nagyobbszabásu akcióként állíttatott be, az u. n. tatarozási munka. (Propper Sándor: Tatárjárás !) Szanálják a háztulajdonosokat ! A háztulajdonosok abba a helyzetbe jutottak, hogy pénzt kaptak, melyből kötelesek lennének házaikat tataroztatni. A gyakorlat itt a következő : az építőmester által elkéévi szeptember hó 5-én, pénteken. 373 szitett költségvetést be kell mutatni az erre a célra kijelölt banknál, amely az ellenőrzés után az összeget folyósítja. Hogy azután az illető háztulajdonos a költségvetésbe felvett munkák közül mennyit végeztet el és milyen minőségben, azt már senki nem ellenőrzi. Teljesen szabadjára van hagyva és úgyszólván az illetőnek becsületére van bizva, tehát hogy a házát mindezek után csak kívülről meszelteti-e be, vagy rendesen tataroztatja, festeti-e a tokokat, vagy pedig nem, ami pedig mind fel volt véve a költségvetésbe, és hogy megelégszik-e azzal, hogy lemosatja a tokokat, Itt a visszaélésre ennélfogva nagy lehetőség van. Mi gyakorlatból beszélünk és gyakorlati eseteket tudunk. Ezeket ugyan nem hozhatjuk ide, mert bizalmasan adták tudomásunkra, de tény, hogy akadtak háztulajdonosok, akik az épitőmesterrekkel csináltattak költségvetést, amelynek azután tizedrész munkáját sem végeztetik el. (Ugy van ! a szélsőbaloklalon.) Az épitőmester nem jelentheti fel ezért a háztulajdonost, mert akkor elveszti azt a munkaalkalmat, amelyet ily módon részére biztosítottak, ezért ennek az ellenőrzése feltétlenül szükséges. Bár nem szimpatikus előttem a forgalmiadó-ellen őr, de ebben az esetben, mert munkaalkalmak ellenőrzéséről van szó, igénybe venném. Méltóztassék a forgalmiadó-ellenőröknek rendelkezésére bocsátani a kimutatást, hogy melyik háztulajdonos mennyi hitelt vett igénybe valamely bankban, méltóztassék ettől a háztulajdonostól megkérdezni, melyik épitőmesterrel, mázolómesterrel és egyéb iparossal végeztette el a munkát, azután tessék elmenni ezekhez az iparosokhoz és megnézni, hogy a forgalmiadó-könyveikbe beirták-e ezeket az összegeket vagy kevesebbet irtak-e be. Ez az egyetlen mód a komoly ellenőrzésre, mert én nem hiszem, hogy akadna olyan építőmester, aki 20 milliót irna be a forgalmiadókönyvébe és leróná az adót ez összeg után, amely után nem csak forgalmiadót, hanem egyéb adókat is kell fizetni, jól lehet ő tényleg talán csak 5—6 millió értékű munkát végzett. Nem mondom, hogy ez az akció nem egyike azoknak a, komoly kisérleteknek, amelyekkel a népjóléti minister ur munkaalkalmakat kivánt teremteni. Végre látunk olyan intézkedést, amelynek valami eredménye volt, de amint az előbb felolvasott számokból is bizonyítottam, ez csupán az építőiparban jelentette a munkanélküliségnek valamelyes csökkenését, a többi iparágban azonban úgyszólván nyom nélkül maradt. Az állam a saját üzemeiben is nagyon különleges módszert követ. Azon a címen, hogy B-lista van, nemcsak tisztviselőket bocsát el, hanem munkásokat is. (Esztergályos János: És külföldről hozat be másokat!) Nem tudom, miért kell B-listára helyezni azokat a munkásokat, akiknek munkaeredménye teszi lehetővé, hogy annak arányában tisztviselőket foglalkoztathassanak. Az üzemek általános redukciója egészen más, de a helyzet az, hogy a B-listára helyezett munkások helyére a legtöbb esetben uj munkásokat vesznek fel és azonkívül a B-listára való helyezés az államnak még költségeket is jelent. Hogy csak egyes eseteket említsek, Szolnokon, dacára annak, hogy a kereskedelemügyi minister ur megígérte, hogy ipari munkásokat nem fognak B-listára helyezni, 30—35 munkásnak mondottak fel, szeptember 30-ára. Azonkivül az állami üzemek munkáslétszámába egész csomó olyan embert dugnak be, akik nem oda tartoznak. így pl. Szolnokon egy Balázs nevezetű egyén, mint üzemlakatos szerepel a munkások bérlistáján, de irodai munkát végez. A keleti pályaudvar műszaki kocsihivatalában egy Gyárfás nevezetű nyugalmazott fel-