Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-313

370 À nemzetgyűlés 313. ülése 1924. kapván a heti vagy havi fizetését, a hét szombatján a legtöbb esetben azt az árut már nem tudta ugyanazért a pénzért megvenni, amelyért a hét elején meg tudta volna vásárolni. Nem is akarok szólni egy hónapról, mert nem is tudnék egy hónapot felemliteni — vagy csak nagyon nehezen — amelyről azt lehetne mondani, hogy az áruk értéke abban a hónapban változatlanul maradt. A pénznek ezt az elértéktelenedési folyamatát támogatta a kormány is. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A kormány a valorizálatlan hitelek nyújtásával szinte mesterségesen mozditotta elő azt, hogy a koronát rontsák; mert azoknak, akik valorizálatlan hiteleket kaptak, érdekükben állott, hogy rosszabb koronákat fizessenek vissza. Tehát minden eszközzel - mivel a bankok iparvállalataik utján ezekkel az eszközökkel rendelkeztek — és nemzetközi tőkeösszeköttetéseik segitségével nem egyszer tisztességtelen eszközökkel is odahatottak, hogy a korona árfolyamát rontsák, inerb.hiszeu e romlásból kifolyólag anyagi előny hárult a vállalatokra és a kölesönvevők részére. (Eekhardt Tibor: Ugy van! Ezt állandóan hangsúlyoztuk!) A társadálomnak az a része, amely egy darabig próbálkozott ezzel az áramlattal szembehelyezkedni, előbb-utóbb szintén kénytelen volt alkalmazkodni. Az emberek pénzüket először idegen pénzekbe fektették, valutákat vásároltak és ezzel próbálták megmenteni pénzük vásárló értékét. Később azután, amidőn a valutakereskedelemben a kormány intézkedései folytán korlátozások történtek, a tőzsdére vetették magukat és a középosztálynak, sőt a munkásosztály egy részének is megtakarított fillérei, családi ékszerei és egyéb ingóságai pénzzé tétettek és a tőzsdére vándoroltakViszont a tőzsde volt az, amely lehetővé tette, hogy az ipari vállalatok alaptőkéjük felemelésével és a részvények mesterséges árfolyamaival ott egy darabig a szükséges összeget meg tudják keresni. A kosztpénz-üzletek erkölcstelenségeit akkor láttuk virágozni, amikor a kosztkamat heti 12%-ra, sőt még ennél magasabbra is felment és mindenki csak arra. törekedett, mindenki csak arra számitott — legalább azok, akik ebbe a spekulációba belementek, hogy az értékek csökkenjenek, hogy a pénz árfolyama essék, hogy ezáltal ők nagyobb jövedelemre tegyenek szert, papirjaik nagyobb árfolyamot érjenek el, mert hiszen a különbözet nekik gondtalan ós munkanélküli megélhetést biztosított. Tömegei az elbocsátott katonatiszteknek és. tisztviselőknek mentek át erre a konjunkturális foglalkozásra, ahol szintén bekövetkezett a kapitalista társadalom szokásos letörése ezekben az üzletekben ; ezeknek az embereknek nagyrésze otthagyta, elvesztette vagyonát, amikor elkövetkezett az árfolyamok esése arról az árfolyamról, amely árfolyamon ezek az értékpapirok voltak. Körülbelül ez volt a helyzet mindaddig, am ig a szanálás el nem következett, illetőleg amig a külföldi kölcsön hire el nem terjedt. Akkor, mint emiitettem, az értékpapirok árfolyamában esés állott be, a korona pedig csekély ingadozásokkal állandósult. Midőn a szanálási törvényjavaslatok letárgyaltattak, a korona árfolyamának stabilitása folytán ezek az árfolyamok állandósultak ; de bekövetkezett egy másik veszély erre a termelési módra, még pedig az, hogy most már nem lehetett azt a gondtalan spekulációt tovább folytatni, hogy valorizálatlan hitelekkel igyekeztek üzemeiket fentartani, hanem most már azok a tőkék, amelyek a vállalatoknak rendelkezésére állottak, egyenlő értékben ugyanolyan koronákban voltak visszafizetendők. évi szeptember hó 5-én, pénteken. Itt érte azután a magyar ipart az a katasztrofális bukás, amelyhez hasonlót egyetlen külföldi országban sem láttunk. A magyar ipar — nem tudom — nem számolt azzal, hogy egyszer el fog kÖA^etkezni a magyar korona árfolyamának stabilitása, mert hiszen semmiféle előkészületek nem történtek. A kormány is tétlenül nézte ezt a rablógazdálkodást, — mert azt hiszem, ez a leghelyesebb kifejezés erre — és nem törekedett arra, hogy az embereket arra szoktassa, hogy legális haszonnal megelégedve munkából igyekezzenek megélni, hanem megadta a lehetőséget arra, hogy illegális haszon révén a társadalom nagy része arra törekedjék, hogy munkanélkül, tisztán csak látszatból éljen meg, amely látszatnak egyszer kellett, hogy az összeomlása elkövetkezzék. Ma azt látjuk, ^ hogy az építkezések szünetelése folytán már évek óta munkanélkül van az építőiparban foglalkoztatott sok-sok ezer munkás, akik kénytelenek voltak más iparágakban elhelyezkedni. Ezekben az iparágakban is bekövetkezett most a munkanélküliség: igy a vasipar, a faipar tömegével bocsátotta és bocsátja el az embereket. Ahol dolgoznak, ott is nagyon redukált létszám mellett és redukált munkaidő mellett dolgoznak. A bányaipart, amely eddig még csak valahogy birta ezt az iramot, szintén utolérte ez a krizis, és ma már a bányaipart, ahol másfél évvel ezelőtt virágzó konjunktúra volt, csak ugy tud magán segíteni, hogy a hétnek csak bizonyos napjaiban foglalkoztatja a munkásokat. A munkanélküliség veszedelmét és nagyságát nálunk felbecsülni nagyon nehéz, mert mig külföldön az államok hivatalosan megállapítják a munkanélküliek számát, addig nálunk Magyarországon erre vonatkozólag semmiféle hivatalos statisztika nincs. Csak bizonyos számok vannak; azok a számok, amelyek a szakszervezetekben nyilvántartott munkásokra vonatkoznak és azok a számok, amelyek az állami munkaközvetítő hivatalnál munkát keresőkről szólnak. Arról azonban, hogy a mezőgazdaságban mennyi a munkanélküli munkás, egyáltalában semmiféle számadataink nincsenek, de semmiféle áttekintésünk sincs róla. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azok a számok tehát, amelyek itt szóba kerülnek, inkább csak az ipari munkásságra vonatkoznak, sőt merem mondani: kizárólag az ipari munkásokra vonatkoznak. Ezekhez a számokhoz azonban véleményem szerint legalább ugyanannyi, de nem is ugyanannyi, hanem kétszerannyi foglalkozásnélküli mezőgazdasági munkást kell számitanunk, akik különösen idén, a rossz termés és munkanélküliség folytán a vidéki ipartelepeken, bányatelepeken nem fognak elhelyezést találni. Különböző vélemények hangzottak el a munkanélküliség ügyében. A munkaadók ugy igyekeztek beállítani ezt a kérdést, mintha ez bizonyos oldalról tendenciózusan túloztatnék, mintha itt valakinek érdekében állana a munkanélküliek számát nagyítva vinni a közvélemény elé. Ennek lehetősége már csak azért sincs meg, mert hiszen azok a munkások, akikről itt szó van, segélyben részesülő munkások, tehát az a szám, amelyet itt kimutatnak, ellenőrizhető s pontosan megállapitható, hogy tényleg megfelel-e a valóságnak. A Magyarországon általában foglalkoztatott munkások számát az Országos Munkásbiztositó Pénztár 1922-ben közzétett kimutatásában 647.000-re teszi. Ha ebből levonjuk az I. és II. osztályban levő fiatalkorúakat, akiknek száma 219.000-et tesz ki, marad 428.203 munkás. Ezek közül munka nélkül volt az 1923. évben átlag 16.491 s az 1924. évben átlag 23.871. A munkanélküliek száma június 28-tól július 26-ig 16'8 %-kal