Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-313

A nemzetgyűlés 313. ülése 19,24. emelkedett. Augusztus 30-ig ez a szám, dacára a beígért tatarozási munkáknak, 17%-ra emelkedett, úgyhogy mig júniusban a szakszervezetekben segélyezett és nyilvántartott munkanélküliek száma 24.598 volt, addig július végén 28.734, augusztusban pedig

r 28 801, r tehát augusztusban a munkanélküliek száma még mindig emelkedett, igaz, hogy lényegtelen 0'23%-kal, de semmiesetre sem csökkent. Egyedül az építőiparban van csökkenés, ahol a jelentkezett munkanélküliek száma 21"8% csökkenést mutat. Ebből a számból a fővárosra esik július végén 17.358, augusztusban 17.459, úgyhogy itt az emelkedés 58%. Mig június végén a munkanélküliek az összes tagoknak 12%-át tették, augusztus végén ez a szám 15%-ra emelkedett. Ez idő alatt az egyes iparokban emelkedett a munkanélküliség, pl. a vasiparban 19'9 %-kal, a könyvkötőknél 15*9 %-kal, a nyomdászoknál 19 %-kal, az élelmezési iparban 297<rkal. Ha ezeknek a munkanélkülieknek keresetét vesszük alapul — nem kívánom itt sem az 1923-as, sem az 1924-es adatokat elmondani, hanem tisztán csak a júliusi adatokat — akkor azt látjuk, hogj

T ha az átlag munkabért 423.691 koronára tesszük, ami körülbelül megfelel az átlagos keresetnek, akkor hetenként a munkabérveszteség 12.174 millió korona, amelyből az államot is lényeges károsodás éri, mert hiszen a munkások ennek az összegnek túlnyomó részét kiadják élelmiszerekre és egyéb cikkekre, amelyek után forgalmi adót kell leróni. Ezeknek a cikkeknek 3°/o-os forgalmi adója hetenként 365 millió korona. A munkások kereseti adót is fizetnek, amelyet a fizetésükből vonnak le; ez a kereseti adó hetenként 1026 millió korona. Ha ezt egy hónapra összeadjuk, akkor azt látjuk, hogy forgalmi adóban és kereseti adóban az államot a munkanélküliség révén 5564 millió korona veszteség éri. A munkanélküliség arányát és mérvét ina nem lehet az előző évekével összehasonlítani. Az előző években is volt átmenetileg munkanélküliség, de a munkásság akkor mégis abban a helyzetben volt, hogy a mig dolgozott, össze tudott magának takarítani pár koronát, amelyet azután, ha munkanélküliség vagy egyéb csapás érte, felélt. Most a korona folytonos romlása következtében nem is jutott abba a helyzetbe, hogy valamit megtakarítson, de ha a korona stabil lett volna, akkor sem tudott volna semmit megtakarítani, mert hiszen a bérek alig tették ki a békebelinek 30—40°/o-át. Ma tehát a munkanélküliség sokkal súlyosabb, mert annak a munkásnak, aki ma megkapja munkakönyvét, s akit elbocsátanak valamely üzemből, másnap már nincs semmiféle tőkéje; nem tudott összegyűjteni olyan tőkét, amelyből ma egy vagy két hétig élhetne. Barátai, ismerősei ugyanilyen helyzetben vannak; egyetlen egynek sincs semmiféle megtakarított összege, tehát nem is jutnak abba a helyzetbe, hogy kölcsönösen segítsék egymást. A mai munkanélküliség lényegesen súlyosabban érinti a munkásságot, mint ahogy érintette az előbbi években s ez főként annak tudható be, hogy amig dolgozott, addig sem kereste meg azt, amit békeidőben megkeresett és távolról sem kereste meg azt, amit a szomszédos országokban megkeresnek. Például amíg egy német munkás egy kiló húsért 1924 január 9-én két óra 5 percet dolgozik, addig Magyarországon, Budapesten ennek a munkásnak egy kiló húsért 7 és fél órát kell dolgoznia. Egy liter tejért ott 57 percet, nálunk 1 óra és 6 percet, egy villamosjegyért ott 26 percet, nálunk 33 percet kell dolgoznia. Egy vasmunkás munkabérét összehasonlítva Budapesten ugj^anazért a évi szeptember hó 5-én, pénteken. 371 minőségű öltönyért 431 órát kell dolgozni, Bécsben 104 órát és Pozsonyban 68 órát kell dolgozni. (Szeder Ferenc: Tanulhatnának tőlük! — Propper Sándor: Vörös Bécs, ez a vörös pokol! — Szeder Ferenc: Egy kiló szőlőt hozatok onnan 12 ezer koronáért, itt pedig 20 ezer koronát kell érte fizetni, ez a legnagyobb rablás, amit itt csinálnak.) Budapesten egy kiló húsért dolgozik 15 órát, Bécsben 3 órát, (Pikier Emil: A vörös Bécs!) Pozsonyban 2 és fél órát; tíz kiló kenyérért Budapesten 12 és fél órát, Bécsben nem egészen hat órát és Pozsonyban 2 és fél órát. (Farkas István: Kánaán, agrárország vagyunk.) Ha egy kőművesnek május havi hetikeresetét veszem alapul, akkor azt látom, hogy ez a kőműves Budapesten vásárolhat egy heti keresetéből 50 kiló lisztet, Belgrádban vásárolhat 120 kilogramm lisztet, Budapesten vásárolhat 8*4 kilogramm húst, Belgrádban pedig 25*3 kilogramm húst. {Zaj és mozgás. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) Kolozsvárott augusztus 7-én 1 kiló hús ára 26 lei volt, náluk egy kőműves órabére ugyancsak 26 lei volt. (Kállay Tamás: 22 lei volt a hús ára Kolozsvárott!) 26 lei volt augusztus 7-én, tehát egy kiló húst vásárolhatott egy óra béréből. Nálunk a falazó kőműves órabére akkor az építőmesterek 13-ik számú bérmegállapítása szerint 8600 korona, egy kiló húsnak az ára pedig 45—50.000 korona, ugy hogy egy kiló húsért neki itt Budapesten hat órát kell dolgoznia, amig azt Kolozsvárott egy órai munkabéréből meg tudja szerezni. (Esztergályos János : Pedig itt sokkal több a vágómarha nálunk !) Ilyen körülmények között és e számadatok ismeretében azután meg lehet érteni azt a rettenetes nyomort, amelyben élt a munkásság addig is, amig dolgozott, és most el lehet képzelni, hogy milyen az a nyomor ma, mikor még az a minimális jövedelme sincs meg, amely megvolt akkor, amikor dolgozott. Hiszen a munkanélküliség nemcsak nálunk következett be az úgynevezett szanálással kapcsolatosan, hanem bekövetkezett az Ausztriában és Németországban is és mindazokban az országokban, amelyeknek valutája így leromlott. A többi országokban azonban a kormányok bizonyos előrelátással kezelték ezt az ügyet. (Farkas István: Volt index !) Máshol elősző]- is törvényhozási utón biztosították a dolgozó munkások munkabérét, és biztosították őket arról, (Szeder Ferenc: Itt meg a szegény tőkéseket szanálják !) hogy a munkabéreket fel fogják emelni a drágaság arányában, nem tették lehetővé, hogy csak bizonyos egyének kihasználva a romló konjunktúrát, a korona folytonos esésére spekulálva, szerezhessenek maguknak olyan jövedelmet, amely nem indokolt, hanem beavatkozott törvényhozási utón és kötelezte őket, hogy abból a jövedelemből biztosítson a dolgozó munkásoknak is legalább a drágaság arányában tisztességes munkabért. Nálunk ez nem volt meg, ugy hogy a munkás, ha dolgozik is, alacsonyabb bérért dolgozik, mint amilyen bért a szomszédos országokban megkap és ezt bármely országgal össze lehet hasonlítani. Ott azonban előre gondoltak arra is, hogy amikor a pénzüket stabilizálják, átmenetileg be fog következni bizonyos munkanélküliség és erre az időre ugyancsak törvényhozási utón biztosítottak valamelyes állami támogatást azoknak, akik a saját hibájukon kivül lettek munkanélküliekké. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Láttuk ezt Ausztriában s Németországban is és ne méltóztassék Ausztriát vagy Bécset, mint vöröset odaállitani, hiszen én ugy tudom és önök is tudják, hogy Ausztriában nem szociáldemokraták uralkodnak, hanem keresztényszocialista uralom van, amelyben azonban megvan a megfelelő szociális érzék arra, hogy ezt a társadalmi bajt meg-