Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-313

372 A nemzetgyűlés 313. ülése 1924. évi szeptember hó 5-én, pénieken. felelő orvossággal orvosolja is. (Kiss Menyhért : A szocialisták támogatják !) Természetes, hogy támogatják. Ott ezekben a kérdésekben nincsenek véleményeltérések, mert a munkanélküliség kérdését nem lehet kizárólag munkáskérdésnek tekinteni, de nem lehet politikai kérdésként sem felfogni, mert ma a munkanélküliség kérdését társadalmi kérdésként kell kezelni és mint társadalmi kérdést kell elbírálni és elsősorban el kell bírálni az illető nemzetnek saját érdekei és saját fajfentartása szempontjából. (Ugy van ! ügy van ! a ssélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Itt kellene faj védelem!) A munkanélküliek segélyezése és a munkanélküli r munkások támogatása nem szocialista követelés, hanem állami feladat, hiszen a munkanélküliségnek súlyos társadalmi következményei és kihatásai lehetnek. Hiszen a munkanélküli munkás nemcsak a jövedelmétől esik el, hanem a táplálkozást illetőleg is kénytelen igényeit leszorítani a minimálisra és kénytelen lemondani minden kulturigényről és kulturélvezetről, amely neki akármilyen szerény keretekben is, azelőtt talán rendelkezésére állott. így a munkás nem fogyasztóképes, tehát az ő munkanélkülisége folytán ujabb munkanélküliség keletkezik, mert hiszen nem tud sem ruhát, se cipőt, se kalapot, se lisztet, se húst vásárolni, tehát itt ujabb munkanélküliség keletkezik. A közegészségügy a maga. és a fajfentartás, a nemzet szaporodása szempontjából is nagyon káros a munkanélküliség és azt hiszem, hogy nem lehet kétség abban a tekintetben, hogy a munkanélküli munkás igazán nem törekszik arra. hogy családtagjai számát szaporítsa, mert hiszen azoknak se tud enni adni, akik már megvannak. Arról, hogy ez a munkanélküliség az erkölcsökre milyen hatással van és hogy a bűnözések milyen mértékben szaporodnak, a büntetőstatisztika tud tanúságot tenni s az bizonyíthatja, hogy a lopások, rablások nem annyira az emberélet, mint a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények, miképen szaporodik, hisz ezek az emberek nem azért követik el, mint hogyha arra bennük született hajlamosság volna, hanem azért, mert a szükség, a nélkülözés és a kényszer viszi őket rá. (Propper Sándor: És az öngyilkosok tömegei!) Ott van azután a nőknél a prostitúció terjedése és az erkölcsi fertők mélyébe való taszítása azoknak az alkalmazottaknak, akik nem tudnak tisztességes munkából és keresetből megélni. (Farkas István: Jobb volna rendőr helyett munkanélküli segélyt adni.) Mindezeket az állapotokat Magyarországon az állam és kormány ugy nézi, mintha semmi köze sem lenne hozzá, mintha ez nem Magyarországon, hanem valahol a hottentottáknál történnék; engedi a dolgot fejlődni tovább és legfeljebb pár megnyugtató nyilatkozatot hallunk, de nem látjuk azt, hogy igyekeznének ezt a bajt valamelyes módon enyhíteni — nem is mondom, hogy meggyógyítani, mert hiszen a munkanélküliség kérdését az elvárható rendszabályokkal nem lehet meggyógyítani. A munkanélküliség kérdését ezekkel a rendszabályokkal csak enyhíteni lehet, a. munkanélküliség kérdését csak munkával lehet meggyógyítani. Senki sem akar mánkanélkülisége révén megélni és távolról sem kivánja senki azt a foglalkozást magának, hogy az állam őt, mint munkanélkülit eltartja; csupán átmenetileg kell, hogy az állam valamelyes támogatást nyújtson a munkanélkülieknek. Csupán a munkásság egy része látta már előre az ismétlődő munkanélküliséget, és átlátván azt, hogy a kapitalista termelésben megtörténhetik, hogy 10—15 évi hűséges munka után — mint ahogy mondani szokás — szombaton szó nélkül az utcára teszik a munkásokat, maga állt össze és a saját erejéből csinált egyesületeket, kis apró asztaltársaságot, melyeknek először az volt a rendeltetésük, hogy szombaton az átutazókat, vándorlókat segélyezze és amelyekből később az ipparral együtt kifejlődtek azok a szakszervezetek, amelyek ma egyedül segélyezik az önhibájukon kivül munkanélkülivé vált munkásokat. (Halicz Gyula: Amely szakszervezeteket a belügyminister ur ma üldözi!) Hogy pedig ezek a segélyek nem lebecsülendők, arra nézve legyen szabad egy pár egészen nyers számadatot felhoznom. 1922-ben, amikor a korona értéke még tekintélyes volt, amtkor mindenesetre nagyobb értéke volt, mint ma, 26,078.893 koronát fizetett ki munkanélküli segély fejében; 1923-ban ez a segély már 314,586.000 koronát ért el, és az 1924. év első felében 1.418,093.620 koronát, mely összegből a vasmunkásszövetség augusztus végéig, tehát 8 hónap alatt egyedül másfél milliárdot fizetett ki munkanélküli segély fejében. (Petrovácz Gyula: Mennyit vett be?) Amennyit kifizetett. (Kabók Lajos: Gyönyörű megjegyzés! Csak erre kiváncsiak! Másra nem!) — Propper Sándor: A munkások fizetik be, nïert a papok nem adnak!) Ezeket az összegeket a munkások fizetik be, a munkások kezelik és ellenőrzik, tehát csak nekik van joguk azt kérdezni, hogy mennyi vétetett be, senki másnak, (Ugy van! Ugy van! a ssélsőbaloldalon ) legkevésbé pedig olyan valakinek, aki olyan kormányzatot támogat, mely meg akarja akadályozni, hogy ezek az egyesületek ebbeli szociális hivatásuknak eleget tudjanak tenni. (Petrovácz Gyula: Sőt, azt akarjuk, hogy csakis ennek a hivatásuknak tegyenek eleget! — Vanezák János: Azonkívül az állam is egészen jogtalanul ellenőrzi őket. — Propper Sándor; A maga pártkasszája mennyit vett bel (Zaj>) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. Peyer Károly : Külföldön nem uj dolog, hogy a munkanélküli munkások segélyezésével foglalkozni kell. Nagyon ajánlom a képviselő urak figyelmébe a ministerelnökség egyik fogalmazójának, dr. Korvik Bélának, idevágó nagyon helyes és szép tanulmányát, amely ezeket a kérdéseket tárgyalja. Vegyenek a képviselő urak maguknak annyi fáradságot és olvassák el ezt a füzetet- Nem szocialista az illető, mert akkor valószínűleg nem tűrnék meg a ministerelnökségen, azonban objektive felsorolja országonként a munkanélküliségre vonatkozó adatokat és a tett intézkedéseket. Igaz, hogy hamis konzekvenciákat von le azokból, de ezt nem kifogásolom, mert ez az ő felfogása a kérdésben. Elvégre mindenki más konzekvenciákat vonhat le valamely eseményből, így ő is, de elismeri, szükségesnek tartja maga is a munkanélküliség kérdésének biztosítás utján való rendezését. Felsorolja azokat az államokat, ahol előbbrelátóbbak voltak a kormányok mint nálunk és ezt a kérdést már megoldották. Ha ezzel szemben megnézzük, hogy a kormány mit tett nálunk a munkanélküliség csökkentése végett, illetőleg, hogy egyáltalában foglalkozott-e ezzel a kérdéssel, akkor el kell ismernünk, hogy valóban foglalkozott vele, igy pl. utasitást adott az államrendőrségnek, hogy munkás részére nem szabad útlevelet kiadnia. (Baticz Gyula : Bölcs intézkedés! — Propper Sándor : Muszáj éhen halnia!) Egyike ez azoknak az intézkedéseknek, amelyekkel lehetetlenné teszik, hogy az a munkás, aki itt nem tud megélni, elmenjen külföldre, és ott keresse meg a maga és családja megélhetésére szükséges pénzt. Az ipari munkások tömegei tudnának a külföldi államokban elhelyezkedni, ahol megbecsülik és szeretik a magyar munkást, de nem mehetnek el, nem tudják ezeket a munka-